"Mindig újra lehet kezdeni" - Exkluzív interjú a főpolgármester-helyettessel
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Petra Nagyová-Džerengová több gyermekes édesanyaként éli a mindennapokat. Ha közvetlen környezetében nem is, de számtalan helyen találkozott a családon belüli erőszakkal. A sokszor tragédiával végződő történetek őt is megérintették. A témáról az írónő és egyben Pozsony egyik főpolgármester-helyettese mesélt a STOPnak.
STOP: Négy gyermek édesanyja, így érthető, hogy a család, a szerelem, a gyermekvállalás gyakori témája a könyveinek. Sokat merít a saját életéből?
Petra Nagyová-Džerengová: A történeteim kitalált történetek, de természetesen szerzőként nem tudom magamat tőlük teljesen függetleníteni, így néhány apróságot az életemből egész biztosan beléjük szövök. Lehet ez például a főhősnő kedvenc könyve, vagy az utcák, amelyeken sétál, vagy egy vélemény bizonyos dologgal kapcsolatban. Csaknem 20 éve férjnél vagyok, van négy gyerekem, így ezek a vélemények többnyire a nevelésre, a szülői hozzáállásra, vagy a partnerkapcsolatokra vonatkoznak, és ezért kerülnek be a könyveimbe. A történeteket úgy igyekszem átadni, hogy fokozódó feszültség legyen bennük és titok, ami a lapok forgatására kényszeríti az olvasót.
- Legutóbbi, Nézz magadra! című könyvének fő témája a családon belüli erőszak. Közelebbről is találkozott ilyesmivel?
- Személyesen nem volt részem erőszakban, és a közeli környezetemben sem fordult elő. De például a szélesebb ismeretségi körömben már igen. Az olvasóimmal való találkozók során is sok rettenetes történetet volt lehetőségem meghallgatni, olyanokat is, amelyek csak egy hajszál híján nem végződtek tragédiával. Tudatosítottam, hogy ez a téma egyáltalán nem olyan ritka, mint ahogy ez sokszor kívülről nézve tűnik. Így hát eldöntöttem, szentelek a témának egy könyvet, írok egy ilyen történetet. Persze a szereplőket aztán már úgy formáltam, hogy belepasszoljanak a történetbe, és a cselekvésük hihető legyen. A könyv viszont nemcsak az erőszakról szól, hanem a testvéri szeretetről is, és arról, hogy mi nők mi mindent vagyunk hajlandóak kibírni a család érdekében.
- Beszélt bántalmazott nőkkel? Mik a tapasztalatai?
- Igen, sok bántalmazott nővel beszéltem, és sokszor szinte nem akartam elhinni, amit mondtak. Hihetetlen, hogy a bántalmazott nőnek sokszor még a legközelebbi környezete sem hisz, mert a férje annyira lenyűgöző személyiség. A közelmúltban volt tele a sajtó egy esettel, amikor is a feleség több késszúrással megölte a férjét, aki - mint kiderült - hosszú évek óta kínozta. A férj egy közkedvelt professzor volt, akinek védelmében a fiatal és szenvedélyes tanítványai még levelet is írtak, mondván, hogy az az okos, intelligens és szórakoztató férfi nem tehette ezt a feleségével. És hogy egészen biztosan provokálta őt a nő. Ez az egyik, az agresszorok szájából leggyakrabban elhangzó érv, miszerint, ha az áldozat normálisan viselkedett volna, akkor nekik nem kellett volna azt tenniük, amit tettek.
- Van, ami abszolút tabu?
A mai világban nem létezik olyasmi, hogy tabu. Ami az erőszakot illeti, gyakran azért válik tabuvá, mert hosszú lefolyású folyamatról van szó, amely során az áldozat elhiszi, hogy ő a hibás. Elkezdődik a kirekesztés folyamata, elkezdi felmenteni az agresszív partnert, hogy hisz egyébként az milyen egy jó ember. Ha az erőszak ténye nem kerül nyilvánosságra, az áldozat úgy érzi, megvédte a családját, a számára legfontosabb, saját kezűleg megalkotott mikrovilágot.
- Ahogy a könyvben is írja, Lýdia azt gondolja, hogy mindenért ő a hibás, ezért veri a férje. Mikor jön rá egy nő arra, hogy nem kellene tűrnie, hogy ideje lenne kilépni a kapcsolatból?
