Ott a haza, ahol a haszon - Bánk bán a POSZT-on
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
Korhatáros tűsarok parti, indie buli, MONO8 - ezt kapjuk a rossz idő mellé
Pécsen fejlesztett volna a BAT - Lázár törvénye miatt a terv füstbe ment
1/10
Zavarba ejtő Bánk bánt láthattak azok kedden este Pécsett, akik bejutottak az idei POSZT egyik versenydarabjára, a kecskeméti klasszikus szövegét újraértelmező kecskemétiek előadására. Zárójelbe került pátosz, megkopott textúra helyett mai beszéd, nemzet helyett egyéni érdekek és sorsok.
A kecskeméti Katona József Színház Bánk bánja huszáros vágással a zárójelenettel kezdi: Gertrudis királyné hulláját két szolga cipeli a ravatalra, majd rendezi el a néhait, aki makacskodóan ejti le kezét az emelvényről. Már itt lehetett sejteni, hogy valami nem stimmel az előadással, de a nyitókép alakjai minden elvárást felülmúltak. Az előszínpadon metsző iróniával eltúlzott operai előadásmódot lehetett látni a szereplőktől - a Bánk bán idejét idéző kucsmás, kacagányos, színészeket -, miközben sercegett egy régi lemezjátszó, alig titkolt utalással: lejárt "lemez" a manapság már csak külön szótárral értelmezhető szövegkönyv.
Az első-utolsó jelenet után már egy komplexebb teret kapunk a széthúzott függönyök mögül: Vereckei Rita fehér téglatestbe oltott alacsony mennyezetű szobáiban minden fehér, vagy legalábbis világos színű, és minimalista módon kevés tárggyal operálnak. A négyosztatú térben dézsa, rekamé, trónnak is felfogható szék, valamint egy asztal és körötte néhány hokedli látható, rajta bádogkupákkal.
A falak rendkívül ötletes módon elasztikus szalagokból állnak össze, így tulajdonképpen minden átjárhatóvá vált Bagó Bertalan rendezésében, aki a monstre műből egy szünet nélküli kétórás darabot hozott létre. Az avítt és érthetetlen nyelv helyett Szabó Borbála ültette át Katona szövegét mai magyar nyelvre - tulajdonképp a Bánk bán átírását sem nagy túlzás emlegetni -, sallangok és vulgaritások nélkül. Koppanós, egyszerű mondatok, nagy mögöttes tartalmakkal, ahogy a végletekig lecsupaszított játéktérhez illik.
Végletekig lecsupaszított színpadon a színész felelőssége nő meg a leginkább - vele párhuzamosan pedig a rendező felelőssége is, hogy milyen elképzelés mentén fejti ki a darab mondanivalóját. Bagó Bertalan a mű folyamán a fent és lent ellentétjét emeli ki leginkább: míg a felső térben Gertrudis uralkodik és nem is hagyja el emeletét, addig az alsó szinten Petur bán (Körtvélyessy Zsolt) és a magyar urak tűnnek kirobbanthatatlannak a kocsmának is beillő hokedlis helységből.
Petur szerepében Körtvélyessy a hamis frázisokat előszeretettel pufogtató államférfi képét mutatja, bár az összeesküvők elalvása előtt azért ő is ki tudja mutatni valódi énjét: igazából neki csak az fáj, hogy egy nő uralkodik rajta - ha férfi lenne, lehetne bármely nemzetiségű.
Az új szöveg által sokkal inkább érzékelhető drámai feszültséget azonban Bagó nagyon sokszor töri meg a két baráti idegen Mikhál (Szokolai Péter) és Simon (Farkas Ádám) clown-figuráival kijátszott poénokkal, akiknek a kiszólásai a kezdeti lelkesedés után már csak szimplán fárasztóak és idegesítőek. (Szokolai Mikhálja idegen akcentussal beszéli a magyart, míg Farkas Simonjáról lehetetlen eldönteni, hogy értelmileg sérült-e, vagy csak logopédusra szorul.)
