Cigány mumus – rangos szociográfia-kötetben Baranya
Cigányságról, szegénységről és kirekesztettségről szóló kötet jelent meg a minap, a pécsi szerző, Balogh Zoltán jóvoltából baranyai szála is van az összeállításnak.
A Gondolat kiadó gondozásában jelent meg a „Ne félj, a tél meg fog gyötörni” című kötet. A szociográfiai gyűjtemény Hajnáczky Tamás és Szále László szerkesztésében látott napvilágot, az írások jelentős része is tőlük származik.
„Milyen társadalom az, amely eltűri, hogy a megszülető gyerekek harmada kívül rekedjen az összetartozó társadalmon?” – áll a kötet beharangozójában Ferge Zsuzsától.
Az írások a cigányságról, szegénységről, kirekesztettségről szólnak. Ha pedig erről, akkor az Ormánság sem maradhatott ki belőle. Balogh Zoltán pécsi szerzőnek két írása is szerepel a kötetben (Csak egy köpés, A létig érő császárfa).
„A '80-as évek közepén kezdtem járni az Ormánságot, akkor a Magyar Rádiónak készítettem dokumentum-szocio riportokat. Megfogott, mert belső-somogyi vagyok - nagybajomi -, az emberek, a vidék ugyan olyan barátságos, egyben kemény, kihívó. Ami a gilvánfai meg egyáltalán az ormánsági történeteket illeti, nem igaz, hogy a cigány, az ottani más ember lusta, nem akar dolgozni. Elég egy szikra - nem kell hozzá több milliárdos állami "fal program" - és azonnal megpróbál lábra kapni. Akárhogyan. Bűnözéssel - de igazi munkával is.” – írta az újságíró a megjelent kötet kapcsán.
(Részlet Balogh Csak egy köpés című írásából:)
A baranyai Gilvánfa, sok éve – amellett, hogy Magyarország legszegényebb településeinek listáját vezeti –, másként is szerepel, rendre, a híradásokban. Volt, hogy míg a rendőrök helyszíneltek a boltbetörésnél elöl, hátul már bontották a falat a cigányok. Megírta az újság, azért kell időközi választás, mert a polgármesternek, akkor két éve, be kellett vonulnia, köztörvényesen, a karcerbe – a falubusszal jártak lopni. Itt nem csodálkoznak, ha valakiről hónapokig, évekig csak – szólnak.
Gilvánfán kicsit más az élet, mint máshol. Oltatlan kutyahadak csatangolnak az útmentén, normális, hogy víz az út szélén van csak, a vacsora sokszor cukros víz. Normális, hogy az alpolgármester, aki késik a megbeszélt találkozóról, pontosan huszonkét percet szab meg, a világhírhez. Az alpolgármestert Palkó Lászlónak hívják, míg késik, bejön a hivatalba bizonyos Ignácz, jelentőségteljesen mondja, hogy ő képviselő – ennek itt megélhetési rangja van. A Móni nevű, harminckét éves bogárszemű, kever egy kávét. Tizennégy volt, amikor szülte az első gyerekét, és most jó neki, mert januárig van pénze, meg az urának is. Biztos közmunkások.
