Szegény Dzsoni és árnyéka

Interjút adott a Világgazdaságnak Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. Ez már önmagában is örömteli, vagy hát annak kéne lennie, hiszen egy csomó más lapnak meg nem ad, mondjuk így is többnek, mint Orbán, de hát ő más ligában hallgat, sőt más szférában lebeg, ne hasonlítgassunk vele csak össze senkit.

Szóval az, hogy egy miniszter interjút ad, ez már egyeseknek kevés. Ezen egyesek között is vannak még elvetemültebbek, akikre talán már nincsenek is szavak, vagy ha vannak, azt mi úgyse használnánk sose, akik pedig egyenesen gúnyt űznek ebből a nagyvonalúan interjút adó miniszterből.

Lázár János több mindenről beszélt, ami önmagában is szokatlan és kegyes dolog, hiszen sarkon is fordulhatott volna már az első kérdésnél, ahogy Kósa szokta, de nem, ő interjút ad, hosszan. Ám volt egy különösen fontos mondata, jelesül:

És ezen, ezen kérem ma, Magyarországon emberek, Facebook-csoportok, sőt, magukat médiumnak nevező médiumok élcelődnek, mosolyognak, tréfálkoznak, fröcskölődnek.

Mi itt határozottan és mereven elzárkózunk azoktól, akik ezt viccesnek, nevetségesnek, netán hazugságnak tartják.

Más, liberálisabb demokráciákban talán előfordulhat, hogy az adófizetők pénzét elszórják.

Valamivel fegyelmezettebben működő országokban is megeshet, hogy az adófizetők pénze véletlenül elszóródik, sőt, egészen jól központosított hatalmú országokban is adódhat olyan kivételes alkalom, hogy abból olykor-olykor aláhullik belőle egy kevéske.

Magyarországon ez, kérem teljesen ki van zárva.

Itt az utolsó szaros milliárdért is alaposan le van hajolva. Itt, kérem szépen egészen biztosak lehetnek benne az adófizetők, hogy feltétlenül jó és kellően ragadós kezekbe kerül a magánnyugdíjuk, a trafikjuk. Itt elő nem fordulhat, hogy a kaszinókból kipenderülő kósza zsetonok a járdán guruljanak, hogy a felvásárolt szakajtónyi újságból egy-egy megyei lap kipottyanjon a mohón markoló ujjak közül. Szóba sem jöhet, hogy az előre kinézett zsírosabb állami földek csak úgy azokhoz potyogjanak, akik eddig gazdálkodtak rajtuk. És így megy ez egészen a kevésbé és legkevésbé zsíros falatokig, nincs az alantas munkahely sem, ahonnan nem éri meg kipenderíteni valakit, ha van rá megfelelőbb és a párt szívének kedvesebb jelölt.