Maga a két figura is vicces a zsigeri idegengyűlölet turáni átkát mutató magyar főurak mellett: kupázásuk közepette, amíg egyetértenek, addig jók a szélkakas és bólogató jános úri társaságnak, de amint ellentmondanak, már egyből mocskos külföldiek. (Kissé a szélsőségesek "mi zsidónk"-féle furcsa xenophóbiáját fricskázza ezzel Bagó).
Ottó, a gaz meráni csábító csupán egy elkényeztetett hisztis aranyifjú Bagó rendezésében, akinek minden csak játék, de ha valami nem sikerül, akkor megy hisztizni a nővéréhez - ezt a szerepet rendkívül jól alakította Orth Péter.
A címszereplő Bánk sem az, akinek elképzeltük: Fazakas Géza katonatisztje inkább végrehajtó, mint kezdeményező, kimért, mint tüzes. Fazakas Bánkja egyértelműen szürkébbnek tetszik a korábban belénk sulykolt bán képénél, és sajnos a darab folyamán nem lehetett egyértelműen látni a jellem fejlődését a helytartói szerepkörtől a királynégyilkosig. A kecskeméti Bánk csak lézeng, bár ez a lézengése súlyos a színpadon.
Biberach (Szemenyei János) is lézeng, azaz inkább grasszál a térben. Örökké intrikát kereső, bonyodalmakat okozó figurája hófehérbe öltözött, Mephisto-ba oltott yuppie-kobold. Szemenyei egyértelműen a darab egyik főszereplőjévé tette a lézengő ritter figuráját, aki végtelen cinizmussal és fennköltséggel szemléli, keveri, akadályozza az általa magasról lenézett királyi udvar életét. Hidegvérét is csak egyszer veszti el, ami az ő vesztét is okozza. Meglehetősen rideg összefoglalás is telik tőle, melyet nem nehéz átértelmezni a jelenlegi állapotokra: "ott a haza, ahol a haszon."
Danyi Judit Gertrudis-a maga a megtestesült wamp asszony mintaképe. Férje távollétét kihasználva uralja az országot, az alattvalóit, a felső szintről egy pillanatig sem lépne lejjebb, mivel ő uralkodik. Egyetlen emberhez hű a végletekig, már-már rajongóan, ez pedig Ottó, a testvéröccse, aki állandó kavarásával keseríti meg életét.
Ez a ragaszkodás tisztább formában fellelhető Melindánál (Zeck Juli) is Bánk iránt, bár az Ottó-val való flörtöléseket nem lehet mindig ártatlannak nevezni. Ami egyedül zavaró Zeck játékában, az a szétesésének kidolgozatlansága: egy karakán, a férjét szerető, ám a flörtöt sem megvető asszonyból hirtelen változik át a fájdalomból és szégyenből kifejlődött őrület határmezsgyéjén botladozóvá.
Tiborc szerepében Kiss Jenő öregségében is hatalmas és eleven figurája a végletekig becsületes kisember gazzá válásának utolsó lépcsőfokain való táncolását mutatja be plasztikusan. De míg az eredeti műben a parasztember szinte már siránkozik Bánknak az ország helyzetéről, addig a kecskemétieknél Tiborc és a bán első közös jeleneténél csak azt várjuk, hogy mikor vágja nyakon a megcsalatás miatt elrévedező nagyurat.
Bagó rendezéséről nem lehet elsőre eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan az eredeti mű "kifigurázását", vagy az új szövegből készített darab érvényességét. Míg a régit a nyitókép opera-gúnyolásával illeti, addig az előadás feszültséggel terhelt jelenetei alatt a híres opera dalai szólnak, a királynégyilkosság után pedig két kacagányos szolga szögeli be fekete deszkákkal a négy szobára osztott fehér téglatestet a Hazám, hazám áriájára.
A meglepően jól kigondolt, akár kortársnak is mondható, sallangoktól és pátosztól megszabadított művet így teszi zárójelbe a máig elfogadott és követelt régi játékmóddal és heroizálással.
