Vasárnap sikerült egy méretes pofonba beleszaladnia a Fidesznek Hódmezővásárhelyen. A helyi jelöltet olyan nagymellényűek támogatták a kampány végén, mint Lázár János (aki amúgy a helyi gazda), vagy Balog Zoltán, esetleg Simicskó István - ezért aztán elég nagyot csattant a független és az ellenzék által szélesen támogatott Márki-Zay Péter győzelme a kormánypárt narancsbőrös orcáján.

Elhallgatás és mellébeszélés az elején

Mivel erre már egy ideje nem volt példa (hogy pont Vásárhelyen, ami körülbelül a rendszerváltás óta jobboldali vezetés alatt állt), a Fidesz az első pár órás méla kuss után olyan szintű rizsázásba kezdett arról, hogy mennyire NEM fontos ez a győzelem, amilyet utoljára a kitiltási botránynál és legutóbb a menekültek befogadásánál lehetett látni. A jobboldali sajtó és az állami média szinte egyként hallgatta el, illetve próbálta kicsinyíteni a győzelmet vasárnap este.

A párt megmondóembereinek egy része bagatellizálni próbálta az ügyet, kedvencem Mráz Ágoston Sámuel kormányközeli elemző volt, aki szerint az új polgármester "másfél évig béna kacsaként" fogja irányítani a 70 százalékos fideszes túlsúllyal bíró közgyűlést, a "hódmezővásárhelyieknek nem volt fontos a működőképesség sem" a választással.

Ennél azért - bár írt más blődliséget is - álljunk meg egy Grétsy László-i szóra. Mráz szerint ugyanis most az jön, hogy a fideszes túlsúly majd jól keresztbe fog tenni Márki-Zaynak a maradék polgármesteri időre. Nem nagyon lehet máshogy érteni, mint ahogy az "Itt másfél éves háború lesz" felkiáltását sem. Lehet, hogy én vagyok naiv, de egy helyi képviselőnek, legyen bármilyen színű "mezben", leginkább és legelőször a városáért kell dolgoznia, nem a pártérdekért. Aki nem így tesz, annak a szólásbeli taknyos varjút ajánlom, meg az ő nemesebb szervét.

A jobboldali Sajtóklub egyként nézett magába

Mrázt lezárva, akadtak itt kevésbé huhogó hangok is: az Echo tévén futó Sajtóklubban hétfő este Bayer Zsolt, Bencsik András (Magyar Demokrata főszerkesztője), Huth Gergely (Pesti Srácok főszerkesztő) és Lovas István jobboldali tollforgató beszélte meg a vásárhelyi helyzetet, és mondtak érdekességeket.

Bencsik például arról beszélt, hogy abba kell hagyni adedós sorosozást, mert ugyan jópofa, de ennél a magyar társadalom intelligensebb. Azt is fölvetette, hogy annyira ütötte "jó katona" módjára a jobboldali sajtó és a "közszolgálati" média Márki-Zay Péter - miközben fideszes ellenfeléről alig lehetett hallani valamit, hogy a vásárhelyieknek ebből lett elege.

Bayer arról beszélt, hogy már neki is a fülén jött ki a sorosozás, ami meglepő egy olyan publicistától, aki lassan minden politikai oldalt és ideát, nép- és/vagy vallási csoportot legalább egyszer a "taknyukon és vérükön" rángatott volna. Azt is elmondta, hogy a kényes kérdésekbe is bele kellene állnia a kormányoldalnak.

Huth Gergely azon lepődött meg, mennyire utálják az emberek a jobboldali médiát és a kormányt, Lovas meg kiakadt a "közszolgálati" médiára, hogy elhallgatta a vásárhelyi eredményt.

Jön, jön, JÖN: a Békemenet

Bayerék még gyorsan bejelentették a Sajtóklub végén, hogy március 15-én demonstratíve összegyűlik a kormányt támogató csapat, és békemenet lesz a Bem-szobortól a Kossuth térre, hogy ott meghallgassák Orbánt. Mert hogy egységet kell mutatni.

Kijózanító pofon - de kinek is?

Lehetne a békemeneten viccelődni (amúgy a Kétfarkú Kutya Párt gyorsan bejelentette, hogy akkor aznap ők is tartanak egyet), de ez is azt mutatja, hogy ugyan nagy volt a pofon Vásárhelyen, de sajnos sokakra kijózanítóan hatott a jobboldalon.

A vásárhelyi eredmény miatt most megindult az összezárás, a vonalak rendezése, ha eddig is kemény kampányra számított az ember, hát most még ádázabb bő egy hónappal lehet számolni.

Emiatt az ellenzéknek is össze kell kapnia magát, mert szép volt a vásárhelyi eredmény, de arra nem elég, hogy mindenki elégedetten hátradőljön, hogy legyőzhető a választáson a Fidesz. Itt most talpalás kell, meg a billegő körzetekben egy erős jelölt, hogy április 8. ne váljon kínos meglepetéssé az ellenzéki oldalnak.