Anya csak egy

Az alábbi néhány gondolatot egy régi barátnőm küldte New York-ból, aki közel negyven évesen vállalkozott a gyermekszülésre. Nyilván tud valamit, amit mi, férfiak, legfeljebb sejthetünk: anyának lenni jó. Hogy e gondolatokból miként jött Hitler és Czeizel Endre, az alább olvasható.

"Anyának lenni a legnehezebb feladat, amivel valaha szembesültem. Mérhetetlen alázatot, erőt és töretlen szeretetet kíván tőlem. Honnan jön ez a kiapadhatatlan szeretet? Nem tudom, de azt hiszem, a feladat súlya csak erősíti bennem a felelősséget, semmint lanyhasztaná.

Az anyaság folyamatos személyiségfejlesztő gyakorlat, rajta keresztül nemcsak a gyermekemet, de önmagam is percről percre formázom. Csodálatos és fájdalmas felismerésekkel van teli. A gyermekeim tükrök, megmutatják minden szépségemet, de láttatják legsötétebb mélységekben bujkáló rossz tulajdonságaimat is.

Nálam a boldogság akkor köszön be, ha sikerül ráhangolódnom a gyermekeimre, és ebben az összecsengő állapotban mintegy virtuális táncot járunk együtt. Olyankor félszavakból is megértjük egymást. Egy pillantásból is. Számomra ez a harmónia."

Eddig az idézet. Jó esetben így viszonyul anya gyermekéhez.

Czeizel doktor nyilatkozta minap, hogy akinek van legalább egy gyermeke, az nem hal meg. Tovább él gyermeke, unokája, dédunokája emlékében, gesztusaiban, szokásrendszerében. Gyakorlatilag halhatatlan. Persze, a genetika.

Nézzük a másik oldalt.

Édesanyját majdnem mindenki szereti, még a legelvetemültebb gonosztevő is. A fennmaradt iratok és szemtanúk visszaemlékezései szerint még maga Adolf Hitler is rajongva szerette mamáját. Klara Schickelgruber fényképét élete végéig őrizgette, még a berlini bunkerbe is magával vitte. Valami titok lappanghat e mögött.

Hitlerhez kapcsolódva jegyzem meg: a hozzá hasonló emberek minősítésekor gyakran visszatérő fordulat: vajon őt is anya szülte? Természetesen az, és feltehetően Klara Hitler is máig sokat forgolódik sírjában, annyit emlegetik a fiára emlékező túlélők és leszármazottaik, minden jóérzésű ember. Nem szép az anyákat szidni gyermekük bűne miatt.

Anya és gyermeke kapcsolatának titkát sokféleképpen magyarázzák. Genetikai, lélektani, spirituális és szimplán szocializációs okok és körülmények is szerepet játszhatnak abban, hogy édesanyánkhoz fűződő viszonyunk minden máshoz való viszonyulásunkat beelőzi. Meghatározza. Magyarázza. Az anyagyilkosok zöme is úgy nyilatkozik utólag, hogy szerette az édesanyját. Csak valami félrecsúszott. Mondjuk egy kés pengéje.

Gondoljunk ma anyánkra, vigyünk neki egy szál virágot, látogassuk, öleljük meg, vagy ha már nincs velünk, emlékezzünk rá, menjünk ki a sírjához, beszélgessünk vele, mert gyaníthatóan ő az egyetlen, aki minden kibaszott szavunkat megérti. Nincs más. Más nincs.

Szerző: Bencsik Gyula   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

anya, anyák napja

Embert a gátakra és a trafikokba Vér és vizelet Nem mindegy, mi várja a távozókat - A magyar uniós biztos írása Viktor, a diktátor A sárdobálás árvíz miatt felfüggesztve! A fideszes komisszár városa Belevizelt a kormány a pécsi homokozóba