A bővítés Orbán szándéka nélkül is prioritás az EU számára, bár nem úgy, ahogy ő szeretné

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egyik minapi Facebook-posztjában azt közölte, hogy „a magyar EU-s elnökség egyik legfontosabb célkitűzése az Európai Unió bővítésének felgyorsítása lesz”. Mint – Moldávia kapcsán – hozzátette: „amennyiben a csatlakozási tárgyalások valós folyamata nem indul meg a hátralévő másfél hónapban, akkor az elnökségünk legelején megtartjuk a tárgyalásokat indító kormányközi konferencia ülését”.

A miniszter ezzel azt sugallja, hogy az év második felében esedékes magyar uniós elnökség idején felgyorsítják az uniós bővítéséhez vezető csatlakozási folyamatot. Kérdés persze, hogy erre valóban van-e lehetőségük? Jávor Benedeket kérdeztük.

„Önmagában a magyar elnökség érdemben nem tudja felgyorsítani a csatlakozási folyamatot, annak a sebessége ugyanis alapvetően a megnyitott fejezetek alakulásától függ, s erre az elnökségnek korlátozott a ráhatása” – szögezte le az Európa-szakértő. Ám a formális eljárástól politikai megfontolásból el lehet térni, ahogy egyébként ez történt Ukrajna esetében is, amikor az ország nagy ugrással megkapta a tagjelölti státuszt. De ilyenkor konszenzusra van szükség az Európai Tanácsban – hívta fel a figyelmet, megjegyezve: nem látszik, hogy Magyarország a kormány által kialakított külpolitikai térben képes lenne érdemben összekovácsolni egy ilyen konszenzust. Erre eddig sem volt képes, köszönhetően az uniós intézményekkel és a tagállamok zömével kialakult viszonya miatt. „Már csak ezért is inkább kommunikációs trükknek tartható csupán egy ilyen szándék propagálása” – mutatott rá.

Némileg árnyalja a képet az, hogy az elnökségnek bizonyos lehetőségei vannak, köztük az, hogy miként és milyen kérdéseket vesz napirendre. Így például a magyar elnökség megpróbálhatja magasabbra helyezni a saját prioritási listáján a csatlakozás kérdését. Arra is kitért, hogy az EU-n belül általános nézet – s ehhez nem is kell a magyar kormány, hiszen viszonylag többségi álláspont –, hogy Oroszország és Kína nyomulása miatt a keleti partnerség területén és a Nyugat-Balkánon az unió elemi érdeke megakadályozni az orosz és a kínai, sőt, a Nyugat-Balkánon akár a különféle arab diktatúrák vagy féldiktatúrák, illetve Törökország bázisépítését. Éppen ezért a csatlakozási folyamatot az EU az elmúlt időszakban prioritásként kezelte.

Az más kérdés, hogy eltérő okokból akarja a magyar kormány, illetve az unió, annak intézményei gyorsítani a folyamatot – mondta Jávor, aki úgy látja: Orbán elsődleges érdeke például Szerbia vagy Észak-Macedónia csatlakozása, hiszen Belgrádban már ma is – s ha az utóbbiban visszakerül a hatalomba a Gruevski-féle nacionalista politikai vonal, akkor ott is – olyan szövetségre tesz szert, amely az európai egység megtörésével segíti őt az orosz érdekek képviseletében, s támogatja az uniós intézményekkel, a tagállamok zömével fennálló konfliktusaiban. 

„Orbán Viktor álláspontja a bővítést illetően alapvetően belpolitikai motivációjú, az ő politikai pozíciójának az erősítését célozza” – emelte ki. Ukrajna esete kiváló példa minderre: Orbánnak nem fűződik belpolitikai érdeke a háborúban álló ország tagságához, s az uniós destabilizációs „projektjében” sem számíthat az uniós tag Ukrajnára, ennek megfelelően, egyáltalán nem is támogatja csatlakozását, ahogy azt láthattuk tavaly év végén és az idei esztendő elején, amikor kifejezetten blokkolta a folyamatot, majd csak erős nyomásra szavazta meg a tagjelölti státusz elnyerését. Merthogy a regnáló magyar kormány azon országok csatlakozását tekinti elsődleges érdekének, amelyek jelentős demokratikus deficittel és erős orosz függéssel rendelkeznek.

Ebből következően: nem az a kérdés, hogy ezek az országok csatlakoznak-e az Európai Unióhoz, hanem az is, hogy milyen feltételekkel – fejtegette Jávor Benedek. Kulcskérdés, hogy a csatlakozásuk előtt képes-e az unió átalakítani a saját intézményi eljárásrendjét, hogy megfelelő hatékonysággal tudjon fellépni a jogállamiság deficit ellen. A magyar helyzet nyomán létrejött jónéhány eljárás és intézmény ugyan a korábbiaknál valamennyire hatékonyabb, de nem eléggé – mutatott rá. Az unió bővítése akkor lehetséges, ha a jelenleginél működőképesebb, hatékonyabb jogállamisági garanciákat és intézményeket építenek ki, olyanokat, amelyek biztonságot nyújtanak arra, hogy nem indulnak el náluk ugyanazok a folyamatok, mint Magyarországon.

„Az igazi nagy kérdés és vita akörül van, hogy milyen legyen a feltételrendszer – a magyar kormány a csatlakozási tárgyalások felgyorsítása kapcsán valószínűleg nem azon munkálódik majd, hogy beépítsenek ilyen garanciákat és intézményeket, hanem azon, hogy minél nagyobb szabadságot hagyjanak a politikai kalandoroknak ezekben az országokban, s hogy így Orbán számíthasson rájuk a hatalmi játszmáiban” – szögezte le Jávor Benedek.