"Nem ülhetünk fel a politikai hisztériának"
címlapsztori
1/10
Tisztújítás előtt áll a Magyar Szocialista Párt. Ahogy több más tisztségre, az Országos Választmány elnöki pozíciójára is többes jelölés várható: A jelenlegi elnök Simon Gábor és Botka László, Szeged polgármestere versengenek a feladatkör betöltéséért. Simon Gábort kérdeztük a választmány legutóbbi ciklusáról.
STOP: Az MSZP a március végi tisztújításra készül. Ezt nyilvánvalóan nagy figyelem kíséri úgy párton belül, mint párton kívül. Ilyenkor nő a feszültség, de nem csupán személyi kérdések vetődnek fel.
Simon Gábor: Hogy a Magyar Szocialista Párt hogyan oldja meg az őt ért kihívásokat, például a tisztújítást, az nem csupán az MSZP belső ügye. Megengedhetetlen ugyanis, hogy az MSZP belső világa egy szűk politikai elit csatározásává váljon. Szimpatizánsaink figyelemmel kísérnek minket, ahogy a lehetséges támogatóink is. Azt figyelik, hogyan oldjuk meg a problémáinkat, feladatainkat. Kíváncsiak, hogy változtunk-e az egy, vagy akár a két évvel ezelőtti önmagunkhoz képest. És természetesen arra is, hogy képesek voltunk-e tanulni az elmúlt időszakban. Úgy vélem, hogy nem kerülhet szembe a szűk elit a társadalom elvárásaival, ezért nem is keverhetjük össze a politikai elit érdekeit a társadalmi érdekekkel. Ezért a tisztújításra sem úgy kell tekinteni, mint egy légüres térben zajló, pusztán a belső világunkat érintő folyamatra.
- Ezek szerint részben nagyon fontos, hogy ki milyen szerepkört kap, ugyanakkor Ön szerint nem ez az elsődleges kérdés?
- Azt kell látnunk, hogy milyen minőségű választ tudunk adni, ha egy komoly politikai kihívás éri a szervezetet. Nem mindegy, hogy ez integratív, együttműködő, netán kiszorító, vagy egyszerűen csak személyes ambícióknak utat engedő válasz lesz. Ezért úgy gondolom, hogy akkor jár jól a párt, ha úgy működik majd, mint az igazán sikeres focicsapatok, ahol minden játékos a számára legmegfelelőbb poszton játszik - a védőből nem csinálnak éket, a góllövő-csatárt pedig nem állítják a kapuba.
- Ebben a csapatban a választmány elnökére is fontos feladatok várnak. Hogyan látja az előző tisztújítás óta eltelt időt a saját szempontjából?
- Választmányi elnökként visszatekintve az elmúlt másfél évre elmondható, hogy az általam képviselt eszmerendszer ott van a testület működésében. Ahogy én működöm, úgy működtettem a választmányt is: a habitusomnak, politikai beállítottságomnak, személyiségemnek megfelelően. Ez nagyban hozzájárult, hogy a testület felelősséggel bíró módon, kiszámíthatóan, átláthatóan működött, ahogy én is működöm a politikában.
- Ez a hozzáállás sikerre vezetett?
- Mindent megtettem és meg is teszek annak érdekében, hogy sikeres produkció álljon elő. Az elmúlt időszakban a választmány működésében a tradíciók, a hagyományos értékek megőrzése, a nyíltság és a baloldali-liberális értékek tisztelete egyaránt helyet kapott.
- Azért visszagondolva néha igen heves viták zajlottak a testületben. Mennyire kell ilyen helyzetben irányítania az elnöknek?
- Biztosan sok mindent el lehet mondani rólam, de azt nem, hogy fölöslegesen handabandáztam vagy zajongtam volna. Én egyszerűen csak képviseltem azokat az értékeket, amikben hiszek - ilyen módon ezek részeivé váltak azoknak a vitáknak és konzultációknak, amelyek alapján a választmány meghozta közös döntéseit. Ezt persze utána keményen és határozottan képviseltük.
- Tehát mindent vitára bocsátanak a választmányban?
- Az a politikai hitvallásom, hogy keménynek a döntések meghozatalában és képviseletében kell lenni, és nem a döntéshez vezető úton. Az ugyanis diktatúra lenne.
- Látható ennek a megfontolt politizálásnak a társadalomra gyakorolt hatása?
