A kisfiú és a karácsonyfadísz

A kisfiúnak már pendelyesként volt elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában. Eleinte persze csak álmocskáiban csillogott, csilingelt életcéljának netovábbja, de, ahogy cseperedett, növekedett egyre határozottabban fogalmazódott meg benne a cél, amit, ha törik, ha szakad meg kell valósítania! Szerény gyermekként soha, senkinek sem hivalkodott jövőbéli vágyaival.

Ha eljött a karácsony, elmondta az imát, szívből, tiszta lélekkel áldotta a Teremtőt, köszönte a Jézuskától kapott ajándékokat, a családi tűzhely mellett elköltött finom falatokat, de miközben tátott szájjal csodálta a díszes, szikrázó fenyőfát, valami nemszeretem érzés szorította össze a torkát! A kellemetlenségnél erősebben marta a bánat, hisz nem tudott tiszta szívvel örülni a pillanatnak, mert hát mi lehet annál csodálatosabb, hogy Ő, az Isten fia megszületett, mégis eleinte csak zümmögött, később – ahogy korosodott – egyre erősebben tombolt benne a vágy: nem, ez nem elég, többet akarok!

A kisfiú okos ifjúvá cseperedvén, nem rontott ajtóstól a házba. A Teremtőtől kapott tálentumot kamatoztatható tudássá változtatta, de az elégedettség, a megnyugvás, a jobbítás szándékának angyalszárnyai nem hoztak békítő álmot a szemére.

Segedelmet a buzgó, hosszan tartó ima sem jelentett.

Magába zuhant: jöjjön egy klastrom, s ott az Úr szolgálatának legnemesb módja!

Csakhogy – miként a költőtől tudjuk –, a jó szándék kevés, több kell… és az ő agyában is világosság gyúlt!

Az istennek már megadtam – gondolta –, de célom elérni nem tudtam, hát megadom neki, a császárnak is… Végül is – fűzte tovább gondolatát – hívő ember ő, sőt, nem más, mint a legújabb kori Saul, hisz példaértékű, honnan hova jutott el ez az áldott, nemes lélek!

Hogy milyen eszközökkel és a szent parancsolatok miként történő megszegésével, az a férfivá érett kisfiút nem igazán érdekelte, vagy ha igen, hát megnyugtatta, hogy egyházának, sőt más felekezeteknek jeleseiből is számosan nyakcsigolya gyulladásban szenvednek a bólogatástól! Volt ugyan déja vu érzése (békepapok, i tak dalse), de azt sikeresen elhessegette!

És láss csodát, a kisfiú álma valóra vált: a Jézus Krisztus születése utáni 2017. esztendőben a Magyarok megmentőjének jóvoltából, a napjainkban még Pécsnek nevezett városban, végre karácsonyfadísz lehetett belőle!

Juhász László Görbülő