Máig szedi áldozatait a mecseki uránbányászat

2017. július 17. 14:30 2017. júl. 17. 14:30

Közel 200 millió forintot fizetett ki tavaly a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft. az uránbányászoknak baleseti járadékként és egyéb kártérítésként. A térités havonta mintegy 200-250 embernek jár, a volt uránosok közt kiugró a tüdőrák miatti halálozás.

A magyar állam a mai napig fizeti a mecseki uránbányászok baleseti járadékait és egyéb kártérítéseit - olvasható a Napi.hu cikkében. Eszerint tavaly 199,05 millió forintot fizetett ki a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft. (BVH) az egykori uránbányászoknak baleseti járadékként és egyéb természetű kártérítésként. 2015-ben ez az összeg még 189 millió forint volt.

A cégen keresztül a magyar állam adja ezt a pénzt, éves szinten a havi kifizetések összegzése után adja át a költségvetésből a forrást az egykori uránbányászok támogatására.

A cikk szerint folyamatosan változik azoknak a száma, akik jogosultak baleseti járadékra, kártérítésre vagy keresetkiegészítésre a foglalkoztatás során elszenvedett egészségkárosodás miatt. Számukat a BVH ügyvezetője, Czémán Miklós a lapnak havonta, illetve évente 200-250 fő közé teszi.

A jogosultak közül ugyanakkor nem mindenki szenved valamilyen rákos megbetegedésben, az ügyvezető szerint szerteágazó, hogy kiknek és miért ítélik meg a támogatást. A támogatást kapók közé folyamatosan kerülnek be újabb volt uránbányászok, akiknél valamilyen uránbányászattal kapcsolatos betegséget diagnosztizáltak.

A cikk szerint tavaly nyár óta a BVH felel az "uránérc bánya hosszútávú környezeti kárelhárítás" elnevezésű programért (vagyis a rekultiválásért), erre tavaly 313,3 millió forintot kaptak a központi költségvetésből.

Az uránbányászok korábban haltak

Pár éve egy tanulmány foglalkozott az egykori uránbányászok egészségügyi állapotával, a követéses vizsgálatot 1998-2008 között végezték.

A vizsgálatokat az akkori Dél-dunántúli Regionális Foglalkozás-egészségügyi Központ, az Országos Közegészségügyi Központ intézetei - Országos Munkahigiéniés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI), Országos Frederic Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) - végezték, tanácsadó szervként az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Tudományos Bizottság felügyelt. A kutatásban a felsoroltakon kívül a Mecsekérc Zrt. és a Mecsek-Öko Zrt. vettek részt.

Az érintett közel 11 ezer dolgozóból 4500 kereste fel az egészségügyi intézményeket 1998-2004 közt, 3500 fő vett részt a követéses vizsgálaton.

Sugárterhelés

A vizsgálatban felmérték, 1970-1997 közt (ekkor zárták be a kővágószőlősi uránbányát) 11 ezer személy dolgozott több mint két évet a mélyben. Egy 1974-es tanulmányt alapul véve felmérték a lehetséges sugárterhelést is. A tanulmány szerint egy év alatt 8 WLM (WLM: egy munkahónap alatt - kb. 170 órával számolva - adott egységű radioaktív bomlástermék koncentrációja a levegőben) sugárterhelés érte a dolgozókat.

Azaz egy 5 évet föld alatt dolgozó vájárt 40 WLM, míg egy 20 évet dolgozó uránbányászt akár 160 WLM-nyi sugárterhelés is érhetett.

A légzőszervi megbetegedés vezet az uránosok közt

A tanulmány vizsgálta az 1991-2004 közt az összes uránbányász körében tapasztalt betegséget, melyek megoszlása a következő volt:

  • pszichiátriai tüneteket 4 százaléknál;
  • csont, kötőszövet, izom és bőrbetegségeket 24 százaléknál;
  • emésztőrendszeri betegségeket 7 százaléknál;
  • endokrin-betegségeket (pajzsmirigy, hasnyálmirigy pl.) 4 százaléknál;
  • légzőrendszeri megbetegedéseket 25 százaléknál;
  • keringési betegségeket 21 százaléknál;
  • daganatos megbetegedést 8 százaléknál;
  • szem, fül, orr, gége-betegséget, 6 százaléknál
  • tapasztaltak.

    A maradék egy százalék "egyéb" besorolást kapott a tanulmányban.

    Kiugró a tüdőrákban elhunyt uránosok száma a korcsoportjukban

    A vizsgálat szerint 1981-2006 közt a magyarországi uránbányászok közül 362-en hunytak el tüdőrák miatt, közülük 213-an vájárként, 149-en más munkakörben dolgoztak.

  • 1981-1989 közt 98-an hunytak el, átlagéletkoruk 54 év volt;
  • 1990-1999 közt 147-en haláloztak el, az átlagéletkor 59,7 év volt;
  • 2000-2006 között 117-en haltak meg a tüdőrák miatt, átlagéletkoruk 62,6 év volt.
  • 1981-1989 között az országban körülbelül 8 százalék hunyt el tüdőrákban az 50-54 éves korosztályban, az uránbányászoknál ez 32 százalék volt.

    1990-1999 között a 60-64 évesek korosztályában 12 százalék volt a tüdőrákban meghaltak száma, az uránosok körében ez 37 százalék volt.

    2000-2006 között a 65-69 éves korosztályban 17 százalék körül volt a tüdőrák miatt elhunytak száma, az uránosoknál ebben a korcsoportban 25 százalék volt az emiatti halál.

    1981-89 közt a tüdőrákban elhunytak átlagos életkora a következőképp alakult:

  • az uránbányászoknál 54 év,
  • Baranya megyében 62,1 év,
  • míg az országban 65,5 év.
  • 1990-99 közt az átlagos életkor így változott:

  • urános vájárok - 59,7 év;
  • Baranya megye - 64,3 év;
  • országos - 65,6 év.
  • 2000-2006 közt az alábbi adatokat állapították meg a tanulmány készítői:

  • volt uránbányászok - 62,6 év;
  • Baranya megye - 65,6 év;
  • országos - 65,2 év.
  • A pár évvel ezelőtti tanulmány készítői megállapították - ahogy ez az adatokból is jól látszik -, hogy az uránbányászat jelentős egészségromboló hatással bírt, a tüdőrák kialakulása ennél a csoportnál sokkal magasabb volt, mint a korosztályuk más tagjainál, és a daganatos megbetegedések is nagyobb számban jelentkeztek náluk.