- Sokan vannak Magyarországon, akiknek elege van a zajongásból, ami az elmúlt másfél évben jellemzője lett a napi politizálásnak. Akik így gondolkodnak, azok elsősorban az élettapasztalataik és mindennapi küzdelmeik alapján is hasonlóan gondolkodnak. Az ő esetükben minőségi változást tapasztalhatunk az MSZP megítélésében. Ennek az oka talán abban a politikai mentalitásban is felfedezhető, amit magam is képviselek. Ez egy érthető, fogyasztható, egyetértésre alkalmas választmány képe, amihez lehet kapcsolódni, halkan, és nem zajongva.
- Konkrétan meghatározható, hogy kik azok, akik értékelik a csendes, de határozott politikai arculatot?
- Elsősorban a 40-55 év közötti korosztály, az aktív középgeneráció. Ők az adófizetők, akik a hátukon cipelik az országot. Ezen társadalmi csoport támogatása nélkül nincs választási győzelem 2014-ben. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert ők azok a munkavállalók, kis- és közép-vállalkozók, vagy akár kényszervállalkozók, akik családfenntartók. Számukra a stabilitás, a biztonság, a kiszámíthatóság megléte rendkívül fontos. Nekik nem a lózungok és a nagyotmondó ígéretek számítanak. A választmány és magam is a nyugodt erőt képviseljük. Ha ez esetleg változna, hiányozni fog a pártnak.
- Az idősebbek között kiegyenlítettebb az MSZP és a Fidesz támogatottsága, míg a fiatalabb korosztály úgy tűnik, hajlamosabb a radikalizmusra. Őket nehéz zajongás nélkül meggyőzni.
- Az MSZP és a magyar baloldal számára nem járható út a szélsőséges értékek hangoztatása. Nem ülhetünk fel a politikai hisztériának. A legutóbbi másfél évben nagyon erősen megnyilvánult jobboldali radikalizmusra nem jó válasz az esetleges baloldali radikalizmus. A választókhoz szóló politikai üzeneteinket érthetőbben, befogadhatóbban kell eljuttatnunk. Nem lehetünk az eseményeket csupán követő, arra reagáló párt. Meg kell találnunk a választók szívéhez és fejéhez szóló politikai mondanivalónkat. El kell mondanunk, ha kell ezerszer, százezerszer, melyek ma a Magyarországon követhető szociáldemokrata értékek, egyáltalán mik ezek. Persze nem felejthetjük el soha, hogy a duma helyett a tettek fontosabbak.
- Tehát most azt látja a választmány feladatának, hogy munkájával bizonyítsa be, hogy a radikálisok útja zsákutca?
- Igen, most a szántás-vetés ideje van, és nem az aratásé. Lehet, hogy az aratás is eljön, de addig még keményen és sokat kell dolgozni.
- Az Önök munkája folyamatosan szem előtt volt.
- Az elmúlt időszakra jellemző volt, hogy a párt összes külső és belső ügye nálunk kötött ki. Így a megoldás egy része a választmányra is terhet rótt. Visszatekintve úgy vélem, hogy a közösség számára hasznos, előremutató döntéseket hoztunk.
- Most hogyan tovább?
- Már gondolkodom a következő időszak feladatain. Fejben már elkezdtem összerakni a következő időszakot kijelölő irányvonalakat, ha az Országos Választmány elnökeként a testület működését továbbra is én szervezem majd.
- Gondolom, ebben lesznek változások, ahogy a megoldandó feladatok is változnak, hiszen egyre közelebb van 2014.
- A legfontosabb elem természetesen a felkészülés a választásokra és a hozzájárulás a párt kormányzóképességéhez. Ehhez a szükséges szakmapolitikai programokat és a stratégiát kezdeményezően, ugyanakkor befogadóan kell megalkotni. A választmány ebben eddig is kezdeményező volt, az új alapszabály értelmében pedig még több teendő vár ránk ezekben a kérdésekben.
- Például?
- Segítenünk kell a párt szövetségesi politikájának továbbgondolásában, támogatásában. Az előző kongresszuson elfogadott új alapszabály értelmében új testületek jöttek létre, ezzel a belső szerepek is átalakulnak. Át kell tehát gondolni a szerepeket, az együttműködést akár az elnökség, a frakció, vagy a párttanács esetében is.
- Azért maradtak lezáratlan ügyek a mostani ciklusból is?
- Napirendre került identitásunk, értékeink felfrissítése. A Változás ideje című választmányi vitairat erős érzelmi felütés közepette tette az asztalra ezeket a kérdéseket. Ennek a vitának nem értünk a végére, mert szinte minden választmányi feladatot felülírt az MSZP és a Demokratikus Koalíció elválásának rendezése.
- A választmány tagjai közül is többen elhagyták a pártot. Ön hogy élte meg ezt a válást?
