Sajtószabadság: kicsi kényszer, nagy nyomás
Lassan lejár a haladék, módosítani kell a médiatörvényt. Az Alkotmánybíróság az indokoltnál megengedőbb a kormánnyal, azonban a nemzetközi nyomás egyre nagyobb. A kérdés most is az, hogy a kormány képes-e feladni az unortodox berögződéseit és belátja: fontosabb a vélemény és a sajtó szabadsága, mint a saját érdekei.
A következő hetekben a kormány várhatóan beterjeszti a médiatörvények módosítására irányuló javaslatokat. Az Alkotmánybíróság május 31-ig adott határidőt arra, hogy orvosolják a mulasztásos alkotmánysértéseket. Polyák Gábor médiajogász szerint az egyik legfontosabb kérdés az, hogy fennmarad-e a nyomtatott és az online sajtótermékek médiahatósági felügyelete. Annak ellenére, hogy a médiahatósági kontroll megteremtése e médiumok fölött a legsúlyosabb visszalépés a sajtószabadság szempontjából, az Alkotmánybíróság csak szűkítette, de nem zárta ki e kontroll lehetőségét - tette hozzá a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője.
A határozat szerint a médiahatóság elvileg a jövőben is eljárhat az újságokban vagy az internetes sajtótermékekben - internetes folyóiratokban vagy hírportálokon - megjelenő gyűlöletkeltő és kirekesztő közlésekkel, az alkotmányos rend sérelmével, a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú, sérelmes bemutatásával, a gyermekekre súlyosan ártalmas tartalmakkal, valamint a törvénysértő kereskedelmi közleményekkel (hirdetésekkel) szemben.
Médiahatósági ellenőrzésnek viszont nincs helye az emberi méltóságot, a magánéletet és az emberi jogokat sértő közlésekkel, valamint a nyilatkozat visszavonását érintő jogsértésekkel szemben. Mindehhez Polyák Gábor hozzátette: a gyűlöletkeltő és kirekesztő közlésekkel szembeni fellépés lehetőségét az AB-határozat olyan szűk területre szorította, amely lényegében kizárja annak jövőbeli alkalmazását.
Az információforrások védelmének újraszabályozása során tartalmi és eljárási garanciákat kell kiépíteni azok felfedésével kapcsolatban - írja Polyák Gábor elemzésében. Ennek keretében egyebek közt rögzíteni kell, hogy a nyomozóhatóság csak abban az esetben kötelezheti az újságírót az információforrások felfedésére, ha az információ más módon nem szerezhető meg. Biztosítani kell a nyomozóhatósági határozattal szembeni bírósági jogorvoslat lehetőségét is, még azelőtt, hogy az újságíró az információforrást felfedte volna.
Viszont a módosítási kérések mellett is túlságosan megértő a kormánnyal és a kétharmados parlamenti többséggel, hiszen a legkényesebb szabályozási kérdéseket egyáltalán nem bolygatta. Nem vizsgálta egyebek mellett a szankciók mértékét, a Médiatanács függetlenségét, valamint a közszolgálati intézményrendszer alkotmányosságát. E problémák megoldása nélkül a sajtószabadság nem állhat helyre - állapítja meg az ismert médiajogász.
Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság e kérdésekben nem hozta lépéskényszerbe a jogalkotót, a médiatörvények átfogó, a fenti pontokat meghaladó módosításához is van honnan ihletet merítenie, számos külföldi bírálat éri a kormányt, amelyet érdemes lenne figyelembe vennie.
Ez év márciusában az Európa Tanács (ET) négy kifogást fogalmazott meg a törvénymódosítási folyamat előmozdítása érdekében. E kifogások messze túlnyúlnak az Alkotmánybíróság határozatán, megfogalmazásukkal és időzítésükkel nyilvánvalóan a módosítás érdemi befolyásolása volt a cél - írja Polyák Gábor. A maga kulturált európai, kissé talán túlzott mértékben politikailag korrekt módján az ET elvárást fogalmazott meg a Médiatanács politikai függetlenségének biztosításával, a szankciórendszer átalakításával, a médiajogi tilalmak és előírások pontosításával, valamint a forrásvédelemmel kapcsolatban. Még ha jogalkotási kötelezettségnek tekinti is a kormány a tanács állásfoglalását, a médiahatóság függetlenségéről kilátástalan viták várhatók. A kormány és a kormánypártok szerint ugyanis a Médiatanács úgy független, ahogy van, innen viszont nehéz továbblépni.
Az Európai Unióval kötött átmeneti fegyverszünet ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy komoly politikai nyomás nehezedik a kormányzatra az európai médiaszabályozási elvárások teljesítésével kapcsolatban. A módosításokat - Polyák Gábor megállapításai szerint - nyilván nem a belátás vagy a szakmai érvek elfogadása alapozza meg, kizárólag a gazdasági kényszerhelyzet. És a kérdés végső soron az, hogy - ugyanúgy, ahogy a gazdaságpolitikában - a médiaszabályozásban is feladja-e a kormányzat az unortodox megközelítést, és visszatér-e az egyetlen lehetséges kiindulóponthoz: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságához, valamint a nyilvánosság tiszteletéhez.
