„Nem biztos, hogy lesz még egy esély”

2017. október 12. 12:22 2017. okt. 12. 12:22

Józan érvek, indulatok és könnyek – aktív ellenzéki és egykori jobboldali politikusok találkoztak a város polgáraival a Pécs nyílt város szerda esti rendezvényén. A téma a pécsi csődhelyzet volt és annak számtalan aspektusa.

Az Ágoston Andrea szervezte rendezvényra a Corso Hotel egyik földszinti termébe eredetileg hét embert hívtak, ezt végül négy fogadta el. Akik távolmaradtak: Páva Zsolt polgármester, Csizi Péter és Hoppál Péter parlamenti képviselők, azaz kimondva-kimondatlanul a város választott és valódi vezetői. Ez nem az első eset: a Fidesz pécsi elitje már korábban is távol maradt olyan fórumoktól, ahol vitától lehetett tartani.

A meghívottak közül Tóth Bertalan, az MSZP pécsi parlamenti képviselője beszélt elsőként. Ismertette a pécsi költségvetés helyzetét 2009-ben, amikor a polgármester általános helyetteseként átadta a várost Páva Zsoltnak, a 8 éve hivatalba lépett polgármesternek.

Beszélt arról is, hogy miben más a több tízmilliárdos adósság ma, amikor gyakorlatilag a teljes intézményrendszert átvette a kormány, mint 8 évvel korábban fennálló hitelek, amikor annak működése még a város nyakában lógott koloncként. Szólt arról is, hogy a sport és a média terén micsoda döbbenetes támogatásokat osztogat ma a pécsi önkormányzat és arról: a fonódó buszhálózat fenntartása évi 3 milliárddal sújtja a pécsi büdzsét.

Kunszt Márta, a DK választókörzeti elnöke és önkormányzati képviselője a lefejezett és teljesen átláthatatlanná tett intézményrendszerről beszélt. Példaként a közlekedésszervezést is felhozta, amelyet két cég között osztanak meg, vitán felül azért, hogy kívülállók, vagy akár ellenzéki képviselők számára minél kevésbé legyen átlátható.

Mint mondta: törekvés sincs a megtakarításra a városvezetésben, az évről évre a képviselők elé tárt költségvetési tervezet mindig az előző évi kópiája. Azt meg egészen elképesztőnek nevezte, hogy a 20 fideszes pécsi önkormányzati képviselő szinte kivétel nélkül csendben üli végig az üléseket, csak a gombot nyomogatják, és azt is, hogy szinte mindannyian így vagy úgy a párt alkalmazásában állnak, így különösebb ellenállásra nemigen kell tőlük számítani.

Körömi Attila 2004-ig a Fidesz színeiben politizált, majd szakított a párttal. Arról, hogy milyen mélységesen csalódott és hogy min háborodott fel, 2017 tavaszán írt először a Magyar Nemzet hasábjain, azóta pedig a pécsi helyzettel is foglalkozott egy írásában. A volt fideszes politikus saját bevallása szerint is mérhetetlenül felháborodott az ország és Pécs ügyein. Leszögezte: amikor azt írta, Páva Zsoltnak ki kell állnia a pécsiek elé, az nem üres lózung volt, szó szerint és komolyan gondolta.

Szakács László baranyai szocialista politikus egyebek mellett arról szólt: ha most nem sikerül ezt a vezetést leváltani, nem biztos, hogy lesz még egy esély, egészen egyszerűen mert még négy ilyen évet Baranya már nem bír ki. Hozzátette azt is: nem szeretnek róla beszélni, de Pécs vezetése nem csak a 145 ezer városbeliért, de 400 ezer baranyaiért felel – ahogy ő fogalmazott: ha itt feltámad a szél, Komlón már mindenki tüsszög, azaz ha a megyeszékhelynek rosszul megy, egész Baranya látja kárát.

Nem titkolta azt sem: szerinte a mostani vezetés fejlesztési elképzelései a 10-15 évvel ezelőtti igényeket elégítik csak ki, ma már nem a TV toronynál korcsolyáznának vagy tankot vezetnének a pécsiek, szeretnének dolgozni és megélni. Ugyanakkor a fideszes, pártbizottságokkal sújtott vezetésnél hiányzik a koncepció és a bizalom – a befektetőket elriasztja a vízmű és a közlekedési cég esete.

A hozzászólások a hallgatóság soraiból igen széles spektrumban mozogtak. Volt, aki a városért aggódva valami biztatást várt, más az apátiát, a közönyt ostorozta, de olyan nő is akadt, aki könnyeivel küszködve beszélt a botrányos hétfői pécsi kilakoltatásról és arról, hogy még száznál több ilyen következik a megyében.