Pécsi kultbandából lassan pesti sztárok - interjú a TükeZoo-val
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Manapság már nem jut ki annyi TükeZoo-koncert Pécsnek, mint az pár éve megszokhattuk, és a srácokat is ritkábban látni a városban. Ennek okairól, zeneiparról, vidékiségről, kedvenc kocsmáról és a felfokozott élményekről beszélgettünk Babarci Bulcsúval és Restás Gergővel pécsi koncertjük előtt.
Pécsi STOP: Jól tudom, hogy körülbelül másfél éve költöztetek el Budapestre? Mi volt ennek az oka, és megtaláltátok-e a számításotokat a fővárosban?
Restás Gergő: Jól tudod. Amikor a TükeZoo zenekar összeállt, vagy ahogy Bulcsú szokta mondani, "összebólintott", már akkor benne volt a levegőben, hogy nem fogunk végig itt maradni. Benne volt a pakliban, hogy előbb-utóbb a zenekar kinövi a várost, vagy elfogynak azok a kocsmák, ahová még - hogy is mondjam - be lehet menni emelt fővel. Igazából az, hogy miért másfél éve mentünk fel Pestre, az pici részben a véletlen, részben a szerencse, mert nem volt pontosan kitalálva, hogy mikor dobbantunk Pécsről - egyszerűen csak így jött ki a lépés másfél éve.
Hogy megtaláltuk-e a számításainkat? Azt kell mondanom, hogy igen is, meg nem is. Nincs meg az az intim miliő Pesten, mint Pécsett volt, nagyon sok klubot "vettünk be", és mi is megcsináltuk azokat a hibákat, amiket minden zenekar elkövet: elmentünk rengeteg helyszínre játszani, ami vagy jó - vagy nem.
Mindeközben azért elmondhatjuk, hogy szintet léptünk szakmailag, mert olyan emberekkel játszhattunk, mint a Quimby, a Péterfy Boriék...
Babarci Bulcsú: Jó, de ehhez nem kellett Pestre menni...
R.G.: Igaz, igaz. De mondjuk így könnyebb a logisztika, mert az a vicc, hogy még mindig sokszor fordul elő az, hogy hív egy zenekar Pesten játszani minket, és kérdik, hogy mikorra érünk fel Pécsről. Ahogy Safranek mondta a Macskafogóban, "köszönöm uram, de már egy éve önnel él", mi is ezt szoktuk válaszolni, hogy köszi, de már több mint egy éve Pesten élünk, és gyorsan eljutunk a Blaha Lujza térre.
Az, hogy nagyvárosban lakunk, és nem is egy helyen - mert én kicsit kijjebb is költöztem Budapestről -, így már nincs meg az, mint régen, hogy együtt kelünk és fekszünk Bulcsúval - mindenféle felhangok nélkül értsd (nevet) -, annak ellenére valahogy mégiscsak működik a dolog. Már nem úgy próbálunk, mint régen, hogy mindennap reggel kilenctől egyig, és a lemez-anyagunk is beérett az idők folyamán. És azt veszem észre, hogy egyre többen ismernek minket Pesten, legutóbb, mikor az A38-on koncerteztünk a Vad Fruttik-kal, akkor már sokan a TükeZoo-ra is jöttek, és tudták a szövegeket és üvöltötték, és pillanatok alatt vették a lapot: kértem őket, hogy üvöltsenek, mint a sakál - és megtették. Vannak már törzsrajongóink Budapesten, akik minden koncertre eljönnek, ott vannak, figyelnek minket.Összefoglalva a Budapest-témát: más terep. Vagy inspirál, vagy nem.
B.B.: Nem feltétlenül a TükeZoo szempontjából, de úgy is más terep, hogy mindketten zenészek vagyunk, és mindketten ebből szeretnénk megélni, és Pest sokkal nagyobb város, tehát sokkal inkább elbír olyat, hogy valaki négy-öt különböző projektben lépjen fel - és ezt rendszeresen csinálhassa. Ilyen szempontból tök jó, hogy Pesten vagyunk, és a TükeZoo élete is amiatt lazább, mert nagyon sok olyan lehetőségünk van, ami utolsó pillanatban fut be egy felkérés képében - és Pesten élve könnyebb ezeknek eleget tenni, logisztikai szempontból is.
R.G.: Nem tudom, hogy látod Bulcsú, de nagyon sokszor kerül elő ez a 'vidéki zenekar'-dolog, csomó ember mondja azt, hogy Pestre kell menni, mert Pestre kell menni. Nem volt bennünk ilyen konvenció-hajhászás egyébként, hogy emiatt költözzünk fel Pestre...