- Még ha a férje nagyon sikeresen elhitette is vele, hogy ő egy lehetetlen nő, aki mindent elront és nélküle teljesen elveszett lenne, van egy olyan érzése, hogy veréssel nem lehet dolgokat megoldani, csak éppen a kiutat nem látja. Hova is menne? Két kicsi gyerekkel? Hinne neki valaki? Lýdia esetében a véletlen játszik nagy szerepet, miután történik valami, ami miatt a férje kidobja őt otthonról. Saját elhatározásból ezt valószínűleg nem lett volna képes megtenni. És akkor fordul a legközelebbi emberekhez segítségért, amikor már nem tud hová menni. Mikor is kellene egy nőnek egy ilyen kapcsolatból kilépnie? Van, aki azt állítja, már ez első pofon után. Létezik egy történet. Egy békáról szól, amely megfő egy fazék lassan felforró vízben. Ha a forrásban levő vízbe dobnák be, kiugrana. De a lassan felforró vízből nem ugrik ki. Az erőszak spirálja is ilyen, lassan fokozódik, s gyakran végződik halállal. Ezért kell különbséget tenni pofon és pofon között. Kell második esély, hisz az ember viselkedhet zárlatosan, de ha ez ismétlődik, akkor nem szabad várni.
- Létezik jó megoldás, ha az embernek már családja, gyermekei vannak?
- Hát igen, az embernek sokszor lehet olyan érzése, hogy a rossz és a kevésbé rossz megoldás között kell választania. A gyerekek elveszítik az apjukat, elveszik az anyagi háttér. A nőt megbélyegzik, elvált lesz, meg kell küzdenie a férfiak elítélő tekintetével. Azt hiszik, provokált, egy nőt nevelni kell, és nem szabad a családi szennyest kiteregetni, és áruló... Tudatosítani kell viszont, hogy a kevésbé rossz megoldás még mindig a nagyobb jó.
- Mindig a férfi a hibás?
- A konfliktusok a családi lét velejárói, és természetes, hogy a különböző emberek érdekeit nehéz összehangolni. Négy gyerekes anyukaként nagyon is tudom, miről beszélek. /nevet/ Nagyon fontos a megoldás módja. Az helytelen, ha egy férfi az akaratát erőszakkal akarja érvényesíteni, és ehhez a 20 kiló plusszát is kihasználja. A bokszban is vannak súlycsoportok. De itt két emberről van szó: a nőnek és a férfinak is olyan kommunikációs módot kell választania, hogy a másik ne sérüljön, ne menjen öv alá és ne szorítsa a másik felet sarokba.
- Az erőszaktevőt nem egyszerű leleplezni, mint ahogy azt már említettem, sok esetben a környezet számára ő egy intelligens és varázslatos férfi, aki sokszor ennek köszönhetően is tudja áldozatát manipulálni, és el tudja játszani a tökéletes férfit. Már maga az informáltság is segíthet, ha a bántalmazott nő megtudja, felismeri azt, hogy ami történik, nem normális. A nevelés is fontos, a lányainké - hogy tudják, mi nem normális, és mit nem szabad hagyni - és a fiainké is. A családban a legjobb nevelési eszköz a jó példa. Éppen ezért gyakran megtörténik, hogy a bántalmazó családokban újabb bántalmazók nőnek fel, mert ismétlik a rossz példát.
- A magyar sajtóban is több eset került napvilágra mostanság. Mennyire követi ezeket az eseményeket?
- Figyelemmel kísérem a magyar sajtót is, így van erről is némi ismeretem. Szlovákiában is történt néhány hasonló eset az utóbbi időben. Egyet már említettem, egy másik is nagy port kavart. Egy nő panaszt tett a rendőrségen, hogy a volt férje azzal fenyegeti, hogy lelövi. Senki sem vette komolyan, annak ellenére sem, hogy többször a fiával ment be a rendőrségre. Ismerte a férfit annyira, hogy tudta, mire képes. Annyira félt, hogy mindenhova a barátnőjével járt. A férfi viszont kileste azt a pillanatot, mikor egyedül volt, és egy reggel az utcán lelőtte. És egy napon belül történt még egy hasonló eset. Ezért nagyon fontos a rendőrök oktatása, hogy vegyék az ilyen eseteket komolyan, és legyenek vele tisztában, hogyan kell eljárniuk. A törvény Szlovákiában életbe lépett, de távolról sem tökéletes. A rendőrség 48 órára tilthatja ki a közös háztartásból az erőszaktevőt. De ez nem elég, legalább 15 nap kellene. Két nap nem elég arra, hogy az áldozat tájékozódjon arról, miként járhat el az erőszaktevővel szemben, milyen módon terelheti bírósági útra az ügyet, amely egyedüliként dönthet a hosszabb távoltartásról. Az erőszaktevő agressziója ennyi idő alatt inkább fokozódhat, mint csökkenhet.
