Síklaki István: a félelemre apellál az Orbán-féle „Armageddon-kommunikáció”

2024. május 2. 14:15 2024. máj. 2. 14:15

„Nagyon régi, és nagyon szilárd pszichológiai megállapítás, hogy a félelemre apellálva lehet a legnagyobb mértékben hatni a tömegekre” – véli Síklaki István szociálpszichológus. Nagyjából ezen alapszik minden olyan propaganda, amelyet az állandó veszély hangoztatására, és a jobb félni, mint megijedni pszichológiai mechanizmusára építenek. Ez a fajta demagógia ettől működőképes. Mivel úgy tűnik, hogy Orbán Viktornak most nagyon más ötlete nincs, ő jelenleg a háborúval való riogatás retorikáját „nyomja”.

Orbán Viktor, a magát békepártiként beállító miniszterelnök szereti fokozni a háborús veszélyt. Kampánykörútján Kaposváron legutóbb a háborúról azt mondta: borotvaélen táncol a világ; a béke és egy mindent elpusztító háború határán van az emberiség. Meg lehet vezetni egy fél országot a háborús riogatással?

Egy fél országot biztosan.

Mi ennek az oka?  

Nagyon régi, és nagyon szilárd pszichológiai megállapítás, hogy a félelemre apellálva lehet a legnagyobb mértékben hatni a tömegekre. Ha ugyanis valaki szembekerül egy ilyen fellépéssel – különösen, ha folyamatosan ezt mondják neki –, akkor óhatatlanul elgondolkodik azon, hogy lehetséges-e, amit mondanak, vagy nem. Ilyenkor viszont beindul az a nagyon is természetes evolúciós működés, amitől életben maradtunk az évezredek alatt: melyik a kisebbik rossz, ha bedőlünk a vaklármának, vagy pedig, ha nem reagálunk rá, mert úgyis hülyeség. Ha nem reagálunk egy veszélyre, akkor abba nagy valószínűséggel belehalhatunk, ha vaklárma, akkor legfeljebb potyára izgultunk. Megtettünk mindent, hoztunk áldozatokat, de túléljük. Vagyis van egy ilyen nagyon alapvető dilemma, és a túléléshez az a jobb stratégia, ha reagálunk a vaklármára, mintha nem reagálunk valamire, ami potenciális veszély. Nagyjából ezen alapszik minden olyan propaganda – és ezzel főleg a bolsevik meg náci rezsimek szoktak élni –, amelyet az állandó veszély hangoztatására építettek, és azzal próbálnak egy olyan dilemmahelyzetet előállítani: „hát nem tudom, de biztos, ami biztos, inkább féljek, minthogy megijedjek”. Ez az a pszichológiai mechanizmus, ami miatt ez a fajta demagógia működőképes. Mivel úgy tűnik, hogy Orbánnak most nagyon más ötlete nincs, ő ezt a retorikát „nyomja”.  

Az mennyire támasztja alá ezt a „félni kell” érzést, hogy közben Böröndi Gábor, a honvéd vezérkar főnöke az M1 aktuális csatorna műsorában arról beszélt: a Magyar Honvédség az orosz-ukrán háború tapasztalatai alapján fejleszti meglévő eszközeinek képességét, kiemelt hangsúlyt fektet a drónok alkalmazására, illetve a dróntámadások elhárítására és vizsgálja a mélységi csapásmérő eszközrendszerek alkalmazását? 

Ez a kijelentés teljesen rendben van, ez egy normális reakció egy normális országban is. Ehhez nem kell az Orbán-féle „Armageddon-kommunikáció”. Azt Magyarországon nagyjából minden normális ember tudja, hogy a magyar hadsereg az elmúlt évtizedekben hihetetlenül le lett amortizálva technikailag, és mentálisan is. Nagyon el vagyunk maradva. Az, hogy ezt megpróbálják ráncba szedni, NATO-beli kötelességünk is, ezzel önmagában semmi baj nincs. Ami nincs rendben, az az, amikor kifejezetten egy vészforgatókönyvvel ijesztgetik a társadalmat. 

Visszatérve Orbánra, azt is mondta a miniszterelnök, hogy a legfontosabb: békét kell teremteni, és mivel a háborút a Nyugat finanszírozza, nekik kell tenniük a befejezéséért is…

Ez a tipikus bolsevik-technika, valami disznóságot csinálunk, még el sem kezdtük, de már az ellenfelet vádoljuk vele. Teljesen nyilvánvaló, hogy a háborút az oroszok kezdték, ők az agresszorok, és aki az agresszort támogatja, az a háborút támogatja. Ez ennyire kőkeményen egyszerű dolog. Erre jön aztán a folyamatos „kiforgatás”, ami akkor működik, amikor valaki azt szeretné, hogy elnézzék neki, ez a rezsim az oroszokat támogatja. A hűséges Fidesz-tábor most abban érdekelt, hogy találjon valami mentséget, és amikor Orbán azt mondja, a háborút a Nyugat finanszírozza, meg az amerikaiak járnak jól, akkor ezt boldogan lenyeli. Ezzel helyreáll számára az a disszonancia, hogy egy magyar miniszterelnök mégis csak egy orosz birodalmi agressziót támogat. 

