Bérczes László: "Túlnőttük" mindazt, amit a kezdetekben el tudtunk képzelni
Fesztiválhatárokról, sorszámgépről, családias hangulatról és annak titkáról kérdezgettük Bérczes László főszervezőt a 10., jubileumi Ördögkatlan előtt. Azt is elárulta, lesz-e jövőre Katlan.
Jubileumi Ördögkatlan jön, mennyivel másabb egy ilyen alkalom szervezése, mint egy „sima” fesztiválé?
Minden év nagyobb rákészülést jelentett a kezdetektől fogva, ilyen értelemben nem azért nagyobb a rákészülés, mert tizedik. Persze az emberben ott motoszkál, hogy ha ez nem sikerül, akkor hiába csináltuk az előző kilencet - tudom, hogy ez nem így van –, de egyszerűen mindig van új ötletünk, mindig bővül az egész.
Aki egyszer itt fellépett, az automatikusnak tekinti, hogy megint szeretne jönni, és mi ennek örülünk, miközben mindig újak és újak is jelentkeznek, nem is akármilyenek, és ennek is örülünk, sőt büszkék vagyunk rá. Csakhogy öt napba nem fér bele minden, nekünk viszont nem elég kemény, kérges a szívünk Mónival (Kiss Mónika, a fesztivál másik főszervezője – a szerk.), és így mindig túlzsúfolt lesz a program. Most, a tizediken is ez történik.
Azt muszáj kimondanom, hogy jövőre, a 11. fesztiválnál már nem szabad tovább tágítani a fesztivált.
Vagyis a fesztivál elérte a határait?
Nem is győzzük már, meg nem is az a cél, hogy minél nagyobbak legyünk. Így is „túlnőttük” mindazt, amit a kezdetekben el mertünk képzelni.
A jubileumi, tizedik alkalommal volt egy olyan elképzelésünk, hogy egy „best of Katlant” hozzunk létre, sok fellépőt – külföldit is – megpróbáltunk visszahívni. Így például újra velünk lesz a Galapiat Cirque Franciaországból, Alexander Balanescu Londonból, vagy a nagyszerű török, francia és izraeli zenészekből álló Light In Babylon, vagy a belga Summer Rebellion. Nagyon sokakat nem is tudnánk visszahívni, mert akkor egész évben fesztivált szerveznénk.
Hatszáznál is több program várható idén is, mégis, meg tud maradni a fesztivál családias jellegűnek. Mi ennek a titka, van-e titka?
Realistább lennék: szerencsénk van. A szerencse alatt azt értem egyrészt, hogy a falvak földrajzi elhelyezkedése sem engedi, hogy úgy bezsúfolódjon a tömeg, mint mondjuk Kapolcson a Művészetek Völgye alatt. Valamint az egész szervezőcsapat szívvel-lélekkel, lelkesedésből végzi a munkáját, ez is benne lehet.
Tavaly készítettünk egy kérdőíves felmérést, amely szerint a fesztiválra érkező emberek szállásra, kirándulásra, étkezésre hozzávetőlegesen mintegy 200 millió forintot költenek el a falvakban és a környező településeken a rendezvény ideje alatt.
Vagyis élénkítik a helyi gazdaságot.
Így van, aki ide érkezik, az költ, miközben a jegyeink, bérleteink nagyon olcsóak, és a vendéglátás árait is próbáljuk alacsonyan szinten tartani.
Örülünk, hogy az állam támogatja a fesztivált többféle pályázatokon – ami szükséges is, mert a minőségi kultúrát nem lehet támogatás nélkül művelni -, de nyugodt a lelkiismeretünk, hiszen ezt a támogatást mi többszörösen vissza is hozzuk.
Az idei fesztiválon lesz egy újdonságuk is, a Sorszámgép.
Igen, évek óta létező probléma, ami abból fakad, hogy sokkal többen szeretnének bejutni a színházi előadásokra, mint az lehetséges. Igazi megoldás nincs, arra törekszünk, hogy nagy legyen a választék.
Az idén öt nap alatt tízezer sorszámot osztunk, vagyis ennyi ember láthat színházi előadást.
És kidolgoztuk azt a rendszert is, hogy okostelefonnal is lehessen sorszámot igényelni úgy, hogy akár nincs is épp a helyszínen az ember. Ez természetesen nem változtat azon a szabályon, hogy egy adott napon egy ember maximum két előadásra, produkcióként legfeljebb csak négy sorszámot foglalhat. A régi, korszerűtlen, sorbanállós és az új, korszerű módszer párhuzamosan fog működni, reméljük, igazságosabb megoldást találtunk.
Lesz-e 11., 12., 15., 20. Ördögkatlan? Mi az, amit ugyanúgy hagynának, mi az, amiben változtatnának?
A jövőről beszélünk, márpedig a jövővel kapcsolatban bizonyosságot nem lehet mondani. Szándékunk szerint lesz 11. fesztivál, nagyon előre kell gondolkodnunk – miközben az ideit szervezzük gőzerővel, már most lépéseket kellett tenni a jövő évi rendezvényért is.
A hosszútávú folytatásnál az is felmerül, hogy öt-tíz év múlva én létezek-e még. De azt remélem, hogy ez nem a személyemhez kötődik, fiatalokkal vagyok körülvéve, szóval gondolom, hogy ez lesz még. Persze mindennek van fölszálló ága, egy darabig tartó magas repülése, és mindennek, akár az életnek is, van egy természetes, törvényszerű leszálló ága. Abban bízom, hogy még nem ott tartunk.