Szerző: GaTa | egyéb írások a szerzőtől » | Forrás: Pécsi Stop |
STOP
A kecskeméti Katona József Színház Bánk bánja huszáros vágással a zárójelenettel kezdi: Gertrudis királyné hulláját két szolga cipeli a ravatalra, majd rendezi el a néhait, aki makacskodóan ejti le kezét az emelvényről. Már itt lehetett sejteni, hogy valami nem stimmel az előadással, de a nyitókép alakjai minden elvárást felülmúltak. Az előszínpadon metsző iróniával eltúlzott operai előadásmódot lehetett látni a szereplőktől - a Bánk bán idejét idéző kucsmás, kacagányos, színészeket -, miközben sercegett egy régi lemezjátszó, alig titkolt utalással: lejárt "lemez" a manapság már csak külön szótárral értelmezhető szövegkönyv.
Az első-utolsó jelenet után már egy komplexebb teret kapunk a széthúzott függönyök mögül: Vereckei Rita fehér téglatestbe oltott alacsony mennyezetű szobáiban minden fehér, vagy legalábbis világos színű, és minimalista módon kevés tárggyal operálnak. A négyosztatú térben dézsa, rekamé, trónnak is felfogható szék, valamint egy asztal és körötte néhány hokedli látható, rajta bádogkupákkal.
A falak rendkívül ötletes módon elasztikus szalagokból állnak össze, így tulajdonképpen minden átjárhatóvá vált Bagó Bertalan rendezésében, aki a monstre műből egy szünet nélküli kétórás darabot hozott létre. Az avítt és érthetetlen nyelv helyett Szabó Borbála ültette át Katona szövegét mai magyar nyelvre - tulajdonképp a Bánk bán átírását sem nagy túlzás emlegetni -, sallangok és vulgaritások nélkül. Koppanós, egyszerű mondatok, nagy mögöttes tartalmakkal, ahogy a végletekig lecsupaszított játéktérhez illik.
Végletekig lecsupaszított színpadon a színész felelőssége nő meg a leginkább - vele párhuzamosan pedig a rendező felelőssége is, hogy milyen elképzelés mentén fejti ki a darab mondanivalóját. Bagó Bertalan a mű folyamán a fent és lent ellentétjét emeli ki leginkább: míg a felső térben Gertrudis uralkodik és nem is hagyja el emeletét, addig az alsó szinten Petur bán (Körtvélyessy Zsolt) és a magyar urak tűnnek kirobbanthatatlannak a kocsmának is beillő hokedlis helységből.
Petur szerepében Körtvélyessy a hamis frázisokat előszeretettel pufogtató államférfi képét mutatja, bár az összeesküvők elalvása előtt azért ő is ki tudja mutatni valódi énjét: igazából neki csak az fáj, hogy egy nő uralkodik rajta - ha férfi lenne, lehetne bármely nemzetiségű.
Az új szöveg által sokkal inkább érzékelhető drámai feszültséget azonban Bagó nagyon sokszor töri meg a két baráti idegen Mikhál (Szokolai Péter) és Simon (Farkas Ádám) clown-figuráival kijátszott poénokkal, akiknek a kiszólásai a kezdeti lelkesedés után már csak szimplán fárasztóak és idegesítőek. (Szokolai Mikhálja idegen akcentussal beszéli a magyart, míg Farkas Simonjáról lehetetlen eldönteni, hogy értelmileg sérült-e, vagy csak logopédusra szorul.)
Maga a két figura is vicces a zsigeri idegengyűlölet turáni átkát mutató magyar főurak mellett: kupázásuk közepette, amíg egyetértenek, addig jók a szélkakas és bólogató jános úri társaságnak, de amint ellentmondanak, már egyből mocskos külföldiek. (Kissé a szélsőségesek "mi zsidónk"-féle furcsa xenophóbiáját fricskázza ezzel Bagó).
Ottó, a gaz meráni csábító csupán egy elkényeztetett hisztis aranyifjú Bagó rendezésében, akinek minden csak játék, de ha valami nem sikerül, akkor megy hisztizni a nővéréhez - ezt a szerepet rendkívül jól alakította Orth Péter.
