Kizárták, mert bírálták

Amint azt nemrég megírtuk, kizárták a büntetőügyből a pécsi egyetemi vesztegetési ügyben eljáró bírót, dr. Bóka Tibort. Ennek oka pedig az volt, hogy:

„… önmagában az a tény, hogy a bíró tevékenységét az ügyész rendszeresen kizárási indítványokon keresztül kritizálja, eredményezheti azt, hogy a bíró már nem tud elfogulatlanul tekinteni az ügyre akkor sem, ha ezek a kritikák nem megalapozottak.”

Megkerestünk a birtokunkba került irattal, a kizárást rögzítő és indokoló végzéssel több jogászt. Nem rövid a cikk, amelyben leírjuk mely pontjai riasztóak részleteiben is a döntésnek, de érdemes végigrágni.

A bírónak joga van mást gondolni

Egy neve elhallgatását kérő szakértő szerint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényt sértheti a kizárási ügy. A törvény ugyanis deklarálja, hogy a bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek. Az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.

A bírónak joga van mást gondolni, mint egy másik bírónak. Teljesen mindegy, hogy a szakmai álláspontja jelentősen eltér a másodfokú bíróságétól, mert a másodfokú bíróság nem főnöke az elsőfokú bírónak. A kizáró irat alapján megkérdőjeleződik az első fokú eljárás értelme és veszélybe kerül a bíró függetlensége.

Miért pont őt?

A jogban nem járatosak kedvéért: ha egy bíróság tanácsban jár el, akkor nem csak a hivatásos bírónak, hanem a tanácsban lévő két ülnöknek is egyenrangú bírói jogai vannak. Így alkotják hárman a bírói tanácsot, jelen esetben büntetőtanácsot – a köznyelv ezt emlegeti „bíróságként”, amikor nem az üléseinek helyet adó épületre gondolunk.

Amikor ez a tanács meghoz egy döntést, akkor a jog szerint előbb a két ülnök szavaz, és akár le is szavazhatja a hivatásos bírót, aki bár jogász és a tanács elnöke, de utolsóként adja le a többiekével egyenértékű voksát.

Amitől izgalmas lesz ez az egész: az ellenszavazatot, mint kisebbségi vélemény, zárt iratként csatolják a többihez. Tehát nem tudjuk, és józanul megfontolva a Győri Törvényszék sem tudhatja, hogy a megszüntető végzések tárgyában dr. Bóka Tibor bírónak személy szerint mi volt az álláspontja, csak azt tudjuk, hogy a bíróság háromtagú tanácsa hogyan döntött.

Igen ám, de miközben a kizárási irat is az első és a másodfokú bíróság közti jelentős véleménykülönbségre hivatkozik, az ülnököket nem, csak dr. Bóka Tibor bírót zárták ki az ügyből, miközben a döntést nem ő hozta, egy személyben, sőt, az is lehet, hogy éppen ellene szavazott.

Már előre tudták?

A győri tanács két alkalommal szüntette meg az eljárást. 2016-ban az egész ügyre nézve kellékhiányosság miatt - az ügyészség elfelejtett például bizonyítékokat megjelölni a legkényesebb vádpontban –, 2017 januárjában pedig az egyik vádpontban, de akkor a vád törvénytelen és tárgyalásra alkalmatlan volta miatt.

A bírót kizáró végzés tanúsága szerint az, hogy a pécsi egyetemi vesztegetési ügyben eljáró tanács 2017. januárjában másodszor is megszüntette az eljárást – az egyik vádpont ügyében - „arra enged következtetni, hogy Bóka és tanácsa, valamint másodfokú bíróság között rendkívül mély nézetbeli különbség van egy szakmai kérdést illetően…”

Igen ám, de az első megszüntető végzés más jogi alapokon nyugodott, mint a második. Bóka Tibor kizárásáról 2017. február 23-án döntött a Győri Törvényszék. Ám csak egy hónappal később, 2017. márciusának második felében hozott döntést a megszüntetés tárgyában a másodfokú bíróság, ez ráadásul a mai napig nem ismert, nem kézbesítették.

Vajon hogyan tudta megállapítani a kizárást kimondó bíróság már egy hónappal a másodfokú döntés meghozatala előtt, hogy az elsőfokú és a másodfokú tanács szakmai álláspontja között jelentős különbség áll fenn?

Lehet sérelmezni? Egy frászt!

Ráadásul egy teljesen félrevezető mondat is helyet kapott végzésben.

„A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, de a kizárást az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban sérelmezni lehet”

- írja a Győri Törvényszék tanácsa.

Ezzel szemben az ide vonatkozó törvény úgy fogalmaz:

„A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kizárás megtagadását az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.”

A két mondat nagyon hasonló, mégis teljesen mást jelent. A törvény egyértelműen kimondja, hogy ha a törvényszék megtagadta volna a kizárást, az ellen lenne helye jogorvoslatnak, ám ha azt kimondja a bíróság, az ellen nincs helye.

A végzésben szereplő, a törvény passzusára nagyon hasonlító mondat azonban azt üzenheti a jogban járatlan vádlottaknak, hogy bár most nem lehet fellebbezni, ha majd megszületik a büntetőügyet lezáró ítélet, akkor lesz helye jogorvoslatnak, mivel a sérelmezés is ennek egy fajtája.

Ám ez nem igaz, erről a törvény egyértelműen rendelkezik. Azt, hogy ennek a mondatnak mi volt a célja, még találgatni sem merjük.

Ami viszont továbbra is egyértelműen látszik: vélhetően most először a 21. századi Magyarországon kizártak egy független magyar bírót egy büntetőügyből azért és csak azért, mert az ügyészség több alkalommal bírálta a munkáját. Nem kellett hozzá objektív tény vagy adat, csupán az, hogy az ügyészség ne értsen egyet a bíróval. Érdemes alaposan megrágni ezt a pár mondatot, mert igen hátborzongató üzenete van.

A 2002 óta elektronikusan is vezetett statisztikákban mi annak sem találtuk nyomát, hogy egyáltalán lett arra lett volna precedens, hogy az ügyészség megpróbált volna kizáratni az ügyből egy bírót. Márpedig ha tényleg így volt, akkor elég jó a statisztikájuk: eddig egyből egy teljesen siker.

Márpedig ha ez most az egyszer megtörténhetett, megtörténhet mostantól bárkivel, aki valamilyen oknál fogva kénytelen magyar bíróság elé állni.