Brigadéros, vagy bregadéros? - Hangulatok az idei Ördögkatlanból

Majdnem 700 programmal startolt el augusztus másodikán az idei Ördögkatlan Fesztivál, amelyik már a 9. a sorban.

Szokás szerint Kisharsányban volt a Pécsi STOP egyszemélyes tudósítói gárdájának szállása, így a nyitónapon - mikor a résztvevő települések közül csak Nagyharsányban van bármiféle program - megint elkezdődött a vadászat az átjutási lehetőségekre. Szerencsére a helyi polgárőrök ott segítenek, ahol tudnak, így hamar kiderült, aznap háromszor megy másfél órán belül át Nagyharsányba egy kisbusz. Tekintve, hogy Kisharsányban a Pesti Magyar Színiakadémia meg a szentesi drámatagozat sátrazott, ez elég sovány közlekedési kapcsolatnak tűnt.

A megnyitó előtt a Wombo Orchestra kezdte meg az egyhetes őrültködését, minden tiszteletet megérdemel a csapat, mert minden nap teljes erőbedobással nyomják végig a koncertjeiket, meg utána az éjszaka további részeit.

Kiss Móni és Bérczes László a megnyitón már szokás szerint felhívták Törőcsik Marit, a fesztivál fővédnökét, akinek mindenkiről legalább egy sztorija volt, amiket a szép számú közönség nagyokat kacagva hallgatott. Volt persze némi szomorkodás is, a Katlanhoz köthető elhunytakról is megemlékeztek a szervezők, nekik is szólt a fesztivál másik örökös fővédnökének dala - Csönded vagyok - a Wombo megzenésítésében.

Bemutatkoztak a fellépő csapatok is - Pesti Magyar Színiakadémia, a Bárka 20 éves fenn-nem-állása kapcsán összeállt egykori tagok -, köztük Both Miklós ukrajnai vendégei, akik közül sokan eddig a falujukból sem tették ki a lábukat, nemhogy Magyarországon jártak volna.

Éjjel a Quimby indította be a bulit a nagyharsányi focipályán, szőrmentén előkerült Tusványos ügye is, amire az volt az egyöntetű válasz a zenekar és a közönség részéről, hogy inkább táncoljunk. Utóbbi meg is volt, hajnalig, így a buszokat lekésve nem maradt más, mint stoppolni. A félórás hiábavaló hüvelykujj-nyújtogatást egy taxis váltotta meg, aki egy ezresért elvitt a kisharsányi bekötőútig. Cserébe reggel enyém volt a kisharsányi kocsma, amíg megittam a kávémat. Meg a zenegép is, így végre nemcsak lakossági "dáptep" és mulatósok üvöltöztek belőle, hanem Depeche Mode, korai Tankcsapda, és egyéb rejtett gyöngyszemek.

A második nap a nagy beszélgetések délutánjává vált, így csak este sikerült átkeveredni Nagyharsányba a Wombo és a Besh 'O' Drom koncertjére. Nem ecsetelném sokat, aki volt a két csapat bármelyik megmozdulásán, az tudja, hogy ott kopik a cipőtalp rendesen, megállás nélkül. A lendület megint kitartott hajnalig, de most taktikusan megvártam a Katlanbuszok indulását, így a délelőtt hullafáradsággal és árnyékkereséssel telt, mert persze a sátrat 11 órától már melegíti a nap.

A harmadik nap így vált szoliddá, Vylyan teraszon Rátóti Zoltán zenekara koncertezett, majd Grecsó Krisztián és Zoltán léptek föl tánccal, zenével és felolvasással. Aznap este Nagyharsány kimaradt, bár így is tökéletesen hallottam a Psycho Mutants koncertjét.

Pénteken, harmadnaposan feltámadt a mehetnék, így sikerült nagy nehezen átérni Palkonyára a Don Quijotéra, bár így utólag, annyira nem kellett volna kepeszteni, mert eléggé semmilyen volt a darab sajnos.

Utánuk viszont Villánykövesden a k2 Színház A villánykövesdi vőfély avagy... című darabja ütött: újfent mikrotörténeti színházat lehetett látni, ahol az az apró-cseprő dolgok mögül állandóan kivicsorgott a történelem. Idén is a helyi történetekből merített a Benkó Bence - Fábián Péter vezette csapat, Horváth Szabolcs pedig az együgyű falu bolondja szerepét rendkívül szépen alakította - természetesen a többiek koncentrált és magas színvonalú munkája mellett. És az is kiderült, hogy a tojásos lecsóba kevesebb tojás is elég lesz az előzetesen kalkuláltaknál, ha az ivánbattyániak is átjönnek Kövesdre. (Aki nem látta volna, az itt megnézheti a teljes előadást.)

A képre kattintva nyílik meg az előadás külön galériája, érdemes végigkattintani!

Ha a k2-re csak szuperlatívuszokban lehet hivatkozni, akkor a Nagyharsányban fellépő TÁP Színházra mindent lehet mondani, de hogy jók, azt nem. De ez nem is baj, hiszen a Vajdai Vilmos vezette csapatnak ez a célja. Másfél órán keresztül bírtam a vég nélkül érkező, bornírtabbnál bornírtabb jeleneteket, monológokat (rokkant-activity, kézbáb-tánc, kimondhatatlan nyelvtörő, szerenád, közönség zrikálása, Fényév távolság seggre "pacsival", Himnusz diszkózenére, stb.), de az végül, hogy akkor most a brigadéros, vagy a bregadéros jött-e a hegyen túlról, az nem dőlt el. (Utóbbihoz lásd ebben a videóban az 57:03 perctől induló jelenetet.)

Az estet Kisharsányban zártuk a Wombo Orchestra koncertjével a Kovács Udvarház színpadán, őrületes nagy buli kerekedett, meg pogó, meg minden egyéb nyalánkság. A felhőtlen örömöt a hajnalban érkező égszakadás árnyékolta be, meg az, hogy a szél hatására vízszintesen szakadó zuhé röhögve beesett a sátor szellőzőin - amiket csak kívülről lehetett lezárni.

Az utolsó nap Kisharsányban felcsaptam egy kicsit ültetőnek, meg világosítópult-kezelőnek a szentesi drámaisok darabjainál (a másodikosok a digitális istenekről értekeztek, a tíz csapás egyik eleme így lett az internetadó; a harmadikosok a szotyolizmus és a vezérkövetés veszélyeit mutatták be), így csak este sikerült átérni Nagyharsányba a Junkie Jack Flash koncertjére. Pető Szabiék pofátlan lazasággal nyomták a rockot, Szabi azt is elárulta, hogy környékbeli srácként többször sikerült belógnia a fesztiválterületre - amiért elnézést is kért így utólag -, de most már nem kell, mert a nagyszínpadon léphetnek föl. A csúszás hatására feszes, ám rövid koncertet nyomtak, a Kiscsillag sem szórakozott sokat a beállással, az első 5-6 számukat szinte megszakítás nélkül játszották le a hatalmas közönségnek. A koncert után pedig sikerült elérni a Kisharsányig járó koncertbuszt, így az utolsó napon.

Jövőre veletek ugyanott.