B.B.: Annyi talán, hogy - tök közhely, de - tűzközelben vagyunk. Én nem érzem, hogy ez annyira jelentős volna egy zenekar életében, ez a Pest-dolog. Jó helyen vagyunk jelenleg, nemcsak mint zenekar, hanem mint zenészek is, és ez jó dolog - meg új társasággal találkoztunk, új lehetőségekkel. Általában az ember ugye azzal foglalkozik, azt jegyzi, akivel és amivel nap mint nap találkozik. Mivel mi nem vagyunk médiahuszárok, egyértelmű, hogy úgy jegyeznek meg minket az emberek, ha - akár zenekarként, vagy zenészként, haverként - sokat láthatnak, hallhatnak bennünket. Így vagyunk köztudatban, így születnek új közös élmények, új történetek, amikről később lehet mesélni. A fővárosban való pörgés most ehhez új távlatú lehetőségeket nyújt.
Pécsi STOP: Mit csináltok akkor, mikor épp nem a zenével foglalkoztok?
R.G.: Alszunk.
B.B.: Összejövünk a haverokkal, és jammelgetünk (nevet). Én rendszeresen járok Pécsre, mivel itt is vannak zenekaraim, próbálunk, és sokszor fel is lépünk. Ezen kívül pedig ismerkedem új szerelmemmel - Budapesttel. Igyekszem elég szabadidőt szorítani a naptárban, mert időnként váratlanul be-becsúszik egy-egy alkalmi grafikai meló, ha meg éppen nem, akkor dédelgetem az új ötleteket.
R.G.: Én most nagyon sokat dolgozom ahhoz képest, hogy mennyire laza volt a pécsi létem. Csak zenével foglalkozom, vagy zenéhez köthető dolgokkal, mert azt szoktam mondani, hogy van egy másik drága hobbim is, ami akár polgári szakma lehetne, de nem az: hangmérnökösködöm egy budapesti hangstúdióban. Igazából mást nagyon nem is csinálunk, mint zenélünk, meg mások zenéivel foglalkozunk. Amikor tehetem, próbálok nyugiban lenni a párommal egy Pest melletti kis településen. Tehát azért vannak lépések egy félig normális élet felé, amelynek egy nagyon koncentrált zenei munka a gerince. Néha azért kimennék a Margitszigetre lazulni, vagy megkeresném a megfelelő kocsmát, mert az nekem még nincs meg - Bulcsú lassan már megtalálta a sajátját.
Pécsi STOP: Érzékeltek-e olyat, hogy vidéken, vagy Pesten befogadóbb a közönség? Lehet-e egyáltalán ilyesfajta különbséget tenni szerintetek? Ezt a Kolin-ügy miatt is kérdezem.
R.G.: Nagyon fura ez a kérdés. Alapvetően úgy látom, hogy hülyeség ez a "vidéki közönség" meg "nem vidéki közönség" közti különbségtétel. A Kolin-sztori abból a szempontból is furcsa, hogy egy irgalmatlanul pezsgő egyetemi városra mocsári parasztokat hallucinálunk - szerintem hagyjuk is ezt a témát.
Budapesten az a durva, hogy míg pár éve itt Pécsett összeszámolták, hogy 170 zenekar van - ezt a számot a főváros esetében fel kell szorozni. Elképesztően sok banda van, a klubok szinte egymás szájában, mindenki játszik mindenkivel mindent. Pesten akkora dömping alakult ki, hogy az emberek jó része immunissá vált az új dolgokra, zenékre. De mindenhol azt érzem, hogyha egyszer megszeretnek minket, akkor ugyanúgy jönnek vidéken is, és jönnek Pesten is a koncertjeinkre. Az, hogy mennyire hálásak az emberek egy koncertért - főleg Pécset ismerjük ilyen szempontból, hisz lassan minden TükeZoo-koncertre érkező barát lett. Közeli, vagy távolabbi. Budapesten is ez kezd kialakulni, és ők lesznek egyre többen, ez a tábor. Járunk más, úgymond vidéki városokba is koncertezni, és nekem sehol sem volt panaszom a közönségre, mindenhol jól fogadtak minket.
