Az adófizetők fogják állni a paksi atomerőmű leszerelését

2016. október 22. 15:54 2016. okt. 22. 15:54

Sokkal kevesebb pénz csörög a kasszában, mint amennyi elég lenne a Paksi Atomerőmű jövőbeli leszerelésére. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap az LMP nukleáris biztonsági szakszóvivője szerint virtuális alap, és ha a kormány úgy látja, akár le is nyúlhatja, mint anno a nyugdíj-megtakarításokat, és a szélerőművek építésének tiltása is Paks miatt van.

Kevés pénz folyik be a nukleáris leszerelési alapba

Nem nagyon csordogál be a pénz a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba, ami arra lenne hivatott, hogy ebből a forrásból szereljék le a Paksi Atomerőmű első négy blokkját a 2030-as években.

A napi.hu cikke szerint tavaly az alapba 12,1 milliárd forint folyt be, jelenleg 255 milliárd forint van benne, ám ez messze nem elég a leszerelési munkák becsült 1650 milliárd forintos költségéhez képest.

"Az állam által kezelt Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba (KNPA) tavaly az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 21,3 milliárd forintot, a magyar állam további 5,6 milliárd forintot fizetett be, így a bevételek 27,6 milliárdra rúgtak. Ezzel szemben 15,9 milliárd forintos éves kiadás állt - ment pénz a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló fejlesztésére, illetve a paksi kiégett nukleáris üzemanyag átmeneti tárolóinak építésre. Így mindössze 12,1 milliárd forinttal nőtt a pénzügyi vagyon, ami így 255,13 milliárd forint volt 2015 végén" - olvasható a cikkben.

A tervek szerint az atomerőmű elsőként - 1983-ban - üzembe helyezett blokkját 2032 végén állíthatják le, a negyedik blokkot 2037-ben állíthatják le. A magyar állam tulajdonába tartozó Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) leszerelési terve szerint 2083-ig kellene mindent elbontani az első négy atomerőmű-blokkokból.

A napi.hu cikke szerint már most jól látható, hogy a Paksi Atomerőmű a következő években a tervezett leszerelési költségeknek csak mintegy a felét fogja befizetni az alapba, a másik részét azonban az államnak, gyakorlatilag tehát az adófizetőknek kell állnia.

"Az RHK számításai szerint a bezárásból a legnagyobb tételt a még csak papíron létező nagyaktivitású-tároló költségei teszik ki, amit 745 milliárd forintban határoztak meg. Ebbe a tárolóba kerülnek majd a kiégett fűtőelemek, bár ezek visszavételét eddig az orosz szállító vállalta. Ennek ellenére erre nem lehet alapozni - ezért szükséges a több száz milliárdos beruházást elvégezni. Maga a négy paksi reaktor és az atomerőmű területén lévő átmeneti tároló leszerelése önmagában a becslések szerint 387 milliárd forintba kerülhet, míg maga az átmeneti tároló üzemeltetése az évek során 121 milliárd forintot visz el" - olvasható a cikkben.

Virtuális alap, mint a nyugdíj-megtakarítások

A Pécsi STOP a nukleáris központi alap kapcsán megkereste Kóbor Józsefet, az LMP nukleáris biztonsági szakszóvivőjét.

Első kérdésünk arra vonatkozott, hogy a fentebb ismertetett metódus miatt (hogy várhatóan a Paksi Atomerőmű első négy blokkja leszerelésének felét a magyar adófizetők fogják állni) megéri-e egyáltalán a Paks2-projekt.

A szakszóvivő szerint "a Paks2 projekt bírálata kezdettől fogva azon alapult, hogy gazdaságilag nem éri meg. Eleve a 10 milliárd eurós orosz hitel 30 éves visszafizethetősége 2023-tól úgy, hogy az akkor már termelésbe állítottnak vett reaktorok áramárából kellene visszafizetni. Az áramot ráadásul úgy kellene eladni, hogy a termelői ára alapból a mai Paksra kalkulált termelői árnak legalább a háromszorosa, a fogyasztói ára pedig ennek megfelelően sokkal magasabb lenne a magyar és nemzetközi piacon, mint most.

Csakhogy pont ez az, amit ma már nem csak az éppen hatóságilag vegzált Energia Klub, de immár szinte minden gazdaságelemző szerint nem fog menni, az áramot csak nyomott – vagyis dotált - áron, vagy éppen sehogy sem lehet majd eladni. Sokat mondó tény, hogy az atomlobbi nyomása alatt végül az EU Bizottság is meghajolt, és az angliai Hinkley Point és a magyar Paks 2 esetében is gyakorlatilag megengedte a korábban tiltottnak számító állami támogatást illetve garanciát. Igaz, a britek kilépnek, de mi még maradunk, ha igaz.

