Orbán visszaállította a trón és az oltár egységét, s ez az „oltár” bőkezű támogatásában is látszik

2024. május 6. 14:00 2024. máj. 6. 14:00

Összességében évi mintegy kétezer milliárd forintot költ a kormány az egyházakra, a vallási tevékenység támogatására, de pontosan nem lehet kibogarászni az összegeket, köszönhetően a költségvetés átláthatatlanságának és annak, hogy sok támogatást eldugnak – állapította meg Katona Tamás. Társadalmilag ez persze igazságtalan, merthogy a legutóbbi népszámláláskor, 2022-ben a lakosságnak nem egészen 45 százaléka sorolta be magát valamilyen egyházhoz, felekezethez, de a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke egy örök igazsággal reagálta ezt le: „Az államháztartáson belül nem mondunk olyat, hogy igazságos vagy nem, s ha már egyházról van szó, ők az mondják, hogy az igazság az égben van”. Egyébként „a költségvetés értékválasztás kérdése”, Orbán pedig visszaállította a trón és az oltár egységét.

A 2001-es népszámlálás óta, 2022-re, a népességen belül több mint a felére nőtt a magukat nem vallásosnak jelző, illetve a vallási hovatartozás kérdésére nem válaszoló magyarok aránya az összlakosságon belül. A magukat valamilyen egyházhoz, felekezethez besoroló embereknek pedig csak nem egészen 45 százaléka vallja magát vallásosnak – ahogy ezt az alábbi grafikon is mutatja. 

Forrás: KSH

Az adatok a Központ Statisztikai Hivatal által a közelmúltban megjelentetett elemzéséből származnak. A Dr. Tóth Géza: A népszámlálások vallási adatainak eredményei térképen, térstatisztikai elemzés címmel közzétett munka azt vette górcső alá, hogyan változtak a számok az utóbbi három népszámlálás között eltelt 21 évben. 

Mint a tanulmány megállapítja: „Európában és a fejlett országokban napjainkban a vallástól való elfordulás jellemző. A folyamat Magyarországon is tetten érhető, amire egyértelmű bizonyítékkal szolgálnak a legutóbbi három népszámlálás eredményei”. Nálunk így fest ez folyamat a számok tükrében:

Forrás: KSH

A táblázatból látszik, hogy nagyon drámaian lecsökkent a magukat valamely vallási közösséghez, felekezethez besorolók aránya, miközben ezzel egyenes arányban megnőtt a nem válaszolóké, s ha nem is drámaian, de szintén nőtt a magukat a „vallási közösséghez, felekezethez nem tartozó” választ adók súlya a lakosságon belül.

A taglalt időszakban Magyarország népessége 595 ezer fővel csökkent. Ugyanekkor a katolikus válaszadók együttes száma több mint 2,6 millió fővel, a reformátusoké́ több mint 678 ezer fővel, az evangélikusoké́ 128 ezer fővel, míg az izmaelitáké́ több mint 5 ezer fővel lett kevesebb. Mint a szerző megállapítja: az időskori halálozások ugyan túlnyomóan a vallását hagyományosan gyakorló közösséget érintik, a 2001 és 2022 között végbement mintegy 6 százalékos népességcsökkentés mégsem indokolja a katolikusok 48, a reformátusok 41, az evangélikusok 42, illetve az izraeliták számának 40 százalékos zsugorodását. Mindeközben pedig a történelmi egyházakkal szemben a más keresztény felekezetekhez, illetve a más vallási közösségekhez, felekezethez tartozók aranya nőtt – mutat rá a szerző.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy miközben a lakosságnak már kevesebb mint a fele (nem egészen 45 százaléka) vallja magát kereszténynek, mást sem hallunk a regnáló rezsim részéről, mint hogy Magyarország a kereszténység fő védelmezője, Orbán Viktor egyenesen úgy fogalmaz, hogy „Magyarország vált a nyugati világ utolsó keresztény-konzervatív bástyájává”. És a retorikának megfelelően vastagon kitömik állami pénzekkel a keresztényeket – pontosabban a kiválasztott egyházhoz, felekezethez, gyülekezethez tartozókat. Kérdés az, mennyit kapnak évente? Valójában ugyanis az emberek csak információmorzsákból tudnak tájékozódni. Mindeközben az olyan hírek hallatán az emberben – pestiesen szólva – felmegy a pumpa, miszerint a katolikus egyház az utóbbi években több mint 12 milliárd forint állami támogatást költött öt szállodára. 

