A nemzet, amelynek szárnya alól százezrével hull a magyar
Őri László szerint 2010-ben a nemzet kitárta szárnyait, hogy maga alá gyűjtse fiait. Vajon mit gondol erről az a 680 ezer ember, aki éppen azon gondolkozik, hogy itt hagyja ezt az országot?
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartottak megemlékezést Pécsett június másodikán, ahol Őri László alpolgármester is mondott néhány mondatot. A kötelező migránsozáson kívül beszélt Trianonról, arról, hogy 87 éve a nemzettestnek levágták a kezét-lábát, a 2004-es, a határon túli magyarok kettős állampolgárságról szóló, eredménytelenül zárult népszavazásról (ahol a Gyurcsány-kormány igencsak rossz szájízű magatartással küzdött a nemmel való szavazásért – szerk.), és arról, hogy a nemzet 2010-ben „kitárhatta a szárnyát, hogy maga alá gyűjtse minden fiát”.
Értjük azt, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja egy olyan szimbólum, mely azt mondja a trianoni határokon túlra szorult magyaroknak, hogy nem tekintünk titeket szlováknak, románnak, szerbnek, mint ahogy az sok évtizeden keresztül volt, hanem más országban élő magyaroknak, és ez így van rendjén.
Egy pillanatra azonban nézzük meg azokat, akik a határ innenső oldalán próbálnak boldogulni. Azokról a tízezrekről, akik az egekben lévő lakás- és albérletárak mellett megalázó fizetésért güriznek, és hónapról hónapra néhány tízezer forintból próbálják megoldani az életüket. Ennyi pénzből kell, vagy csak kellene a számlák, a rezsi, a konyha mellett költeniük színházra, mozira, utazásra, nyaralásra, lehetőleg 20 évesnél fiatalabb kocsira. Ennyi pénzből kellene családot alapítaniuk anélkül, hogy sokmilliós adósságba vernék magukat, hogy ne a szülőknek kelljen hónapról hónapra megtámogatni a gyerekeik büdzséjét, hogy ne arra apelláljon az ember, hogy mennyi segítséget kap a családtól, ha úgy dönt, megkockáztatja a gyermekvállalást.
Egy pillanatra gondoljunk azokra a százezrekre, akik az elmúlt években külföldre kényszerültek munkát vállalni. A Magyar Nemzet a brit és a német statisztikai hivatalra hivatkozva azt írta, hogy csak ebben a két országban 170 ezer magyart tartottak nyilván három évvel ezelőtt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézete négy éve 335 ezerre tette a külföldre költözött magyarok számát. A legfrissebb közlés, az Eurostat statisztikája szerint 2016 januárjában 410 ezer magyar élt külföldön, de a cikk szerint ebben nincs benne néhány állam, így Franciaország és Spanyolország sem.
És most mondjuk a legmeredekebb dolgot, amit a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, Gödri Irén nemrég publikált elemzésből derült ki.
Gödri a Nemzet cikke szerint közel 1500 fős reprezentatív felmérés adatait értékelte, azt vizsgálva, kik és miért akarnak ideiglenesen vagy végleg elvándorolni Magyarországról. Nem azokat kérdezték, akik már kint vannak, hanem azokat, akik még itthon.
A felmérés végeredménye: a 18–40-es korosztályból 680 ezren, minden harmadik ember gondolkodott már azon, hogy más országban folytassa az életét.
680 ezren. Pécset 2016-ban 145 ezren lakták, így azok, akik azon gondolkoznak jelenleg, hogy külföldön próbálják meg a boldogulást, négy és háromnegyedszer többen vannak, mint a baranyai megyeszékhely komplett lakossága.
Őri László szavaihoz visszakanyarodva: jó, hogy a nemzet kitárta szárnyait, csak közben kipotyognak alóla azok, akik eddig alatta voltak.