A nemzeti Nukleáris Alapok pedig elvileg az atomipar nyereségéből kerülnek feltöltésre, csak ha a nyereség állami támogatásból képződik, alapjában véve ez is közpénzből megy, legalábbis jelentős részben. Ráadásul ez is egy ún. „virtuális” alap, olyasmi, mint a magánnyugdíjpénztári alap: ha a kormány kozmetikázni – csökkenteni – akarja az államadósságot, ezt is egyszerűen lenyúlhatja.

Például ahogy a nyugdíjaknál azt mondta, hogy ezentúl csak állami nyugdíj lesz, itt is mondhatja, hogy megváltozott a koncepció, a leszerelést meg a hulladékelhelyezést majd megoldja az aktuális kormány az aktuális költségvetéséből meg amiből akarja. Magyarán majd az utánunk következő generáció nyakába lenne varrva az egész. Ez ugyan EU-szabályszegés lenne, de nem lenne az első eset, mint láttuk.

Jelenleg pedig az válik egyre világosabbá, hogyha a valóban felmerülő külső – externális – költségeket is számításba veszik a leszerelésre és a végleges hulladékelhelyezésre, a magyar Nukleáris Alap nem is fog eléggé feltöltődni, tehát ha meg is marad, nem lesz elég."

Egyelőre csak a bodai atomhulladék-temetőben gondolkodik a kormány

Mivel a nagy aktivitású atomhulladék-tároló kapcsán az RHK - és a kormány - csak a bodai helyszínről kommunikál egyelőre(Boda Pécstől körülbelül 10 kilométerre fekszik légvonalban), rákérdeztünk, hogy ebben az ügyben mi a fejlemény.

Kóbor József elmondta, "a magyarországi végleges nagy aktivitású radioaktív hulladék és kiégett fűtőelemtárolás hivatalos koncepciója továbbra is csak a Pécstől néhány kilométerre lévő bodai aleurolitban gondolkodik. Ez elfogadhatatlan, mert a geológiai mellett a helyi társadalmi-gazdasági adottságokat is figyelembe kellene venni. A kultúrára, oktatásra, környezetiparra alapozó pécsi koncepciókkal egy ilyen projekt szerintem nem egyeztethető össze. Másrészt – ahogy minden más országban – itt is elvárható, hogy több alternatívát is megvizsgáljanak egyforma alapossággal."

Lenne jövője a megújuló energiáknak

A Pécsi STOP arra is rákérdezett, lehetséges-e megújuló/alternatív energiaforrásokra támaszkodva kiváltani az atomerőmű-kapacitásokat az áramtermelés terén.

Az LMP szakszóvivője kérdésünkre elmondta, "Paks 1. leállítására 2032 és 2037 között kerülne sor, Paks 2. leállítására – amennyiben egyáltalán megépül- talán 2050 körül. Németország 2030 körül tervezi az atomkiszállást. A világ második legnagyobb gazdaságú országában már most is vannak pillanatok, amikor az Északi-tengeri szélfarmok pillanatnyi összteljesítménye „elviszi” az ország fogyasztását, a hagyományos erőművek rendszerirányítói ilyenkor egész Európában pedig vért izzadnak, hogy a túltermelést biztonságosan átirányítsák, anélkül, hogy például vészleállításra kényszerítsenek egy atomerőművet.

Ez rámutat arra is, hogy nem csak energiatakarékosságról, energiahatékonyságról, megújuló források használatáról van szó, hanem az elektromos hálózatok új filozófia szerinti áttervezéséről, ún. „okos hálózatok” és „pufferkapacitások” fejlesztéséről is. A hagyományos energiaforrások közül esetleg lehet további szerepe a szénnek is, mint „tisztaszén-technológiák”, ilyen koncepció Pécsett is van."

Arra is rákérdeztünk, mi a véleménye az LMP-nek a szélenergia-hasznosítás totális magyarországi tiltásáról. (Mint ismert, a kormány szeptemberben lekorlátozta a szélerőművek építését, gyakorlatilag az ország teljes területén tilos ilyet létesíteni. 2011 óta egyébként nem is épült ilyen erőmű Magyarországon. A törvényt Áder János köztársasági elnök visszadobta a Parlamentnek - a szerk.)

Kóbor József szerint "Paks áramának a piacon való elhelyezése – főleg az 2023-2030 közti időszakban, amikor a régi és új blokkok együtt üzemelnének – rendkívül nagy probléma.

Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy minden lehetséges módon megpróbálnak helyet csinálni neki,és ez az Európában példátlan akadályozása a megújuló energiaforrások felhasználásának (például: napelemadó, stb.) a Fidesz-kormány részéről erről szól."