- Mi volt a célja ezzel a történettel? Hogy ezután majd többen kilépnek a rossz házasságukból, kapcsolatukból?
- Az írásom elsődleges célja a jó, izgalmas történet, némi titokkal, amely szinte a végéig bizonytalanságban tartja az olvasót, valamit az, hogy a történet legyen szívbemarkoló, amely mély nyomot hagy és megmozgatja őt. Nem célom a nyilvánosság felvilágosításának helyettesítése, mindemellett bizonyos útmutatást, látószöget adok. Ha a történetben csak egy nő magára ismer, és ez segít neki, akkor már örülök. A történet a szülő-gyerek viszonyról is szól, arról, hogy milyen gyakran tévedünk a gyerekeinkkel kapcsolatban, a nővéri szeretetről, amely nem mindig látványos, de a megfelelő időben a felszínre kerül, és szól a reményről is, hogy mindig újra lehet kezdeni.
Szerző: Borsos Zsuzsi | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
STOP: Négy gyermek édesanyja, így érthető, hogy a család, a szerelem, a gyermekvállalás gyakori témája a könyveinek. Sokat merít a saját életéből?
Petra Nagyová-Džerengová: A történeteim kitalált történetek, de természetesen szerzőként nem tudom magamat tőlük teljesen függetleníteni, így néhány apróságot az életemből egész biztosan beléjük szövök. Lehet ez például a főhősnő kedvenc könyve, vagy az utcák, amelyeken sétál, vagy egy vélemény bizonyos dologgal kapcsolatban. Csaknem 20 éve férjnél vagyok, van négy gyerekem, így ezek a vélemények többnyire a nevelésre, a szülői hozzáállásra, vagy a partnerkapcsolatokra vonatkoznak, és ezért kerülnek be a könyveimbe. A történeteket úgy igyekszem átadni, hogy fokozódó feszültség legyen bennük és titok, ami a lapok forgatására kényszeríti az olvasót.
- Legutóbbi, Nézz magadra! című könyvének fő témája a családon belüli erőszak. Közelebbről is találkozott ilyesmivel?
- Személyesen nem volt részem erőszakban, és a közeli környezetemben sem fordult elő. De például a szélesebb ismeretségi körömben már igen. Az olvasóimmal való találkozók során is sok rettenetes történetet volt lehetőségem meghallgatni, olyanokat is, amelyek csak egy hajszál híján nem végződtek tragédiával. Tudatosítottam, hogy ez a téma egyáltalán nem olyan ritka, mint ahogy ez sokszor kívülről nézve tűnik. Így hát eldöntöttem, szentelek a témának egy könyvet, írok egy ilyen történetet. Persze a szereplőket aztán már úgy formáltam, hogy belepasszoljanak a történetbe, és a cselekvésük hihető legyen. A könyv viszont nemcsak az erőszakról szól, hanem a testvéri szeretetről is, és arról, hogy mi nők mi mindent vagyunk hajlandóak kibírni a család érdekében.
- Beszélt bántalmazott nőkkel? Mik a tapasztalatai?
- Igen, sok bántalmazott nővel beszéltem, és sokszor szinte nem akartam elhinni, amit mondtak. Hihetetlen, hogy a bántalmazott nőnek sokszor még a legközelebbi környezete sem hisz, mert a férje annyira lenyűgöző személyiség. A közelmúltban volt tele a sajtó egy esettel, amikor is a feleség több késszúrással megölte a férjét, aki - mint kiderült - hosszú évek óta kínozta. A férj egy közkedvelt professzor volt, akinek védelmében a fiatal és szenvedélyes tanítványai még levelet is írtak, mondván, hogy az az okos, intelligens és szórakoztató férfi nem tehette ezt a feleségével. És hogy egészen biztosan provokálta őt a nő. Ez az egyik, az agresszorok szájából leggyakrabban elhangzó érv, miszerint, ha az áldozat normálisan viselkedett volna, akkor nekik nem kellett volna azt tenniük, amit tettek.