- Mindenkinek az elvesztése fájt. Mikor a választmányra nézek, akkor nem egy arctalan testületet látok, hanem azokat a társaimat, akikkel akár évek óta is együtt dolgozom. Ugyanakkor a politika törvényszerűsége, hogy, ha valaki úgy dönt, hogy egy másik politikai közösségben folytatja tovább a munkáját, akkor az a tisztességes, ha elengedjük. A választmányt azonban talán, ha a tagok öt százaléka hagyta el. Ez annak is köszönhető - amit egyszer valaki egy magánbeszélgetésen elmondott nekem -, hogy a választmány nem csak egy egyszerű értekezlet vagy testületi ülés, hanem egy közösség. Mióta az elnöke vagyok, arra törekszem, hogy ez így legyen.
- Hogyan tovább, ha esetleg nem Ön lesz az elnök március után?
- Arra készítek menetrendet, hogy a jelen helyzetben a jól elvégzett munkát hogyan tudjuk folytatni, hogyan tudunk arra alapozni. Az ember soha nem a kudarcra gyárt forgatókönyvet, hanem mindig a sikerre. Ezért azt gondolom végig, hogy választmányi elnökként a következő hónapokban mit kell tennem, és megválasztásomat követően milyen közös teendőink vannak a testülettel. Az én feladatom erről szól. Ha az élet nem így hozza, akkor majd azt is végiggondolom. Előre nem gyártok B-tervet.
- Ahogy a választmányi elnök, úgy a pártelnök tisztségére is több jelölt várható. Mennyire számítanak ezek a kérdések a párt külső megítélésében?
- Az MSZP magatartása az elmúlt években mindig személyek változásától függött. Én abban hiszek, hogy valójában a tartalmi politika oldalán van dolgunk. Amikor arról beszélünk, hogy növeljük a társadalmi elfogadottságunkat és a felvállalt ügyeken keresztül minél több emberhez jussunk el, akkor a minőségről kell beszélnünk, és nem elsősorban személyekről. Önmagukban a személyi kérdések nem adnak választ tartalmi kihívásokra. Ezekre tartalmi választ is kell adni, nem feltétlenül az egyszerűbb megoldást, a személyi kérdést kell középpontba helyezni.
Szerző: Csanádi | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
STOP: Az MSZP a március végi tisztújításra készül. Ezt nyilvánvalóan nagy figyelem kíséri úgy párton belül, mint párton kívül. Ilyenkor nő a feszültség, de nem csupán személyi kérdések vetődnek fel.
Simon Gábor: Hogy a Magyar Szocialista Párt hogyan oldja meg az őt ért kihívásokat, például a tisztújítást, az nem csupán az MSZP belső ügye. Megengedhetetlen ugyanis, hogy az MSZP belső világa egy szűk politikai elit csatározásává váljon. Szimpatizánsaink figyelemmel kísérnek minket, ahogy a lehetséges támogatóink is. Azt figyelik, hogyan oldjuk meg a problémáinkat, feladatainkat. Kíváncsiak, hogy változtunk-e az egy, vagy akár a két évvel ezelőtti önmagunkhoz képest. És természetesen arra is, hogy képesek voltunk-e tanulni az elmúlt időszakban. Úgy vélem, hogy nem kerülhet szembe a szűk elit a társadalom elvárásaival, ezért nem is keverhetjük össze a politikai elit érdekeit a társadalmi érdekekkel. Ezért a tisztújításra sem úgy kell tekinteni, mint egy légüres térben zajló, pusztán a belső világunkat érintő folyamatra.
- Ezek szerint részben nagyon fontos, hogy ki milyen szerepkört kap, ugyanakkor Ön szerint nem ez az elsődleges kérdés?
- Azt kell látnunk, hogy milyen minőségű választ tudunk adni, ha egy komoly politikai kihívás éri a szervezetet. Nem mindegy, hogy ez integratív, együttműködő, netán kiszorító, vagy egyszerűen csak személyes ambícióknak utat engedő válasz lesz. Ezért úgy gondolom, hogy akkor jár jól a párt, ha úgy működik majd, mint az igazán sikeres focicsapatok, ahol minden játékos a számára legmegfelelőbb poszton játszik - a védőből nem csinálnak éket, a góllövő-csatárt pedig nem állítják a kapuba.
- Ebben a csapatban a választmány elnökére is fontos feladatok várnak. Hogyan látja az előző tisztújítás óta eltelt időt a saját szempontjából?