B.B.: Ez szerintem amúgy attól is függ, hogy a zenekar maga milyen. Amilyen a kisugárzásod, olyan közönséget vonzol be a koncertedre: hasonló érdeklődéssel és vérmérséklettel. Amíg meg nem vagy nagyon híres, vagy mindenhol nyomatva, addig meg nem is nagyon kell attól tartanod, hogy ilyesfajta atrocitások érnek. Pesten azért sok világ van egymás mellett, és meg lehet találni azt a közeget, ahol otthon tudod érezni magadat, valamint koncerten is befogadnak és szeretnek.
Én kicsit féltem Pesttől az elején, de azt látom, hogy minden előítéletem megszűnt. Bennem volt az a para, hogy én alapvetően nyugis és igen lassú vidéki srác vagyok, ott meg mindenki rohan. De mikor már megtaláltam a helyem, tehát már meglettek a bejáratott útvonalak a fontosabb helyekre (piac, bolt, kocsma, próbahely), rájöttem, hogy ez az egész hülyeség, ott is van rengeteg töttyögős, derűs, kedves ember. Ez a bunkózós rohanás is van, persze, de az inkább egy szellem, ami időnként rátelepszik a város bizonyos területeire, és általában taxiórával lehet mérni. Kisebb klubkoncerteken ugyanez a nyugi és lazaság van, de azért vannak helyek, ahol jó, ha fegyelmezett marad az ember, akkor nem éri kellemetlenség. A közönség persze mindebből mit sem érez. Szerencsére.
R.G.: A TükeZoo még mindig kicsit olyan, hogy amikor felállunk a színpadra, akkor az emberek azt tudják gondolni rólunk, hogy "ezek a haverjaink, csak éppen most hangszer van a kezükben." A közvetlenségből sose akarunk lejjebb adni, vagy elveszíteni. Nincs bennünk allűrösség, hogy "mi vagyunk a vidéki zenekar, akik meghódítanak városokat" - basszus, hát ugyanazt csináljuk Pesten is, mint Pécsett. Ilyen szempontból nincs nagy különbség.
Pécsi STOP: Mikorra várható új lemez? Készülnek-e új dalok?
B.B.: Az a kérdés, hogy kell-e lemez?
R.G.: Igen, a lemezkultúra változik...
B.B.: Inkább halódik...
Pécsi STOP: Akkor album-formátum várható-e?
B.B.: Az sem biztos, hogy kell. Alkotói részről úgy van, hogy én most estem túl egy alkotói válságon - emiatt pedig eddig nem nagyon jött az ihlet, de ez most fog változni, ezt már érzem. Eddig is voltak tervek, de sajnos egy éve alatt kettő darab új számot sikerült összehozni. Azóta van rengeteg új zenei és szövegbéli ötlet, csak ezek még nem szövődtek össze egész dalokká, nem érzem még ki belőlük azt, hogy hitelesen társulnának konkrét élményekkel, ami számomra nagyon fontos. De hamarosan... háhá, reszkessetek!
R.G.: Viszont a többi számunk az egyrészt sokat érett, meg apró változtatások is történtek egy-egy dalon belül, másképpen nyúlunk hozzájuk. Az arculata lett egy kissé kiforrottabb a daloknak, ez volt az első évben. Hogy új anyag? Valamikor a jövő évadban.
B.B.: Az a terv, és nem tudom, hogy mit oszthatok meg ebből veletek, de elég sok helyről vannak nagy elvárások az irányunkban az A38-as vízválasztó koncertünk után. Ezen a Heaven Street Seven, Vad Fruttik-vonalon el lehet indulni, és nagyon sok szóbeli és más segítséget és támogatást kapunk olyan emberektől, akik tényleg tudnak segíteni, és nem csak félredumálnak. Szeretnénk egy új számot olyan jól kidolgozni és felvenni, hogy utána az rádiókban is szólhasson - ez azt vonja maga után, hogy többen fognak minket megismerni, és többet fogunk koncertezni. Van, aki máshogy gondolja az elindulásunkat, de ez egy járható útnak tűnik. Van még pár dal, amiket már minden keménymagos Zoo-rajongó ismer, viszont lecsúsztak az albumról, mert még nem tudtuk elég jól felvenni őket. Ezekből hozzácsapunk párat az újabbakhoz és a legfrissebbekhez, aztán, amelyik számunkra a legütősebbnek hat - összevetve véleményünket néhány megfejtőével - kiadjuk a kezünkből, hadd nyomja vele a gombot az, aki erre érdemesebb. Mindenesetre a többit is szépen fölpakoljuk a netre, a közönségünknek már korog a gyomra.
