Nyilvánvaló szándékkal ölték meg Nagy Imrét és mártírtársait
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 54. évfordulóján a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke, Donáth Ferenc minden szabadságszerető embert, a demokrácia híveit a Belvárosba hívott demonstrációjukra, amelyet szombaton 14 órakor kezdenek Budapesten, a Vértanúk terén, a Nagy Imre szobornál.
A meghunyászkodást követelő hatalom ellen demonstrálnak Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján a Kossuth tér közelében a demokratikus ellenzék képviselőinek, köztük az MSZP egyik vezetőjének részvételével azok a szervezetek, amelyek 1956 demokratikus forradalmi hagyományait őrzik.
"54 éve azzal a nyilvánvaló szándékkal, gyilkolták meg a forradalom emblematikus politikusait; Nagy Imrét, Maléter Pált, Losonczy Gézát, Gimes Miklóst, hogy nemzedékek váljanak meghunyászkodó alattvalókká" - írta az esemény meghívóját fogalmazó Donáth Ferenc. - "Emlékezzünk csak azért is, mert ma is választanunk kell, hogy engedelmes alattvalókká, vagy demokratákká váljunk-e!"
A Nagy Imre szobornál a tervek szerint beszédet mond Mécs Imre, Gyurcsány Ferenc (Demokratikus Koalíció), Iványi Gábor (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség), Hiller István (Magyar Szocialista Párt), Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke, és Márton László (Demokratikus Charta).
A demonstrációhoz csatlakozott a Szolidaritás Mozgalom is, amelynek képviselője szintén beszédet mond.
Nagy Imre és társai halálra ítélése, kivégzése
1958. június 15.-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa (melyet Vida Ferenc vezetett) Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélte. Az ítélet az MSZMP PB előzetes jóváhagyásával született meg.
A vádlottak mind bűnösnek vallották magukat, a miniszterelnököt kivéve. Nagy Imre az utolsó szó jogán a következőket mondotta: "Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek." Védője hivatalból adódóan kegyelmi kérvénnyel élt, így a formának megfelelően még ugyanezen a napon összeült a testület, mely az ítéletet is meghozta, és kegyelmi tanácsként működtek. Elnöke, Vida Ferenc indokolás nélkül elutasította a kegyelmi kérvényeket, ezáltal az ítélet a kihirdetés pillanatában rögtön jogerőre emelkedett.
E per áldozatai között emlékezünk meg Szilágyi Józsefről (a Nagy Imre-per vádlottjaként halálra ítélték és már április 24-én kivégezték), és Losonczy Gézáról is (a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de még a per megkezdése előtt, 1957. december 21-én a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt).
A három halálraítélt kivégzésének időpontját másnapra tűzték ki, s átszállították őket a Kőbányára, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfogházba. Nagy Imre utolsó óráit levélírással töltötte, ezeket a levelek azonban szeretteihez sohasem jutottak el.
Másnap, június 16-án, kora hajnalban jöttek a foglyokért. A Kisfogház udvarát jelölték ki a kivégzés színhelye gyanánt, ide az elítélteket egyesével kísérték. A kiküldött bíró Dr. Bimbó István volt, aki miután megállapította személyazonosságukat, felolvasta a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsának ítéletét, és a kegyelmi kérvények elutasítását. Ezt követően a hóhérnak adta át őket.
Bogár János ítéletvégrehajtó 5 óra 9 perckor elsőnek Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot éltette utolsó szavaival. Utána következett Maléter Pál és Gimes Miklós.
Holttestüket a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én titokban hantolták ki az éj leple alatt Nagy, Maléter és Gimes földi maradványait, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába. Ott arccal a föld felé temették el a testeket. A temetői nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be.
(a Wikipédiából)
Forrás: STOP/wikipedia |
STOP
A meghunyászkodást követelő hatalom ellen demonstrálnak Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján a Kossuth tér közelében a demokratikus ellenzék képviselőinek, köztük az MSZP egyik vezetőjének részvételével azok a szervezetek, amelyek 1956 demokratikus forradalmi hagyományait őrzik.
"54 éve azzal a nyilvánvaló szándékkal, gyilkolták meg a forradalom emblematikus politikusait; Nagy Imrét, Maléter Pált, Losonczy Gézát, Gimes Miklóst, hogy nemzedékek váljanak meghunyászkodó alattvalókká" - írta az esemény meghívóját fogalmazó Donáth Ferenc. - "Emlékezzünk csak azért is, mert ma is választanunk kell, hogy engedelmes alattvalókká, vagy demokratákká váljunk-e!"
A Nagy Imre szobornál a tervek szerint beszédet mond Mécs Imre, Gyurcsány Ferenc (Demokratikus Koalíció), Iványi Gábor (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség), Hiller István (Magyar Szocialista Párt), Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke, és Márton László (Demokratikus Charta).
A demonstrációhoz csatlakozott a Szolidaritás Mozgalom is, amelynek képviselője szintén beszédet mond.
Nagy Imre és társai halálra ítélése, kivégzése
1958. június 15.-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa (melyet Vida Ferenc vezetett) Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélte. Az ítélet az MSZMP PB előzetes jóváhagyásával született meg.
A vádlottak mind bűnösnek vallották magukat, a miniszterelnököt kivéve. Nagy Imre az utolsó szó jogán a következőket mondotta: "Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek." Védője hivatalból adódóan kegyelmi kérvénnyel élt, így a formának megfelelően még ugyanezen a napon összeült a testület, mely az ítéletet is meghozta, és kegyelmi tanácsként működtek. Elnöke, Vida Ferenc indokolás nélkül elutasította a kegyelmi kérvényeket, ezáltal az ítélet a kihirdetés pillanatában rögtön jogerőre emelkedett.
E per áldozatai között emlékezünk meg Szilágyi Józsefről (a Nagy Imre-per vádlottjaként halálra ítélték és már április 24-én kivégezték), és Losonczy Gézáról is (a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de még a per megkezdése előtt, 1957. december 21-én a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt).
A három halálraítélt kivégzésének időpontját másnapra tűzték ki, s átszállították őket a Kőbányára, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfogházba. Nagy Imre utolsó óráit levélírással töltötte, ezeket a levelek azonban szeretteihez sohasem jutottak el.
Másnap, június 16-án, kora hajnalban jöttek a foglyokért. A Kisfogház udvarát jelölték ki a kivégzés színhelye gyanánt, ide az elítélteket egyesével kísérték. A kiküldött bíró Dr. Bimbó István volt, aki miután megállapította személyazonosságukat, felolvasta a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsának ítéletét, és a kegyelmi kérvények elutasítását. Ezt követően a hóhérnak adta át őket.
Bogár János ítéletvégrehajtó 5 óra 9 perckor elsőnek Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot éltette utolsó szavaival. Utána következett Maléter Pál és Gimes Miklós.
Holttestüket a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én titokban hantolták ki az éj leple alatt Nagy, Maléter és Gimes földi maradványait, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába. Ott arccal a föld felé temették el a testeket. A temetői nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be.
(a Wikipédiából)
Forrás: STOP/wikipedia |
STOP
Ha tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
Az árvíz miatt kevesebb a horgász
Földrengés volt Hevesben
Elfogták a pünkösdi fegyveres rablókat
Együtt 2014: A Fidesz tovább halászhat a zavarosban
Otthon forgatott pornót az egri férfi - A lányok nem tudtak róla
Olcsóbb tankönyveket követel a Jobbik
Fordított zarándoklat Veszprémben