Szerző: Magyar Krisztián | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
A következő hetekben a kormány várhatóan beterjeszti a médiatörvények módosítására irányuló javaslatokat. Az Alkotmánybíróság május 31-ig adott határidőt arra, hogy orvosolják a mulasztásos alkotmánysértéseket. Polyák Gábor médiajogász szerint az egyik legfontosabb kérdés az, hogy fennmarad-e a nyomtatott és az online sajtótermékek médiahatósági felügyelete. Annak ellenére, hogy a médiahatósági kontroll megteremtése e médiumok fölött a legsúlyosabb visszalépés a sajtószabadság szempontjából, az Alkotmánybíróság csak szűkítette, de nem zárta ki e kontroll lehetőségét - tette hozzá a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője.
A határozat szerint a médiahatóság elvileg a jövőben is eljárhat az újságokban vagy az internetes sajtótermékekben - internetes folyóiratokban vagy hírportálokon - megjelenő gyűlöletkeltő és kirekesztő közlésekkel, az alkotmányos rend sérelmével, a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú, sérelmes bemutatásával, a gyermekekre súlyosan ártalmas tartalmakkal, valamint a törvénysértő kereskedelmi közleményekkel (hirdetésekkel) szemben.
Médiahatósági ellenőrzésnek viszont nincs helye az emberi méltóságot, a magánéletet és az emberi jogokat sértő közlésekkel, valamint a nyilatkozat visszavonását érintő jogsértésekkel szemben. Mindehhez Polyák Gábor hozzátette: a gyűlöletkeltő és kirekesztő közlésekkel szembeni fellépés lehetőségét az AB-határozat olyan szűk területre szorította, amely lényegében kizárja annak jövőbeli alkalmazását.
Az információforrások védelmének újraszabályozása során tartalmi és eljárási garanciákat kell kiépíteni azok felfedésével kapcsolatban - írja Polyák Gábor elemzésében. Ennek keretében egyebek közt rögzíteni kell, hogy a nyomozóhatóság csak abban az esetben kötelezheti az újságírót az információforrások felfedésére, ha az információ más módon nem szerezhető meg. Biztosítani kell a nyomozóhatósági határozattal szembeni bírósági jogorvoslat lehetőségét is, még azelőtt, hogy az újságíró az információforrást felfedte volna.
Viszont a módosítási kérések mellett is túlságosan megértő a kormánnyal és a kétharmados parlamenti többséggel, hiszen a legkényesebb szabályozási kérdéseket egyáltalán nem bolygatta. Nem vizsgálta egyebek mellett a szankciók mértékét, a Médiatanács függetlenségét, valamint a közszolgálati intézményrendszer alkotmányosságát. E problémák megoldása nélkül a sajtószabadság nem állhat helyre - állapítja meg az ismert médiajogász.
Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság e kérdésekben nem hozta lépéskényszerbe a jogalkotót, a médiatörvények átfogó, a fenti pontokat meghaladó módosításához is van honnan ihletet merítenie, számos külföldi bírálat éri a kormányt, amelyet érdemes lenne figyelembe vennie.
Ez év márciusában az Európa Tanács (ET) négy kifogást fogalmazott meg a törvénymódosítási folyamat előmozdítása érdekében. E kifogások messze túlnyúlnak az Alkotmánybíróság határozatán, megfogalmazásukkal és időzítésükkel nyilvánvalóan a módosítás érdemi befolyásolása volt a cél - írja Polyák Gábor. A maga kulturált európai, kissé talán túlzott mértékben politikailag korrekt módján az ET elvárást fogalmazott meg a Médiatanács politikai függetlenségének biztosításával, a szankciórendszer átalakításával, a médiajogi tilalmak és előírások pontosításával, valamint a forrásvédelemmel kapcsolatban. Még ha jogalkotási kötelezettségnek tekinti is a kormány a tanács állásfoglalását, a médiahatóság függetlenségéről kilátástalan viták várhatók. A kormány és a kormánypártok szerint ugyanis a Médiatanács úgy független, ahogy van, innen viszont nehéz továbblépni.
Az Európai Unióval kötött átmeneti fegyverszünet ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy komoly politikai nyomás nehezedik a kormányzatra az európai médiaszabályozási elvárások teljesítésével kapcsolatban. A módosításokat - Polyák Gábor megállapításai szerint - nyilván nem a belátás vagy a szakmai érvek elfogadása alapozza meg, kizárólag a gazdasági kényszerhelyzet. És a kérdés végső soron az, hogy - ugyanúgy, ahogy a gazdaságpolitikában - a médiaszabályozásban is feladja-e a kormányzat az unortodox megközelítést, és visszatér-e az egyetlen lehetséges kiindulóponthoz: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságához, valamint a nyilvánosság tiszteletéhez.
Szerző: Magyar Krisztián | egyéb írások a szerzőtől » |
címkék
Orbán-kormány, médiatörvény, médiahatóság, sajtószabadságHa tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
Halálos gázolás Dabason
Így sulykolják, hogy szerintük "Magyarország jobban teljesít"
"Pállik fekáliája szaga" - Kerényit már a "polgári" sajtó támadja
A Fidesz azt javasolja, legyen bármikor választható az árfolyamgát
Sorozatgyilkosság pere: K. Árpád ügyvédje a legsúlyosabb vád alól felmentést kért
Furgonnal ütköztek - három sérült Fertőendrédnél
Az új adóval hazavágnak egy iparágat, újabb csődök jönnek