Féléscsinálók
Hogy miért baj az, hogy két ember otthagyta a Pauska-féle szebb napokat látott rémhírgyárat, mikor a szomszéd Józsi már tavaly óta Bécsbe' rakja a téglát, az Irénkének meg már az unokái is londoniak? Megpróbálom elmagyarázni.
Az alaphír ugye az, hogy két ember felállt a baranyai napilaptól, mert nem bírták tovább, ami ott megy.
Nehéz erről írni.
Nehéz, mert kit érdekel két újságíró a többi zsurnalisztán kívül, mikor mindenkinek van a környezetében egy szakajtóra való ember, aki tömeges leépítésnek esett áldozatul vagy felmondott, mert a mellét fogdosta a főnöke.
Nehéz, ha az ember nem akar régi, szeretett kollégákat bajba sodorni, nehéz, ha nem akarja megbántani a még ott dolgozókat és főleg nehéz, ha még higgadt is akar maradni az ember.
De szó nélkül hagyni is nehéz. Meg végignézni is nehéz, hogy a Fidesz túlfizetett médiabábja mit művelt az országban és mit művel Pécsett, Baranyában. Hogy mivé züllesztette a lapot, az egykor mérvadó újságot, aminek a célja már régen nem a tájékoztatás, csak hogy eleget tolja a gazdatest Fidesz szekerét, bokacsattogtatva áztassa a párt ellenfeleit és a tőle elvárt módon szítsa a rettegést.
Két embernek most elege lett ebből.
És akkor mi van, kérdezhetné bárki, maradt még ott elég, kit érdekel?
Engem érdekel. Azért érdekel, mert lehet, hogy egyszer véget ér ez a rémálom, a szenny a csatornába kerül, ahová való, a pestimajmozó médiaszéjjelcsinálók is visszahúzódnak a kis homokozójukba számolgatni a pénzüket. Egyszer megint lesz higgadt újságírás – nem, pillanatnyilag magam sem tartom annak, de tényleg -, egyszer lesz majd egy új vezető a megyei újság élén, aki töredelmesen elnézést kér ezért az egészért és újra a józan, gondolkodó emberek bizalmába ajánlja majd a lapot.
De akik addig elmennek, már nem fognak visszatérni, akkor sem, ha az életük felét korábban már ott töltötték. És ez a baj a Naplóval, ez a baj a várossal és az országgal, hogy mindig a jók mennek el.
Az a baj, hogy ha egyszer leesik a krém a süteményről, akkor csak a száraz piskóta marad.