- Választmányi elnökként visszatekintve az elmúlt másfél évre elmondható, hogy az általam képviselt eszmerendszer ott van a testület működésében. Ahogy én működöm, úgy működtettem a választmányt is: a habitusomnak, politikai beállítottságomnak, személyiségemnek megfelelően. Ez nagyban hozzájárult, hogy a testület felelősséggel bíró módon, kiszámíthatóan, átláthatóan működött, ahogy én is működöm a politikában.
- Ez a hozzáállás sikerre vezetett?
- Mindent megtettem és meg is teszek annak érdekében, hogy sikeres produkció álljon elő. Az elmúlt időszakban a választmány működésében a tradíciók, a hagyományos értékek megőrzése, a nyíltság és a baloldali-liberális értékek tisztelete egyaránt helyet kapott.
- Azért visszagondolva néha igen heves viták zajlottak a testületben. Mennyire kell ilyen helyzetben irányítania az elnöknek?
- Biztosan sok mindent el lehet mondani rólam, de azt nem, hogy fölöslegesen handabandáztam vagy zajongtam volna. Én egyszerűen csak képviseltem azokat az értékeket, amikben hiszek - ilyen módon ezek részeivé váltak azoknak a vitáknak és konzultációknak, amelyek alapján a választmány meghozta közös döntéseit. Ezt persze utána keményen és határozottan képviseltük.
- Tehát mindent vitára bocsátanak a választmányban?
- Az a politikai hitvallásom, hogy keménynek a döntések meghozatalában és képviseletében kell lenni, és nem a döntéshez vezető úton. Az ugyanis diktatúra lenne.
- Látható ennek a megfontolt politizálásnak a társadalomra gyakorolt hatása?
- Sokan vannak Magyarországon, akiknek elege van a zajongásból, ami az elmúlt másfél évben jellemzője lett a napi politizálásnak. Akik így gondolkodnak, azok elsősorban az élettapasztalataik és mindennapi küzdelmeik alapján is hasonlóan gondolkodnak. Az ő esetükben minőségi változást tapasztalhatunk az MSZP megítélésében. Ennek az oka talán abban a politikai mentalitásban is felfedezhető, amit magam is képviselek. Ez egy érthető, fogyasztható, egyetértésre alkalmas választmány képe, amihez lehet kapcsolódni, halkan, és nem zajongva.
- Konkrétan meghatározható, hogy kik azok, akik értékelik a csendes, de határozott politikai arculatot?
- Elsősorban a 40-55 év közötti korosztály, az aktív középgeneráció. Ők az adófizetők, akik a hátukon cipelik az országot. Ezen társadalmi csoport támogatása nélkül nincs választási győzelem 2014-ben. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert ők azok a munkavállalók, kis- és közép-vállalkozók, vagy akár kényszervállalkozók, akik családfenntartók. Számukra a stabilitás, a biztonság, a kiszámíthatóság megléte rendkívül fontos. Nekik nem a lózungok és a nagyotmondó ígéretek számítanak. A választmány és magam is a nyugodt erőt képviseljük. Ha ez esetleg változna, hiányozni fog a pártnak.
- Az idősebbek között kiegyenlítettebb az MSZP és a Fidesz támogatottsága, míg a fiatalabb korosztály úgy tűnik, hajlamosabb a radikalizmusra. Őket nehéz zajongás nélkül meggyőzni.
- Az MSZP és a magyar baloldal számára nem járható út a szélsőséges értékek hangoztatása. Nem ülhetünk fel a politikai hisztériának. A legutóbbi másfél évben nagyon erősen megnyilvánult jobboldali radikalizmusra nem jó válasz az esetleges baloldali radikalizmus. A választókhoz szóló politikai üzeneteinket érthetőbben, befogadhatóbban kell eljuttatnunk. Nem lehetünk az eseményeket csupán követő, arra reagáló párt. Meg kell találnunk a választók szívéhez és fejéhez szóló politikai mondanivalónkat. El kell mondanunk, ha kell ezerszer, százezerszer, melyek ma a Magyarországon követhető szociáldemokrata értékek, egyáltalán mik ezek. Persze nem felejthetjük el soha, hogy a duma helyett a tettek fontosabbak.
- Tehát most azt látja a választmány feladatának, hogy munkájával bizonyítsa be, hogy a radikálisok útja zsákutca?
- Igen, most a szántás-vetés ideje van, és nem az aratásé. Lehet, hogy az aratás is eljön, de addig még keményen és sokat kell dolgozni.
- Az Önök munkája folyamatosan szem előtt volt.
- Az elmúlt időszakra jellemző volt, hogy a párt összes külső és belső ügye nálunk kötött ki. Így a megoldás egy része a választmányra is terhet rótt. Visszatekintve úgy vélem, hogy a közösség számára hasznos, előremutató döntéseket hoztunk.