Szerző: V. G. | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
Pécsi STOP: Jól tudom, hogy körülbelül másfél éve költöztetek el Budapestre? Mi volt ennek az oka, és megtaláltátok-e a számításotokat a fővárosban?
Restás Gergő: Jól tudod. Amikor a TükeZoo zenekar összeállt, vagy ahogy Bulcsú szokta mondani, "összebólintott", már akkor benne volt a levegőben, hogy nem fogunk végig itt maradni. Benne volt a pakliban, hogy előbb-utóbb a zenekar kinövi a várost, vagy elfogynak azok a kocsmák, ahová még - hogy is mondjam - be lehet menni emelt fővel. Igazából az, hogy miért másfél éve mentünk fel Pestre, az pici részben a véletlen, részben a szerencse, mert nem volt pontosan kitalálva, hogy mikor dobbantunk Pécsről - egyszerűen csak így jött ki a lépés másfél éve.
Hogy megtaláltuk-e a számításainkat? Azt kell mondanom, hogy igen is, meg nem is. Nincs meg az az intim miliő Pesten, mint Pécsett volt, nagyon sok klubot "vettünk be", és mi is megcsináltuk azokat a hibákat, amiket minden zenekar elkövet: elmentünk rengeteg helyszínre játszani, ami vagy jó - vagy nem.
Mindeközben azért elmondhatjuk, hogy szintet léptünk szakmailag, mert olyan emberekkel játszhattunk, mint a Quimby, a Péterfy Boriék...
Babarci Bulcsú: Jó, de ehhez nem kellett Pestre menni...
R.G.: Igaz, igaz. De mondjuk így könnyebb a logisztika, mert az a vicc, hogy még mindig sokszor fordul elő az, hogy hív egy zenekar Pesten játszani minket, és kérdik, hogy mikorra érünk fel Pécsről. Ahogy Safranek mondta a Macskafogóban, "köszönöm uram, de már egy éve önnel él", mi is ezt szoktuk válaszolni, hogy köszi, de már több mint egy éve Pesten élünk, és gyorsan eljutunk a Blaha Lujza térre.
Az, hogy nagyvárosban lakunk, és nem is egy helyen - mert én kicsit kijjebb is költöztem Budapestről -, így már nincs meg az, mint régen, hogy együtt kelünk és fekszünk Bulcsúval - mindenféle felhangok nélkül értsd (nevet) -, annak ellenére valahogy mégiscsak működik a dolog. Már nem úgy próbálunk, mint régen, hogy mindennap reggel kilenctől egyig, és a lemez-anyagunk is beérett az idők folyamán. És azt veszem észre, hogy egyre többen ismernek minket Pesten, legutóbb, mikor az A38-on koncerteztünk a Vad Fruttik-kal, akkor már sokan a TükeZoo-ra is jöttek, és tudták a szövegeket és üvöltötték, és pillanatok alatt vették a lapot: kértem őket, hogy üvöltsenek, mint a sakál - és megtették. Vannak már törzsrajongóink Budapesten, akik minden koncertre eljönnek, ott vannak, figyelnek minket.Összefoglalva a Budapest-témát: más terep. Vagy inspirál, vagy nem.
B.B.: Nem feltétlenül a TükeZoo szempontjából, de úgy is más terep, hogy mindketten zenészek vagyunk, és mindketten ebből szeretnénk megélni, és Pest sokkal nagyobb város, tehát sokkal inkább elbír olyat, hogy valaki négy-öt különböző projektben lépjen fel - és ezt rendszeresen csinálhassa. Ilyen szempontból tök jó, hogy Pesten vagyunk, és a TükeZoo élete is amiatt lazább, mert nagyon sok olyan lehetőségünk van, ami utolsó pillanatban fut be egy felkérés képében - és Pesten élve könnyebb ezeknek eleget tenni, logisztikai szempontból is.
R.G.: Nem tudom, hogy látod Bulcsú, de nagyon sokszor kerül elő ez a 'vidéki zenekar'-dolog, csomó ember mondja azt, hogy Pestre kell menni, mert Pestre kell menni. Nem volt bennünk ilyen konvenció-hajhászás egyébként, hogy emiatt költözzünk fel Pestre...
