Emlékszünk a reform első áldozatára? Mit mond majd Lázár?

Karácsony előtt, többek meglepetésére és még többek átmeneti megnyugvására, az illetékes államtitkárság meglebegtette annak lehetőségét, hogy jelentős bérrendezés - kivételesen értsd: emelés - jöhet az egészségügyben. Mindenki tudta természetesen, hogy ha ez megvalósul, az nagyban a rezidens szövetség "erőteljes unszolásának" (több ezer letétbe helyezett felmondólevél) is köszönhető.

Elmúltak az ünnepek, a tárgyalófelek visszatértek az asztalhoz, ám az egészségügyi kormányzat a várakozástól eltérően úgy szólván üres kézzel érkezett, pontosabban egy már-már megalázó, néhány tízezer forintos ajánlatot szorongatott. A tárgyalás közben még az is kiderült, hogy ez az apró korrekció sem illetne meg minden orvost, aki például az alapellátásban dolgozik, annak coki.

A kormányzat, és benne az egészségügy felelősei, még mindig játszanak a tűzzel. Végig sem gondolják, mi vár ránk, ha az orvosok valóban - ki szervezett formában, ki csak úgy, magán-elkeseredéstől hajtva - elköszönnek a hazától. Az egészségügyisek is jól tudják, amit mindenki, kivéve talán a nacionalizmust hazafisággal keverő honfitársainkat, hogy jó magyar hazafi a világ bármely pontján lehet az ember, de úgy tűnik, élni/megélni nem mindenhol lehet.

Ennyit a magasztos elvekről, és most lássuk a praxist, vagyis, hogy mi lesz velünk, akik maradunk! A betegek egy része - a vagyonosabbak - köszönik szépen, a továbbiakban is ellesznek valahogy, mert meg tudják venni a szolgáltatásokat. De mi lesz azokkal, akiknek nincs pénzük, akiknek nem futja a vásárlásra? Azok bizony néha addig ülnek sorba, amíg végül a kisebb betegségekből meg is gyógyulnak, a súlyos betegek közül viszont a pechesebbje ott hal meg, szintén a sorban. Az itt maradó orvosok - és könnyen lehet, hogy erre játszik a kormány - már fizetésemelést sem fognak követelni, mivel annyi munkájuk lesz, hogy nem hogy tüntetni, de még petíciót írni sem marad erejük, idejük. Elkövetkezik tehát az az idő, amikor az élet és halál kérdését is odadobják a szerencse asztalára, márpedig tudjuk, az bizony forgandó.

Sokunknak cseng még a fülében Lázár János frakcióvezető úr hangja 2007 áprilisából, amikor kiállt és az egészségügyi átszervezés okán arról szónokolt, hogy megvan a reform első áldozata. Az említett férfi a mentőautóban halt meg, miközben a hódmezővásárhelyi kórházból a szentesibe szállították. A vizsgálat később kiderítette, hogy senki nem követett el hibát, ám ez egyáltalán nem zavarta a felelőtlenül nyilatkozgató polgármester-honatyát. Mindezek után kíváncsi vagyok, mit mond majd akkor Lázár János, amikor nem lesz, aki ellássa a betegeket, valószínűleg a jól bevált visszafelé mutogatást választja, akár az életünk árán is.

Higgyétek el 2/3-ék, sokkal egyszerűbb lenne rendbe tenni az egészségügyi pult egyik oldalán ülő fehérköpenyesek bérét, mint "felbruttósítani" minden betegét, hogy megvehesse magának azt a szolgáltatást, ami addigra talán már nem is lesz.

Szerző: Pálmai Tamás   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

Orbán-kormány, egészségügy, rezidensek, orvosok, béremelés

Száműzött Fidesz-muszkli, kivégzett női kosárlabda - alja egy hét volt Orbán a kegyencekkel erős, de egy kis rádiótól fél Brit tudósok felfedezték a hülyeséggént Magyarországon! Te, sötétben bujkáló vízóraleolvasó-gátló, reszkess! A szabadesésben lévő tesztváros - ünnepeljük együtt Páva Zsoltot! A kegyvesztett fideszes nagykutyától Simicska újabb nagy dobásáig Orbán Viktor esete az országot felzabáló kisgömböcökkel