A szabadság foka - akik túlléptek a múlt árnyain
A német főváros rengeteget változott a fal nyolcvankilences leomlása óta, bár a fal meghatározza a mai Berlin arculatát is. Lépten-nyomon e vasbeton förmedvénybe botolni, ahol meg tényleg nincs, barnás-vöröses utcakő-sor mutatja egykori nyomvonalát. A város ma a világ egyik legizgalmasabb települése.
Berlin persze nem húsz éve vált a sokszínűség és tolerancia fővárosává. A nácik a harmincas években többek között a Weimari Köztársaság idejének szabados fővárosát , annak szellemiségét tették felelőssé a laza erkölcsökért. Tagadhatatlan, hogy az egykori Berlin valóságos gyűjtőhelye volt a bohémeknek: a világ szinte minden nemzeténak képviselői tobzódtak a berlini kocsmákban és lokálokban.
A mai fővárosnak leginkább a művészektől, értelmiségeitől, egyetemistáktól hemzsegő Kreuzberg negyede emlékeztet az egykori időkre. Itt valóban egymást érik az italmérések, amelyek kipakolt asztalainál ritkán akad szabad hely, de a barátságos és közvetlen németek minden további nélkül maguk mellé engedik a turistákat.
A kocsmák mellett a török, vietnami, nepáli, thaiföldi és még hosszan lehetne sorolni, mely országok konyhái kínálják gasztronómiai remekeiket rendkívül olcsón, bár a gyros korántsem olyan markánsan fűszerezett, mint itthon. A mintegy három és félmilliós Berlinben amúgy is számos náció él: afro-amerikaiak, ázsiaiak, törökök nyüzsögnek az utcákon, gyakoriak a vegyes párok, családok. Itt a meleg párok sem bujkálnak: többször láttunk összeölelkező vagy épp csókolózó német lányokat.
A kötelező látnivalók - Brandenburgi Kapu, Zsidómúzeum, Checkpoint Charlie Falmúzeuma, Pergamon Múzeum, TV-torony, Sony Center - mellett igazából az volt lenyűgöző, ahogy a berliniek szembesülni képesek a múltjukkal: a náci és kommunista uralommal. Szinte mindenütt iskolás csoportokat szembesítettek a gyalázatos időkkel, és a gyerekek tényleg figyelmesen hallgatták tanárukat vagy az idegenvezetőt.
Összességében elmondható, hogy Berlin ma a tolerancia, elfogadás fővárosa is, a németek barátságosak, felszabadultak, bármikor képesek leheveredni a betonon egy-két üveg bontott sörrel, ha utcai zenészek vagy mutatványosok épp produkcióznak. Márpedig belőlük minden napra jut több is, ami megint csak egy élhető város benyomását kelti. Ja, és a buszok, villamosok, metrókocsik percre pontosan érkeznek.
Mi tagadás: kicsit nyomasztó volt hazajönni: nem csupán 1800 kilométert tettünk meg a géppel, de legalább egy évszázadot is.
Szerző: Bencsik Gyula | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
Berlin persze nem húsz éve vált a sokszínűség és tolerancia fővárosává. A nácik a harmincas években többek között a Weimari Köztársaság idejének szabados fővárosát , annak szellemiségét tették felelőssé a laza erkölcsökért. Tagadhatatlan, hogy az egykori Berlin valóságos gyűjtőhelye volt a bohémeknek: a világ szinte minden nemzeténak képviselői tobzódtak a berlini kocsmákban és lokálokban.
A mai fővárosnak leginkább a művészektől, értelmiségeitől, egyetemistáktól hemzsegő Kreuzberg negyede emlékeztet az egykori időkre. Itt valóban egymást érik az italmérések, amelyek kipakolt asztalainál ritkán akad szabad hely, de a barátságos és közvetlen németek minden további nélkül maguk mellé engedik a turistákat.
A kocsmák mellett a török, vietnami, nepáli, thaiföldi és még hosszan lehetne sorolni, mely országok konyhái kínálják gasztronómiai remekeiket rendkívül olcsón, bár a gyros korántsem olyan markánsan fűszerezett, mint itthon. A mintegy három és félmilliós Berlinben amúgy is számos náció él: afro-amerikaiak, ázsiaiak, törökök nyüzsögnek az utcákon, gyakoriak a vegyes párok, családok. Itt a meleg párok sem bujkálnak: többször láttunk összeölelkező vagy épp csókolózó német lányokat.
A kötelező látnivalók - Brandenburgi Kapu, Zsidómúzeum, Checkpoint Charlie Falmúzeuma, Pergamon Múzeum, TV-torony, Sony Center - mellett igazából az volt lenyűgöző, ahogy a berliniek szembesülni képesek a múltjukkal: a náci és kommunista uralommal. Szinte mindenütt iskolás csoportokat szembesítettek a gyalázatos időkkel, és a gyerekek tényleg figyelmesen hallgatták tanárukat vagy az idegenvezetőt.
Összességében elmondható, hogy Berlin ma a tolerancia, elfogadás fővárosa is, a németek barátságosak, felszabadultak, bármikor képesek leheveredni a betonon egy-két üveg bontott sörrel, ha utcai zenészek vagy mutatványosok épp produkcióznak. Márpedig belőlük minden napra jut több is, ami megint csak egy élhető város benyomását kelti. Ja, és a buszok, villamosok, metrókocsik percre pontosan érkeznek.
Mi tagadás: kicsit nyomasztó volt hazajönni: nem csupán 1800 kilométert tettünk meg a géppel, de legalább egy évszázadot is.
Szerző: Bencsik Gyula | egyéb írások a szerzőtől » |
címkék
Németország, BerlinHa tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
Alkotmányellenesen hallgatták le a hírügynökséget?
Nincs idő a mentségekre
Váltságdíjat követelnek kínai túszaikért az észak-koreaiak
Tárgyalni akarnak az elrabolt emberekről
Kitartanak Obama mellett az emberek
Megtámadják Izraelt?
Összevert újságírónő - repül a belügyminiszter?