B.B.: Annyi talán, hogy - tök közhely, de - tűzközelben vagyunk. Én nem érzem, hogy ez annyira jelentős volna egy zenekar életében, ez a Pest-dolog. Jó helyen vagyunk jelenleg, nemcsak mint zenekar, hanem mint zenészek is, és ez jó dolog - meg új társasággal találkoztunk, új lehetőségekkel. Általában az ember ugye azzal foglalkozik, azt jegyzi, akivel és amivel nap mint nap találkozik. Mivel mi nem vagyunk médiahuszárok, egyértelmű, hogy úgy jegyeznek meg minket az emberek, ha - akár zenekarként, vagy zenészként, haverként - sokat láthatnak, hallhatnak bennünket. Így vagyunk köztudatban, így születnek új közös élmények, új történetek, amikről később lehet mesélni. A fővárosban való pörgés most ehhez új távlatú lehetőségeket nyújt.
Pécsi STOP: Mit csináltok akkor, mikor épp nem a zenével foglalkoztok?
R.G.: Alszunk.
B.B.: Összejövünk a haverokkal, és jammelgetünk (nevet). Én rendszeresen járok Pécsre, mivel itt is vannak zenekaraim, próbálunk, és sokszor fel is lépünk. Ezen kívül pedig ismerkedem új szerelmemmel - Budapesttel. Igyekszem elég szabadidőt szorítani a naptárban, mert időnként váratlanul be-becsúszik egy-egy alkalmi grafikai meló, ha meg éppen nem, akkor dédelgetem az új ötleteket.
R.G.: Én most nagyon sokat dolgozom ahhoz képest, hogy mennyire laza volt a pécsi létem. Csak zenével foglalkozom, vagy zenéhez köthető dolgokkal, mert azt szoktam mondani, hogy van egy másik drága hobbim is, ami akár polgári szakma lehetne, de nem az: hangmérnökösködöm egy budapesti hangstúdióban. Igazából mást nagyon nem is csinálunk, mint zenélünk, meg mások zenéivel foglalkozunk. Amikor tehetem, próbálok nyugiban lenni a párommal egy Pest melletti kis településen. Tehát azért vannak lépések egy félig normális élet felé, amelynek egy nagyon koncentrált zenei munka a gerince. Néha azért kimennék a Margitszigetre lazulni, vagy megkeresném a megfelelő kocsmát, mert az nekem még nincs meg - Bulcsú lassan már megtalálta a sajátját.
Pécsi STOP: Érzékeltek-e olyat, hogy vidéken, vagy Pesten befogadóbb a közönség? Lehet-e egyáltalán ilyesfajta különbséget tenni szerintetek? Ezt a Kolin-ügy miatt is kérdezem.
R.G.: Nagyon fura ez a kérdés. Alapvetően úgy látom, hogy hülyeség ez a "vidéki közönség" meg "nem vidéki közönség" közti különbségtétel. A Kolin-sztori abból a szempontból is furcsa, hogy egy irgalmatlanul pezsgő egyetemi városra mocsári parasztokat hallucinálunk - szerintem hagyjuk is ezt a témát.
Budapesten az a durva, hogy míg pár éve itt Pécsett összeszámolták, hogy 170 zenekar van - ezt a számot a főváros esetében fel kell szorozni. Elképesztően sok banda van, a klubok szinte egymás szájában, mindenki játszik mindenkivel mindent. Pesten akkora dömping alakult ki, hogy az emberek jó része immunissá vált az új dolgokra, zenékre. De mindenhol azt érzem, hogyha egyszer megszeretnek minket, akkor ugyanúgy jönnek vidéken is, és jönnek Pesten is a koncertjeinkre. Az, hogy mennyire hálásak az emberek egy koncertért - főleg Pécset ismerjük ilyen szempontból, hisz lassan minden TükeZoo-koncertre érkező barát lett. Közeli, vagy távolabbi. Budapesten is ez kezd kialakulni, és ők lesznek egyre többen, ez a tábor. Járunk más, úgymond vidéki városokba is koncertezni, és nekem sehol sem volt panaszom a közönségre, mindenhol jól fogadtak minket.
B.B.: Ez szerintem amúgy attól is függ, hogy a zenekar maga milyen. Amilyen a kisugárzásod, olyan közönséget vonzol be a koncertedre: hasonló érdeklődéssel és vérmérséklettel. Amíg meg nem vagy nagyon híres, vagy mindenhol nyomatva, addig meg nem is nagyon kell attól tartanod, hogy ilyesfajta atrocitások érnek. Pesten azért sok világ van egymás mellett, és meg lehet találni azt a közeget, ahol otthon tudod érezni magadat, valamint koncerten is befogadnak és szeretnek.
