Belefér egy 15 éves lány molesztálása a világörökségbe?

Az elején szögezzük le, ez az írás két igénnyel nem lép fel: a minden áron való megfejtésével és a kimerítő, hiteles történelmi visszatekintésével.

A busójárást egészen a 20. század elejéig igen ferde szemmel nézte a hatalom. A 19. század végi, 20. század eleji újságcikkek mindenhogy írtak az eseményről, csak éppen délceg sokacok úri felvonulásaként nem. Ma már szinte biztos: ez sokkal inkább a démonizálás része volt, gyakoribb lehetett az újságírói, mint a sokacok által elkövetett túlkapás. Volt írás, ami szerint egyenesen ellenjavallt az utcára menni busójárás idején nem beöltözött mohácsiaknak. Aztán a legtöbb balhéról kiderült, hogy semmi köze nem volt a busókhoz, a sokacokhoz. Az igaz: hivatalnokok, fináncok, korábban a Bach-huszárok jól tették, ha ilyenkor nem keveredtek az inkognitójukat ki-ki használó busók közé, mert könnyen megmártották őket a sárban.

A busójárás egészen nehéz korszakokat is megélt, volt, hogy érdeklődés hiányában alig lézengtek rajta, a kihalás széléig elsodródott. Aztán valahogy csak túlélte a 20. század nehezebb korszakait is.

Ugorjunk kicsit az időben: e sorok írója mohácsi gyerekként végigtéblábolta az összes busójárást. Amikor a szintén elmaszkírozott jankelék közül az elvetemültebbek kő- és tégladarabokkal is tömött harisnyával püfölték a lányokat, amikor vasárnap délután a részegen tántorgó vagy kidőlve valamelyik kocsma falát támasztó busókkal el lehetett volna rekeszteni a Csele-patakot, amikor a gagyibbnál is gagyibb portékák lepték el az árusok standjait.

Aztán néhány elhivatott művelődésszervező gatyába rázta a busójárást, a busókat. Hosszú évek kemény munkájával kipurgálták a gagyit a maszkosok és az árusok közül, a tégladarabokat a harisnyákból. Azzá tették a busójárást, ami, vagy ami volt a mostani molesztálás előtt.

Ám ez egy nagyon vékony jég. A fiatal lányok, hát, jobb híján „megbusózása” és az ízléstelen, tahó végigtapogatás között természetesen van egy nagyon komoly határ. Többek között, amennyire én tudom, az utóbbi bűncselekmény.

Az incselkedés, a vesszővel megütögetés, a dörgölőzés, leteperve összefirkálás is tud szörnyen idegesítő lenni, ha az ember csaja mondjuk azért ment oda, mert a melója miatt muszáj.

De hogy egy apa megélje azt, hogy két maszkos ízléstelenül végigtapogassa a lányát, az már embertelen. Erről azért ne szóljon már a fáma. Akkor sem, ha pár – liter – fröccs után a fent vázolt határvonal hajlamos elmosódni. Mert attól az a határ még ott van. Ahogy a részegen elkövetett bűncselekmény is bűncselekmény.

Ha valaki azt várja, hogy „de hát miért ment oda, ha ezt nem szereti”, az csalódni fog, ezt meghagyom a maszk mögé bújó – esetleg már részeg - bunkókat a lelkük mélyén irigylőknek. Ám aki azt várja, hogy most az egész busójárásról lekerüljön a keresztvíz, az is.

Az viszont biztos: az évek óta tartó folyamat, hogy a busójárás kinövi Mohácsot, tetőzni látszik. És nem csak a lehetetlen parkolásra, az embertelenre duzzadó tömegre gondolok. Hanem arra: talán túlságosan a hátára kapta a divat és a politika ezt az amúgy hangulatos hagyományt.

Talán, és tényleg csak találgatni tudok, szóval talán emiatt megint az van, hogy olyanok is maszkot öltenek, akiknek nem kellett volna, akiknek ez az egész már nem jelent többet, mint hogy az apjától fél méterre végigfogdoshatnak egy fiatal lányt.

Aki alighanem nem ezért ment oda, ezt józanul azért csak-csak be lehet látni.

Csodálom az apát (szerintem egy apa írta), amiért ilyen kulturált levelet tudott írni a történtek után. És nem irigylem azokat, akiknek ezt a minden tekintetben felduzzadt busójárást vissza kell terelnie a medrébe. Hogy az legyen, ami egy rövid ideig volt: egy nagyon szerethető, élhető, mindenki számára garantáltan élvezhető, bensőséges hagyomány.

2017-ben már nem a száz évvel korábban a közvéleményt formáló, túl-túlkapó újságírók mondanak ítéletet, hanem az internet népe. És nagy kár lenne, ha az ilyenek alapján tennék.