Katona Tamást, korábbi pénzügyi államtitkárt, a KSH korábbi elnökét – hogy úgy mondjuk, a számok emberét – kértük arra, segítsen tisztábban látni a kérdésben. 

„Nem csoda, hogy nem tudják az emberek, pontosan mennyi jut a közösből a vallási tevékenység támogatására, miután a költségvetést nagyon nehéz áttekinteni, az nem transzparens, a lényeget eldugják benne, s valószínűleg a rögtönzések miatt is nehéz megtalálni az összes adatot” – fejtette ki. Egyet azonban biztosan lehet látni: lényegesen többet költünk az egyházakra, a vallási tevékenységre, mint bármely más uniós tagország – jegyezte meg. Amennyire ki lehet olvasni, évente olyan 400 milliárd forintot juttat a költségvetés kimondottan az egyházaknak, a vallási tevékenységre, ami azonban arányosan nagyjából az ötszöröse annak, mint amit ez EU-ban bármelyik tagország biztosít. 

Ugyanakkor bőven vannak egyéb támogatások is. Habár azért is nagyon nehéz meghatározni a pontos összeget, mert a költségvetés egyben tartalmazza a „szabadidős, kulturális és vallási tevékenységre fordított összeget”, azt tudni például, hogy az egyházak egyre szélesebb körű oktatási, egészségügyi, szociális tevékenységet végeznek, s ezeket nem ugyanúgy finanszírozzák, mint az állami iskolákat vagy önkormányzati óvodákat, a normatívájuk a „normális” 1,7-szerese. Egyházi gimnáziumba például ma már a gimnazisták egynegyede jár, a szintén kiemelt támogatást kapó egyházi kézben lévő felsőoktatási intézmények száma is gyarapodik, s a szociális tevékenység egyre nagyobb hányada is már egyházi kézben van, egyebek között a gyerekvédelem, amely a Szeged-Csanád Egyházmegyén keresztül tartozik hozzájuk, beleértve a nevelőszülői hálózatot is. Azt azonban nem lehet átlátni, hogy ők hogyan költik el az államtól erre a célra juttatott támogatást – húzta alá Katona. 

Akkor az kimondható, hogy nem igazságos ez a leosztás? – kérdeztük „Az államháztartáson belül nem mondunk olyat, hogy igazságos vagy nem, s ha már egyházról van szó, ők az mondják, hogy az igazság az égben van” – ütötte el a kérdést félig-meddig tréfával Katona Tamás, akinek azért volt komoly válasza is. „A költségvetés értékválasztás kérdése, ennek a leképezése az, hogy mire mennyit költ, ráadásul ez a kormány szándékosan ilyen nem transzparens megoldásokat választ” – mondta, megjegyezve: „Orbán rendszere visszaállította a trón és az oltár egységét”. Ennek látszik is az eredménye és a hatása: például amikor a Katolikus Püspöki Kar mindig a magyar kormány, Orbán mellé áll, azt támogatja még akár a Vatikánnal szemben is, miközben csendben marad, amikor a Fidesz fő megmondóembere „demens vénembernek” nevezi Ferenc pápát. De a Református Egyház is mélyen hallgat, amikor Balog páter csúnyán belekeveredik a kegyelmi botrányba. S nem is csak a keresztények esetében látszik ez a vonal, az EMIH Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség is a rendszer kedvezményezettje. „Nincs persze mit csodálkozni, Orbánék a vallási közegben ugyanazt csinálják, mint amit a civil világban, a civil szervezetekkel: amelyik kormányhű és betagozódik a rendszerbe, azt támogatják, mindenki mást éppen ellenkezőleg – lásd Iványi Gáborékat”. 

Katona úgy számol, hogy kifejezetten maguk az egyházak évi ezer milliárd forint felett kapnak támogatást, de összességében ez az összeg felduzzad kétezer milliárdra. Merthogy vannak különféle vagyoni juttatások, államilag finanszírozott egyházi beruházások, például Budapesten a Pázmány kampuszának a kiépítése, vagy a Szeged-Csanád egyházmegyének juttatott komplett stadion („csak hogy ne kerüljön a szocialista-vezette városhoz”), amihez erdőirtási tervek is társultak s miután Kiss-Rigó püspök nem csak Orbán barátja, de nagy focirajongó is – kapott egy fociakadémiát. De az egyházmegyének van már borászata, étterme is. „Minderre persze nem a hívektől van az egyháznak a pénze, hanem egyetlen hívőtől, aki nem mellesleg még csak nem is katolikus, hanem református” – jegyezte meg Katona Tamás.

 

Forrás: hirklikk.hu