Én kicsit féltem Pesttől az elején, de azt látom, hogy minden előítéletem megszűnt. Bennem volt az a para, hogy én alapvetően nyugis és igen lassú vidéki srác vagyok, ott meg mindenki rohan. De mikor már megtaláltam a helyem, tehát már meglettek a bejáratott útvonalak a fontosabb helyekre (piac, bolt, kocsma, próbahely), rájöttem, hogy ez az egész hülyeség, ott is van rengeteg töttyögős, derűs, kedves ember. Ez a bunkózós rohanás is van, persze, de az inkább egy szellem, ami időnként rátelepszik a város bizonyos területeire, és általában taxiórával lehet mérni. Kisebb klubkoncerteken ugyanez a nyugi és lazaság van, de azért vannak helyek, ahol jó, ha fegyelmezett marad az ember, akkor nem éri kellemetlenség. A közönség persze mindebből mit sem érez. Szerencsére.
R.G.: A TükeZoo még mindig kicsit olyan, hogy amikor felállunk a színpadra, akkor az emberek azt tudják gondolni rólunk, hogy "ezek a haverjaink, csak éppen most hangszer van a kezükben." A közvetlenségből sose akarunk lejjebb adni, vagy elveszíteni. Nincs bennünk allűrösség, hogy "mi vagyunk a vidéki zenekar, akik meghódítanak városokat" - basszus, hát ugyanazt csináljuk Pesten is, mint Pécsett. Ilyen szempontból nincs nagy különbség.
Pécsi STOP: Mikorra várható új lemez? Készülnek-e új dalok?
B.B.: Az a kérdés, hogy kell-e lemez?
R.G.: Igen, a lemezkultúra változik...
B.B.: Inkább halódik...
Pécsi STOP: Akkor album-formátum várható-e?
B.B.: Az sem biztos, hogy kell. Alkotói részről úgy van, hogy én most estem túl egy alkotói válságon - emiatt pedig eddig nem nagyon jött az ihlet, de ez most fog változni, ezt már érzem. Eddig is voltak tervek, de sajnos egy éve alatt kettő darab új számot sikerült összehozni. Azóta van rengeteg új zenei és szövegbéli ötlet, csak ezek még nem szövődtek össze egész dalokká, nem érzem még ki belőlük azt, hogy hitelesen társulnának konkrét élményekkel, ami számomra nagyon fontos. De hamarosan... háhá, reszkessetek!
R.G.: Viszont a többi számunk az egyrészt sokat érett, meg apró változtatások is történtek egy-egy dalon belül, másképpen nyúlunk hozzájuk. Az arculata lett egy kissé kiforrottabb a daloknak, ez volt az első évben. Hogy új anyag? Valamikor a jövő évadban.
B.B.: Az a terv, és nem tudom, hogy mit oszthatok meg ebből veletek, de elég sok helyről vannak nagy elvárások az irányunkban az A38-as vízválasztó koncertünk után. Ezen a Heaven Street Seven, Vad Fruttik-vonalon el lehet indulni, és nagyon sok szóbeli és más segítséget és támogatást kapunk olyan emberektől, akik tényleg tudnak segíteni, és nem csak félredumálnak. Szeretnénk egy új számot olyan jól kidolgozni és felvenni, hogy utána az rádiókban is szólhasson - ez azt vonja maga után, hogy többen fognak minket megismerni, és többet fogunk koncertezni. Van, aki máshogy gondolja az elindulásunkat, de ez egy járható útnak tűnik. Van még pár dal, amiket már minden keménymagos Zoo-rajongó ismer, viszont lecsúsztak az albumról, mert még nem tudtuk elég jól felvenni őket. Ezekből hozzácsapunk párat az újabbakhoz és a legfrissebbekhez, aztán, amelyik számunkra a legütősebbnek hat - összevetve véleményünket néhány megfejtőével - kiadjuk a kezünkből, hadd nyomja vele a gombot az, aki erre érdemesebb. Mindenesetre a többit is szépen fölpakoljuk a netre, a közönségünknek már korog a gyomra.
Szerző: V. G. | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
Ha tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
a rovat további hírei
Nézz körül - új látásmóddal készült fotók tárlata nyílik Kassán
Cannes - Csalódást okozott a Refn-Gosling páros újabb filmje
Széll György karmester is bekerült a Gramophone Hírességek Csarnokába
Elhunyt Mátyás Irén
Sztankay még újra játszana Bodrogival
Színházünnep Szekszárdon: három nap alatt hat darab a DBU-ban
Katona Szabó Erzsébet bőr- és papírkollázsaiból nyílik kiállítás Pécsett
