Ez az igazi nyomor: a Fidesznek már a kultúrharcra sincs pénze

Miközben avantgárd költők adják egymásnak a kilincset a kulturális államtitkárságon, szinte minden pénz kivontak a magyar kultúrából az elmúlt két évben Matolcsy lázálmának finanszírozására. Lassan már a kultúrkampfra sem telik, holott a Fidesz ebben legendásan jó.

Most jó magyar avantgárd költőnek lenni: csak egy kicsit kell várnunk, és mi lehetünk a következő kulturális államtitkár! A helyzet persze nem ennyire rózsás, ennek érdekében különböző undorító feladatokat kell elvégeznünk, csak úgy, mint abban a valóságsóban, amiben a szereplők csúszómászókat és hasonlókat ettek. Az egyik ilyen összebarátkozni Orbán Viktorral, ami valljuk be, nem hangzik túl jól, de talán még mindig jobb, mint egykori jóravaló költőként a Fidesz frakcióban szívni évekig, láthatóan remegve a vágytól, hogy az államtitkári székbe ülhessünk.

L. Simon László azonban igazi polgárpukkasztó költőként mindent bevállalt, így most boldogan hátradőlhet: sikerrel járt költőtársa kétéves fúrása, ő az új kultúrführer. Váljon egészségére. L. Simon örömét valószínűleg némileg megkeseríti, hogy pályatársa után egy igazi romhalmazt vehet át, Szőcs Géza elmúlt két éve ugyanis a magyar kulturális szféra szétveréséről szólt, mégpedig úgy, hogy maga az államtitkár valószínűleg nem is nagyon tudott erről.

Az elmúlt 22 évben jól működő hagyománnyá vált, hogy a ravasz kormányfők olyan vezetőket választanak a kulturális szféra élére, akiknek lehetőleg semmilyen politikai tapasztalatuk nincs, ellenben bizonyos körökben jól cseng a nevük, hiszen szemben a politikusokkal, a költőket, írókat, tudósokat az esetek többségében köztisztelet övezi. Ezzel a miniszterelnök két legyet üt egy csapásra: egyrészt a köztiszteletben álló személy csillogásából kicsi rá is átragad, másrészt a szerencsétlen baleket tapasztalatlansága és esetenkénti becsületessége miatt bárki át tudja verni és át is veri az államapparátusban és a pártban.

Ezt a módszert nem Orbán Viktor találta ki, elég Medgyessy díszdrámaírójára, Görgey Gáborra gondolnunk, aki úgy töltött el egy évet kulturális miniszterként, hogy végig fogalma sem volt róla, hogy mit keres ott, de ott volt Gyurcsány díszértelmisége, Bozóky András is, aki pechjére még kezdeni is akart valamit a miniszteri tisztséggel, miközben a nagy előd csak a pénz lenyúlását akarta egy kicsit megkönnyíteni a kultúrából.

Orbán Viktor teljesen biztosra ment. A csúcsminiszteri posztra egy tisztességben megőszült anatómus professzort pakolt, akinek esélye sem volt átlátni a mammutminisztériumot, a kulturális terület élére pedig odakerült egy elvarázsolt erdélyi költő, akinek egyik legnagyobb büszkesége az volt, hogy nem érti, és nem is akarja érteni az államigazgatás működését, ami amúgy sem költőhöz méltó dolog.

Talán minden máshogy ment volna, ha az Orbán-kormány épeszű gazdaságpolitikát folytat, de a tündérmesékben utazó Matolcsy György által ütött költségvetési lyukak befoltozására folyamatosan kellett önteni a pénzt. Előbb lenyúlták a magánnyugdíjunkat, aztán jöttek a minisztériumok, ahol persze mindig a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma húzta a rövidebbet a nyámnyila Réthelyi Miklóssal az élen. Magán a tárcán belül pedig ideális fejőstehén volt Szőcs Géza, akinek mindig akadtak fontosabb dolgai, mint államtitkárként viselkedni, legyen szó akár kétes értékű képek Kínába viteléről, egy Los Angelesbe tervezett Bánk bán előadás csúfos elbukásáról, avagy egy soha meg nem valósuló nemzetközi filmszemle megálmodásáról.

Eközben a szürke magyar valóságban az elmúlt két évben leállt a filmgyártás, megszűnőben van a vidéki múzeumhálózat, mivel egyszerűen elfeledkeztek róla, és a végüket járják a magyar színházi élet utánpótlását és vérfrissítését jelentő független színházi társulatok. Mint tudjuk jól, a háborúhoz, legyen az kultúr vagy valódi, pénz, pénz és még több pénz kell, így lehet, hogy látványos dolgok hiányában a jobboldali kultúrpolitika szánalmas látványcselekvésekben éli ki magát, például Wass Albertről nevez el utcákat a kultúra úgynevezett városában, Pécsett.

L. Simon a jelek szerint viszont jóval inkább politikus már, mint költő, ráadásul a pofátlanabb fajtából: máris elkészült az a törvénytervezet, amely révén továbbra is ő felügyelné a Nemzeti Kulturális Alap pénzescsapját, összeférhetetlenség ide vagy oda. A fantaszta helyett tehát végre egy gátlástalan reálpolitikus felügyeli majd a haldokló magyar kulturális életet. De jó nekünk.

Szerző: violator   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   Forrás: Pécsi Stop   |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

L. Simon László, Fidesz, kultúra, Pécs, Szőcs Géza

Kaszára, polgármester úr! - olvasónk kiakadt Látnokaink víg napjai - a kultúra és a nyomor városa Haláli üzlet: ásd el magad! Az ügyészség, a mutyi és Orbán csapata Dohányinger A csalás-lopás-hazudás helyi ügy és természetes Ha már szívunk, nyaljunk is