A festő, akiről nem tudták, hogy az
Bizonyára voltak-vannak tehetségesebb festők, mint Gulyás József volt, ám szerényebbek aligha. A tavaly elhunyt dombóvári művész két első kiállítása között több mint 40 év telt el, de barátai közül sem tudta mindenki, hogy festett.
A tavaly elhunyt dombóvári festő családtagjai, rokonai, barátai, munkatársai és tisztelői február végén gyűltek össze a Tinódi Házban. A művelődési ház Majoros Termében nyílt kiállítás Gulyás József munkáiból.
Gulyás József 1938-ban született Szarvasdon, egy Dombóvárhoz közeli pusztaközpontban, apja uradalmi gépészkovács volt. Már az általános iskolában kiderült, hogy ügyesen rajzol, gimnáziumi tanulmányai utána fővárosban végzett, mint kirakatrendező. 1958-ban tért haza Dombóvárra, és 40 éven át volt a helyi ÁFÉSZ dekorációs műhelyének vezetője. E mellett pedig festett.
Ám ezt nem mindenki tudta róla.
Első kiállítását 1958-ban rendezték meg az azóta teljesen leromlott állapotú Koronában, amely akkor és még sokáig a városi közösségi élet központja volt. Ám a következő kiállítására több mint 40 évet kellett várni: Bodó Imre helytörténész segítségével csak 2000-ben láthatta újra a művész képeit a közönség második tárlatán.
Bodó Imre a mostani kiállítás megnyitóján egyebek mellett arról beszélt: Gulyás Józsefet 1984-ben ismerte meg, de egészen 1999-ig nem tudott arról, hogy festészettel is foglalkozik. Pedig nem túlzás azt állítani, hogy barátok voltak. 15 éven keresztül.
Gulyásnak sok tájképet és portrét köszönhet Dombóvár, gazdag, telt színekkel, határozott vonalakkal megfestett munkáiról saját gyökerei és a város múltja köszönnek vissza.