- Van, ami abszolút tabu?
A mai világban nem létezik olyasmi, hogy tabu. Ami az erőszakot illeti, gyakran azért válik tabuvá, mert hosszú lefolyású folyamatról van szó, amely során az áldozat elhiszi, hogy ő a hibás. Elkezdődik a kirekesztés folyamata, elkezdi felmenteni az agresszív partnert, hogy hisz egyébként az milyen egy jó ember. Ha az erőszak ténye nem kerül nyilvánosságra, az áldozat úgy érzi, megvédte a családját, a számára legfontosabb, saját kezűleg megalkotott mikrovilágot.
- Ahogy a könyvben is írja, Lýdia azt gondolja, hogy mindenért ő a hibás, ezért veri a férje. Mikor jön rá egy nő arra, hogy nem kellene tűrnie, hogy ideje lenne kilépni a kapcsolatból?
- Még ha a férje nagyon sikeresen elhitette is vele, hogy ő egy lehetetlen nő, aki mindent elront és nélküle teljesen elveszett lenne, van egy olyan érzése, hogy veréssel nem lehet dolgokat megoldani, csak éppen a kiutat nem látja. Hova is menne? Két kicsi gyerekkel? Hinne neki valaki? Lýdia esetében a véletlen játszik nagy szerepet, miután történik valami, ami miatt a férje kidobja őt otthonról. Saját elhatározásból ezt valószínűleg nem lett volna képes megtenni. És akkor fordul a legközelebbi emberekhez segítségért, amikor már nem tud hová menni. Mikor is kellene egy nőnek egy ilyen kapcsolatból kilépnie? Van, aki azt állítja, már ez első pofon után. Létezik egy történet. Egy békáról szól, amely megfő egy fazék lassan felforró vízben. Ha a forrásban levő vízbe dobnák be, kiugrana. De a lassan felforró vízből nem ugrik ki. Az erőszak spirálja is ilyen, lassan fokozódik, s gyakran végződik halállal. Ezért kell különbséget tenni pofon és pofon között. Kell második esély, hisz az ember viselkedhet zárlatosan, de ha ez ismétlődik, akkor nem szabad várni.
- Létezik jó megoldás, ha az embernek már családja, gyermekei vannak?
- Hát igen, az embernek sokszor lehet olyan érzése, hogy a rossz és a kevésbé rossz megoldás között kell választania. A gyerekek elveszítik az apjukat, elveszik az anyagi háttér. A nőt megbélyegzik, elvált lesz, meg kell küzdenie a férfiak elítélő tekintetével. Azt hiszik, provokált, egy nőt nevelni kell, és nem szabad a családi szennyest kiteregetni, és áruló... Tudatosítani kell viszont, hogy a kevésbé rossz megoldás még mindig a nagyobb jó.
- Mindig a férfi a hibás?
- A konfliktusok a családi lét velejárói, és természetes, hogy a különböző emberek érdekeit nehéz összehangolni. Négy gyerekes anyukaként nagyon is tudom, miről beszélek. /nevet/ Nagyon fontos a megoldás módja. Az helytelen, ha egy férfi az akaratát erőszakkal akarja érvényesíteni, és ehhez a 20 kiló plusszát is kihasználja. A bokszban is vannak súlycsoportok. De itt két emberről van szó: a nőnek és a férfinak is olyan kommunikációs módot kell választania, hogy a másik ne sérüljön, ne menjen öv alá és ne szorítsa a másik felet sarokba.
Petra Nagyová-Džerengová
Kassán született, 40 éves. A közgazdasági egyetemi évek alatt légikisasszonyként dolgozott, majd a Szlovák Televízió riportere és bemondója volt. Gyermekei születése óta foglalkozik írással, első könyve 1995-ben jelent meg, a napokban mutatja be hatodik kötetét. 2010 óta Pozsony egyik főpolgármester-helyettese. Férje, Nagy József szintén politikus, aki 2010-2012 között volt Szlovákia környezetvédelmi minisztere.