A címszereplő Bánk sem az, akinek elképzeltük: Fazakas Géza katonatisztje inkább végrehajtó, mint kezdeményező, kimért, mint tüzes. Fazakas Bánkja egyértelműen szürkébbnek tetszik a korábban belénk sulykolt bán képénél, és sajnos a darab folyamán nem lehetett egyértelműen látni a jellem fejlődését a helytartói szerepkörtől a királynégyilkosig. A kecskeméti Bánk csak lézeng, bár ez a lézengése súlyos a színpadon.
Biberach (Szemenyei János) is lézeng, azaz inkább grasszál a térben. Örökké intrikát kereső, bonyodalmakat okozó figurája hófehérbe öltözött, Mephisto-ba oltott yuppie-kobold. Szemenyei egyértelműen a darab egyik főszereplőjévé tette a lézengő ritter figuráját, aki végtelen cinizmussal és fennköltséggel szemléli, keveri, akadályozza az általa magasról lenézett királyi udvar életét. Hidegvérét is csak egyszer veszti el, ami az ő vesztét is okozza. Meglehetősen rideg összefoglalás is telik tőle, melyet nem nehéz átértelmezni a jelenlegi állapotokra: "ott a haza, ahol a haszon."
Danyi Judit Gertrudis-a maga a megtestesült wamp asszony mintaképe. Férje távollétét kihasználva uralja az országot, az alattvalóit, a felső szintről egy pillanatig sem lépne lejjebb, mivel ő uralkodik. Egyetlen emberhez hű a végletekig, már-már rajongóan, ez pedig Ottó, a testvéröccse, aki állandó kavarásával keseríti meg életét.
Ez a ragaszkodás tisztább formában fellelhető Melindánál (Zeck Juli) is Bánk iránt, bár az Ottó-val való flörtöléseket nem lehet mindig ártatlannak nevezni. Ami egyedül zavaró Zeck játékában, az a szétesésének kidolgozatlansága: egy karakán, a férjét szerető, ám a flörtöt sem megvető asszonyból hirtelen változik át a fájdalomból és szégyenből kifejlődött őrület határmezsgyéjén botladozóvá.
Tiborc szerepében Kiss Jenő öregségében is hatalmas és eleven figurája a végletekig becsületes kisember gazzá válásának utolsó lépcsőfokain való táncolását mutatja be plasztikusan. De míg az eredeti műben a parasztember szinte már siránkozik Bánknak az ország helyzetéről, addig a kecskemétieknél Tiborc és a bán első közös jeleneténél csak azt várjuk, hogy mikor vágja nyakon a megcsalatás miatt elrévedező nagyurat.
Bagó rendezéséről nem lehet elsőre eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan az eredeti mű "kifigurázását", vagy az új szövegből készített darab érvényességét. Míg a régit a nyitókép opera-gúnyolásával illeti, addig az előadás feszültséggel terhelt jelenetei alatt a híres opera dalai szólnak, a királynégyilkosság után pedig két kacagányos szolga szögeli be fekete deszkákkal a négy szobára osztott fehér téglatestet a Hazám, hazám áriájára.
A meglepően jól kigondolt, akár kortársnak is mondható, sallangoktól és pátosztól megszabadított művet így teszi zárójelbe a máig elfogadott és követelt régi játékmóddal és heroizálással.
Szerző: GaTa | egyéb írások a szerzőtől » | Forrás: Pécsi Stop |
STOP
címkék
Pécs, POSZT, Kecskemét, Katona József, Színház, Bánk bán, előadás, versenydarabHa tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
A közönség 88 éve nem láthatta a kalapács alá kerülő kincset
Keresik Az év házát - a legjobbakkal a szomszédságban is elbüszkélkedünk
Magyarországon is terjed a garázsvásár
Ismét nagyágyúk a Sziget műsorán
Sérült művészekkel lép fel St. Martin Pécsett
Számtalan sztár a szabadtérin
Nézz körül - új látásmóddal készült fotók tárlata nyílik Kassán