Vagyis akkor Orbán hátra dőlhet, és kávézhat egyet? 

Ettől igen. Attól nem, hogy 15 év rossz kormányzása egy idő után annyira kikezdi a társadalom szöveteit, hogy abból előbb-utóbb baj lehet. Azt, hogy előbb, vagy utóbb, nehéz kiszámítani. De azért már ő sem „mai gyerek”, ezt a pár évet még kibírja, aztán elmegy nyugdíjba, és utána az özönvíz.

Csak mi maradunk itt a slamasztikában, mi pusztulunk bele…

Így van, de az neki nem számít. 

Csakhogy most feltűnt Magyar Péter. Mi lehet az ő szerepe ebben az egész folyamatban? 

Igazából az történt, hogy jött egy ember, és megrázta ezt a mindkét oldalról hihetetlenül tespedt világot. Elsősorban az ellenzéket szokták – szerintem teljes joggal – tespedtséggel vádolni, de ez a fajta passzivitás a viszonylag tisztességes kormányoldalnál is megvan. Érzik, hogy valami bűzlik, de úgy gondolják, ez van, és ebbe bele is nyugszanak. Ez egy borzasztó rossz, apatikus állapot. Most ebbe vágódott bele Magyar Péter, és egy kicsit megrázta a fát. Azt, hogy ez mire fog vezetni, ér-e valamit, most még nem nagyon lehet megmondani. Mindenesetre valami történt, és ez már önmagában egy átmeneti javulás ebben a hihetetlen apátiában.

Orbán Viktor régóta ismeri az ijesztgetésre építő propaganda hatékonyságát

Azt, hogy Orbán Viktor pontosan ismeri az ijesztgetésre építő propagandának az alapját és hatékonyságát, még, ha akarná se tudná letagadni. Bizonyíték erre az a két Facebook-bejegyzés, amit a Kard blog jóvoltából újra nézhet, aki már látta, és megismerheti, aki még nem találkozott vele. 

Orbán az Echo TV Tabuk nélkül című műsorában (2007. február 28.) még ellenzékben azt fejtegette,

 „Ugye, most ha van egy séma, amit a politikusok ismernek, a közvélemény talán kevéssé, hogy háromszögbe, ilyen piramis alakba ábrázolja, hogy az embernek milyen szükségletei vannak, amelyeket a világgal szemben megfogalmaz. És itt a közösségi léttől kezdődően, az egzisztenciális biztonságon át, a fizikai biztonságon keresztül minden megtalálható. És az általános európai felfogás a mi szakmánkban az, hogy legalul, tehát a legmélyebben, ezért a legmeghatározóbb erővel a fizikai biztonság iránti vágy jelentkezik az emberben. Ezért van az oly gyakran, nemcsak Magyarországon, hanem máshol is, különösen a harmadik világ országaiban, hogy a hatalmon lévők éppen az embereknek ezt a legalul lévő, legmélyebb, legerősebb ösztönökből fakadó igényét, vagy életösztönét támadják meg. Ez pedig a fizikai biztonság. 

És ha el tudja hitetni egy kormány, vagy egy ilyen harmadik világbeli erő az ellenfeléről, hogy valójában ezen a szinten kell félni az ellenzéktől, mert az a fizikai biztonságot is veszélyezteti már, akkor jó eséllyel pályázhat arra, hogy mindenfajta kormányzati teljesítménytől függetlenül, a rend iránti vágy miatt odafordulnak az emberek.”

A HírTV-ben egy 2008. június 13-i beszélgetésben  is nagyon pontosan elmondja az ijesztgetésre építő propagandának az alapját és hatékonyságát, természetesen értelemszerűen itt is az akkori kormányra utalva.   

„RÁKAY: hát igen, meg ezek az újsághirdetések is tulajdonképpen ilyenek, hogy ők fölfestenek folyamatosan valami árnyképet, amivel lehet kardozni és akkor jól úgy érzik, hogy lekardozták őket.

ORBÁN: a hirdetések másról szólnak, a hirdetések a hazugság hadjáratnak a részei. A hazugság két részből áll mindig. Az első hazugság: az ország jó állapotban van, jól tettük a dolgunkat, érdemes nekünk bizalmat szavazni. Második hazug állítás, második hazugság: az ellenféltől félni kell, veszélyes, bojtos farkú ördög, kénköves a lehelete óriási veszélyt rejt, elveszi a pénzed, elkobozza a vagyonodat, állami gondozásba viszi a gyerekedet, letapossa a nyugdíjasokat – szóval borzalmas dolgokat fog elkövetni. Ez a hazugság második része. Most én mindig azt mondom, hogy a demokrácia azért mégiscsak egy kétségkívül veszélyes politikai rendszer és a demokráciában nincs egy olyan felsőbbség, amely végül igazságot osszon. Hát valóban az történik, hogy az emberek többsége, ilyen vagy olyan álláspontra jut, ami mindig magában rejti azt a kockázatot, hogy becsapják az embereket. Most az én állításom az, hogy ezt nem lehet vég nélkül folytatni, az emberek előbb-utóbb ezt megelégelik, tanulnak belőle és annak csúnya vége lesz. Például az embert kiszavazzák a Parlamentből.”

 

 

Forrás: hirklikk.hu