Keresetlen szavak az őszi menetrend margójára

2016. szeptember 13. 17:00 2016. szept. 13. 17:00

Nem kételkedve abban, hogy a pécsi helyi járatú buszok őszi menetrendjének csak nyertesei vannak (de, kicsit azért kételkedve) elvegyültünk kissé utasok és buszsofőrök között, hogy mégis mit gondolnak róla.

Mivel már alig volt olyan bolt-posta-bármi, ahol sorba lehet állni, és nem a szeptemberben bevezetett új menetrend lett volna a téma, alámerültünk az élet véleménymocsarába. Utasokat és sofőröket kérdeztünk az elmúlt szűk két hét tapasztalatairól.

Mivel a Mobilitási Központ hivatalos véleménye bőven kapott már helyet, többször is elmondhatták, hogy szerintük miért jó ez az embereknek, mi már egyenesen az utóbbiakhoz fordultunk. Alábbi válogatásunkban csak a nyomdafestéket és az internet bitjeit is tűrő vélemények kaptak helyett, a többit szerkesztett formában közöljük.

Amit sokan sokféleképpen megfogalmaztak, ezért ezzel kezdjük, az a tájékoztatás, illetve ahogy sok utas megéli, annak a hiánya. Sokan felháborodtak azon, hogy a havi bevételükhöz mérten nem olcsó bérletért ennél bizony hathatósabb kommunikációt vártak volna. A leggyakoribb panaszok:

- nehéz értelmezni a menetrendet, legyen szó rajzról, vagy éppen a megállóban elhelyezett tábláról,

- az utolsó pillanatban derült ki, hogy hogyan variálják át a járatokat,

- van, hogy a „végállomás” rajtszóra a mit sem sejtő utasok leugrálnak a buszról, pedig csak áttáblázzák – rosszabb eseteben szó szerint, kézzel – az éppen fonódó járatot. A pórul járt utasok általában az éppen arra járó következő busz vezetőjén töltik ki a mérgüket,

- a kritikán aluli tájékoztatást megfejelik azzal, ahogy többen is mondták, az információs vonalat hiába hívják, azt nem, vagy legalábbis nem mindig veszik fel.

Sofőrök és utasok bánkódnak, amiért az átfaragott menetrendben több járat menetideje egyszerűen betarthatatlan. Van, amelyik emiatt 5-12 perces késéssel ér vissza az indulóállomására. Ez az utasoknak sem nagy élmény, a sofőröknek viszont az egészségügyi szükségleteikre nem marad idő.

Van olyan járat, a 109E, amelyik nevében gyors, és lehet, hogy valóban az, de ettől még rendszeresen 3-14 perc késést gyűjt be a klinikáig. Ráadásul a szerencsétlen csuklós szinte kettészakad a Hungária útról Petőfi utcára való kanyarodáskor.

Vannak bajok a 3E és 6E járattal is. Mivel ezek a bőrgyártól egyenesen az Árkád felé mennek, sokan az utóbbi megállóban nem tudják mire vélni, hogy az ellenkező oldalon érkezik a járatuk. Akinek sikerül a belváros közepén épségben átszaladnia a meglehetősen zsufis 6-os főúton az ellenkező oldalra, az cserébe leszállhat a főpályaudvaron mint végállomáson. Hogy itt mit kapnak a sofőrök, azt inkább nem részletezték.

Megvariálták a 22-23Y-24-es járatokat is. Ez többek szerint olyan jól sikerült, hogy van, akinek fogalma sincs, melyik busz megy fel a Fagyöngy utcába, mivel eltűntek a 100-as előjelek. Aki pedig hétköznap azt hitte, sikerült megfejtenie a kódot, az hétvégén keservesen csalódik, mert míg hétköznap a 22-23Y-24 jelzésű buszok felmennek odáig, hétvégén ugyanezek a járatok (?) kertváros végállomásig közlekednek.

Továbbra is vannak járatok, ahol minden erőlködés ellenére sem megfelelő a szóló busz. Több általunk megkérdezett utas szerint szép és jó a Mobilitás Központ válasza, hogy az utóbbiak gyakrabban járnak, de mit sem ér, ha mind tele van, mire a megállóba ér. A tapasztalatok szerint ez nem a kulturált, európai viselkedés felé billenti a mérleg nyelvét, azaz akarva-akaratlanul tülekedésre sarkalja az utasokat.

A több járat esetében megkurtított menetidő vesztesei nyilvánvalóan a sofőrök, akik így van, hogy több órán keresztül vezetnek egyfolytában, sokszor olyankor is, amikor egyébként éppen enniük kellene.

Amit meg legalább annyian nem értenek, mint az aktuális menetrendet, hogy nem is olyan régen a frissiben bevezetett fonódó hálózatról szóló, a megfelelő újságokban elhelyezett önkormányzati hozsannák után miért is kell kábé félévente átszabni az amúgy teljesen tuti rendszert.