- Hogyan lehet kivédeni az ilyen eseteket? Hiszen Lýdia sem gondolta a kapcsolatuk elején Filipről, hogy erőszakos oldala is lehet... Kassán született, 40 éves. A közgazdasági egyetemi évek alatt légikisasszonyként dolgozott, majd a Szlovák Televízió riportere és bemondója volt. Gyermekei születése óta foglalkozik írással, első könyve 1995-ben jelent meg, a napokban mutatja be hatodik kötetét. 2010 óta Pozsony egyik főpolgármester-helyettese. Férje, Nagy József szintén politikus, aki 2010-2012 között volt Szlovákia környezetvédelmi minisztere.
- Az erőszaktevőt nem egyszerű leleplezni, mint ahogy azt már említettem, sok esetben a környezet számára ő egy intelligens és varázslatos férfi, aki sokszor ennek köszönhetően is tudja áldozatát manipulálni, és el tudja játszani a tökéletes férfit. Már maga az informáltság is segíthet, ha a bántalmazott nő megtudja, felismeri azt, hogy ami történik, nem normális. A nevelés is fontos, a lányainké - hogy tudják, mi nem normális, és mit nem szabad hagyni - és a fiainké is. A családban a legjobb nevelési eszköz a jó példa. Éppen ezért gyakran megtörténik, hogy a bántalmazó családokban újabb bántalmazók nőnek fel, mert ismétlik a rossz példát.
- A magyar sajtóban is több eset került napvilágra mostanság. Mennyire követi ezeket az eseményeket?
- Figyelemmel kísérem a magyar sajtót is, így van erről is némi ismeretem. Szlovákiában is történt néhány hasonló eset az utóbbi időben. Egyet már említettem, egy másik is nagy port kavart. Egy nő panaszt tett a rendőrségen, hogy a volt férje azzal fenyegeti, hogy lelövi. Senki sem vette komolyan, annak ellenére sem, hogy többször a fiával ment be a rendőrségre. Ismerte a férfit annyira, hogy tudta, mire képes. Annyira félt, hogy mindenhova a barátnőjével járt. A férfi viszont kileste azt a pillanatot, mikor egyedül volt, és egy reggel az utcán lelőtte. És egy napon belül történt még egy hasonló eset. Ezért nagyon fontos a rendőrök oktatása, hogy vegyék az ilyen eseteket komolyan, és legyenek vele tisztában, hogyan kell eljárniuk. A törvény Szlovákiában életbe lépett, de távolról sem tökéletes. A rendőrség 48 órára tilthatja ki a közös háztartásból az erőszaktevőt. De ez nem elég, legalább 15 nap kellene. Két nap nem elég arra, hogy az áldozat tájékozódjon arról, miként járhat el az erőszaktevővel szemben, milyen módon terelheti bírósági útra az ügyet, amely egyedüliként dönthet a hosszabb távoltartásról. Az erőszaktevő agressziója ennyi idő alatt inkább fokozódhat, mint csökkenhet.
- Mi volt a célja ezzel a történettel? Hogy ezután majd többen kilépnek a rossz házasságukból, kapcsolatukból?
- Az írásom elsődleges célja a jó, izgalmas történet, némi titokkal, amely szinte a végéig bizonytalanságban tartja az olvasót, valamit az, hogy a történet legyen szívbemarkoló, amely mély nyomot hagy és megmozgatja őt. Nem célom a nyilvánosság felvilágosításának helyettesítése, mindemellett bizonyos útmutatást, látószöget adok. Ha a történetben csak egy nő magára ismer, és ez segít neki, akkor már örülök. A történet a szülő-gyerek viszonyról is szól, arról, hogy milyen gyakran tévedünk a gyerekeinkkel kapcsolatban, a nővéri szeretetről, amely nem mindig látványos, de a megfelelő időben a felszínre kerül, és szól a reményről is, hogy mindig újra lehet kezdeni.
Szerző: Borsos Zsuzsi | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
címkék
Petra Nagyová-Džerengová, polgármester, erőszakHa tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
Megdöbbentő kalóztámadás Szerbiában
Kiszabadultak az észak-koreai "állami kalózok" fogságából a halászok
Adóhatósági botrány: Obamának nem szóltak
Pokoli pusztítás: félszáz életet követelt a tornádó
A harmadik ügyészség dobta vissza a székelyzászló-ügyet
Japán most még csak figyelmeztet a tengeralattjáró-cirkálásért
Kisebbre varrták a szókimondó férfi száját
