Gyóntatófülkeforradalom
Szétmosta az eső október 23-át, Dombóváron az amúgy bátor CÖF is a templomba menekült. Ha ma 1956 lenne, akkor nem lenne.
“Jöhet eső vagy szél, könnygáz, mi összegyűlünk, mert emlékezni akarunk egy csodálatos októberi napra” – mondta Orbán Viktor.
Szavai aligha jutottak el például Dombóvárra, ahol a CÖF rendezvénye – a független civileké, amire Potápi Árpád fideszes államtitkár kért közterület-foglalási engedélyt – a közeli katolikus templomba menekült, ahol az említett politikus, a térség parlamenti képviselője pappá magasztosulva tarthatta meg beszédét.
De ne legyünk ilyen szigorúak, Orbán könnyen beszél, neki busszal szállították a jól bevitaminozott nyugdíjasokat.
Elemelkedve egy kicsit a szürke dombóvári horizonttól, az igazi baj nem ez, mert hát senkinek sem lehet célja, hogy megemlékező időseket hordjon szét a viharos szél. A baj az, hogy egy maroknyi embert leszámítva már csak akkor megyünk az utcára, ha visznek, vinni meg azok visznek, akik éppen visszaédesgetnék az oroszokat.
Na, ilyen egy langyos kis nemzet forrónak nevezett ősze.