- Most hogyan tovább?
- Már gondolkodom a következő időszak feladatain. Fejben már elkezdtem összerakni a következő időszakot kijelölő irányvonalakat, ha az Országos Választmány elnökeként a testület működését továbbra is én szervezem majd.
- Gondolom, ebben lesznek változások, ahogy a megoldandó feladatok is változnak, hiszen egyre közelebb van 2014.
- A legfontosabb elem természetesen a felkészülés a választásokra és a hozzájárulás a párt kormányzóképességéhez. Ehhez a szükséges szakmapolitikai programokat és a stratégiát kezdeményezően, ugyanakkor befogadóan kell megalkotni. A választmány ebben eddig is kezdeményező volt, az új alapszabály értelmében pedig még több teendő vár ránk ezekben a kérdésekben.
- Például?
- Segítenünk kell a párt szövetségesi politikájának továbbgondolásában, támogatásában. Az előző kongresszuson elfogadott új alapszabály értelmében új testületek jöttek létre, ezzel a belső szerepek is átalakulnak. Át kell tehát gondolni a szerepeket, az együttműködést akár az elnökség, a frakció, vagy a párttanács esetében is.
- Azért maradtak lezáratlan ügyek a mostani ciklusból is?
- Napirendre került identitásunk, értékeink felfrissítése. A Változás ideje című választmányi vitairat erős érzelmi felütés közepette tette az asztalra ezeket a kérdéseket. Ennek a vitának nem értünk a végére, mert szinte minden választmányi feladatot felülírt az MSZP és a Demokratikus Koalíció elválásának rendezése.
- A választmány tagjai közül is többen elhagyták a pártot. Ön hogy élte meg ezt a válást?
- Mindenkinek az elvesztése fájt. Mikor a választmányra nézek, akkor nem egy arctalan testületet látok, hanem azokat a társaimat, akikkel akár évek óta is együtt dolgozom. Ugyanakkor a politika törvényszerűsége, hogy, ha valaki úgy dönt, hogy egy másik politikai közösségben folytatja tovább a munkáját, akkor az a tisztességes, ha elengedjük. A választmányt azonban talán, ha a tagok öt százaléka hagyta el. Ez annak is köszönhető - amit egyszer valaki egy magánbeszélgetésen elmondott nekem -, hogy a választmány nem csak egy egyszerű értekezlet vagy testületi ülés, hanem egy közösség. Mióta az elnöke vagyok, arra törekszem, hogy ez így legyen.
- Hogyan tovább, ha esetleg nem Ön lesz az elnök március után?
- Arra készítek menetrendet, hogy a jelen helyzetben a jól elvégzett munkát hogyan tudjuk folytatni, hogyan tudunk arra alapozni. Az ember soha nem a kudarcra gyárt forgatókönyvet, hanem mindig a sikerre. Ezért azt gondolom végig, hogy választmányi elnökként a következő hónapokban mit kell tennem, és megválasztásomat követően milyen közös teendőink vannak a testülettel. Az én feladatom erről szól. Ha az élet nem így hozza, akkor majd azt is végiggondolom. Előre nem gyártok B-tervet.
- Ahogy a választmányi elnök, úgy a pártelnök tisztségére is több jelölt várható. Mennyire számítanak ezek a kérdések a párt külső megítélésében?
- Az MSZP magatartása az elmúlt években mindig személyek változásától függött. Én abban hiszek, hogy valójában a tartalmi politika oldalán van dolgunk. Amikor arról beszélünk, hogy növeljük a társadalmi elfogadottságunkat és a felvállalt ügyeken keresztül minél több emberhez jussunk el, akkor a minőségről kell beszélnünk, és nem elsősorban személyekről. Önmagukban a személyi kérdések nem adnak választ tartalmi kihívásokra. Ezekre tartalmi választ is kell adni, nem feltétlenül az egyszerűbb megoldást, a személyi kérdést kell középpontba helyezni.
Szerző: Csanádi | egyéb írások a szerzőtől » |
címkék
MSZP, Simon GáborHa tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
Van 132 téma és témánként 10 milliárd
Nem tudják, ki mozdította el a gyermekhalált okozó szekrényt
A Juventustól a Magyar Rádión át az MTVA Sales House igazgatói székéig
Egri listabotrány: pattanásig feszültek az idegek tegnap éjjel
Könnyű prédát kerestek - rács mögé dugták őket
Több száz négyzetméteren égett a tető, mintegy félszáz lakót menekítettek
Kiderítették, miért támadtak a kirándulókra a méhek