Kisharsányi Prodigy, ukrán táncház - így láttuk az idei Ördögkatlant

Rengeteg ember gyűlt össze augusztus első napjaiban, hogy végigmulatozza az idei Ördögkatlan Fesztivált. Voltak jó pillanatok, de sok apró bosszúság miatt közel sem volt teljes az érzés.
 
 

Kisharsányi Prodigy, ukrán táncház - így láttuk az idei Ördögkatlant

Rengeteg ember gyűlt össze augusztus első napjaiban, hogy végigmulatozza az idei Ördögkatlan Fesztivált. Voltak jó pillanatok, de sok apró bosszúság miatt közel sem volt teljes az érzés.
 
 
 
 

Kisharsányi Prodigy, ukrán táncház - így láttuk az idei Ördögkatlant

Rengeteg ember gyűlt össze augusztus első napjaiban, hogy végigmulatozza az idei Ördögkatlan Fesztivált. Voltak jó pillanatok, de sok apró bosszúság miatt közel sem volt teljes az érzés.

Öt napon át zakatolt a Szársomlyó körül az élet az Ördögkatlan Fesztiválon, amely már a tizenegyedik a sorban. Idén is rengeteg érzés és élmény, hangulat találta be a Pécsi STOP egyszemélyes tudósítói gárdáját, bár sajnos akadt, amitől keseredett a szájíz.

Szigetet közelítő árak

Gyorsan összefoglalva a negatívabb dolgokat, hogy aztán csak a jóra lehessen koncentrálni: bődületesen eldurrant az árképzés a fesztiválon, például hogy egy félbevágott rántotthúst, három szelet paradicsomot és kígyóuborkát tartalmazó szendvicsen mi kerül 650 forintba, az talán a húsvét-szigeti szobroknál is nagyobb rejtély. Mint ahogy az italok árképzése is. A mindenhol hangoztatott mezítlábas fesztiváltól sajnos idén már messzire távolodott az állapot.

Másik nagyobb negatívumnak az emberek egy részét lehetne említeni: idén valahogyan mindenki idegesebben viszonyult a másikhoz, olyanok is eléggé beszóltak egymásnak, akik amúgy évek óta jóban vannak. És hát akadtak bőven bunkók is, mint például az a kislány, aki szerint a részegen egy sörpadról leeső barátját azok lökték le, akik odarohantak segíteni. (Stabil oldalfekvésbe raktuk a srácot, miután ellenőriztük, hogy nincs-e nagyobb baj.)

Idén talán a legtöbb panaszt a sorszám-applikáció miatt lehetett hallani, többen a harmadik napon már rezignáltan vették tudomásul, hogy a gép ismét nem sorsolt ki nekik semmit, kis esélyt hagyva egy áhított előadásra. Ráadásul, ha valaki késve vette át a sorszámát, akkor a többi előadásról letiltott a rendszer - mert hogy a sorszámot továbbra is az infópultoknál lehetett átvenni, ami sor kialakulásával jár.

Bobanéktól az ukrán táncházon át az Anima Sound Systemig lehetett mulatni

Ám mindezeken túl lehetett lépni, hiszen a helyiek és a fesztiválozók nagy részének vendégszeretete feledtette a problémákat.

A képre kattintva nagy galéria nyílik az öt nap fotóiból:

A fesztivál első napján Boban Markovicék koncertjére mindenki megmozdult, még a helyi borkimérések is zártak a fellépés előtt, hogy láthassák a rézfúvós balkáni bandát. A csapat meg is hálálta a nagy érdeklődést, olyan feszes talpalávalót húzott, amitől még a leghátsó sorokban is ment a bulizás. A feszességet utánuk a Bekvart nyomta tovább, a koncertet egyszer le is kellett állítani, mert akkora volt a tömeg, hogy már a zenészek közt ment lassan a táncolás a Nappali afterligetnél.

A Kistehén zenekar a fesztivál második estéjét húzta meg a Narancsligetben, a második dalra már tömegek táncoltak a színpad előtt.

Kollár-Klemenczék nagyon feszes tempót diktáltak, a fellépés bő másfél órája nem sok lötyögni való dal akadt, eleve a kezdés is a Kell zsír? volt. Onnan PASO volt a cél, de közben Both Miklósék udvarára is benéztünk némi ukrán autentikus zenéért, miközben szépen esett az eső. Az éjjel végül a Wombo szaxofonosának, FrediFr3ednek a szettjével ért véget.

Aznap színházba is sikerült menni, meg nem is: Kisharsányban a Pesti Magyar Színiakadémia végzős osztálya mutatta be Molnár Ferenc Liliomját Pál András és Rétfalvi Tamás rendezésében. A rendezés ötletes volt, a Ficsúrt és Hugót, valamint a Marikát alakító játszók briliáns voltak a szerepeikben, a kirabolni készült zsidó pénzszállítót alakító srác hihetetlen erővel robbant be a színpadra, miután jó egy órát ült a közönség soraiban. A két főszereplő viszont mellettük már halványabbnak és kidolgozatlanabbnak tűnt. Aztán nagy stoppal irányultunk Nagyharsány és a k2 Színház A baranyai Gyöngyösbokréta című helytörténeti előadása felé, de végül nem sikerült aznap bejutni a darabra, mert a rengeteg kíváncsi emberre relatíve kevés hely maradt.

A harmadik estét a 30Y koronázta meg (előttük az Óriás sem volt rossz, de valahogy erőtlen volt a koncertjük), valamint a brazil Xtreme Blues Dog, aki egymagában nyomta a bluest, miközben dobon és szájharmonikán kísérte magát.

Mindezek előtt azonban ismét az ukrán nénikhez kellett benézni, ahol épp táncot tanítottak, tüzet ugrottak - és olyan finom köleses-gombás levest kínáltak, amiből muszáj volt repetázni. Egyszerűen jó volt ott lenni abban az udvarban, még a sok szúnyog sem tudta elrontani a hangulatot.

Kiscsillagot negyedik nap csak amolyan háttérzeneként hallgattuk az Újzenekarhoz hasonlóan, az az este a nagy megfejtéseké lett.

Utolsó napot a beremendi strand koronázta meg, jól esett némi vízpart és medencében lubickolás, árnyékban hűsölés, mert eddigre a hét eleji felhőszakadások elmúltak, csak a dögmeleg maradt. Az estét és a fesztivált végül nem a Quimbyvel, hanem az Anima Sound Systemmel fejezte be az egyszemélyes tudósítói gárda Kisharsányban.

Prieger Zsolték ismét kitettek magukért, Kis-Kovács Luca énekesnő pedig hangja mellett a delejező táncával hamar elérte, hogy ne csak a színpadi fények miatt legyen meleg. A közönség több régi dalt szeretett volna hallani, nem annyira az újabbakat, de ez a vágyuk nem annyira teljesedett be. Ahogy két szám közt az egyik néző megjegyezte: kis pénz, kis fesztivál, Kisharsányba kis Prodigy jut.

A fesztivál mostanra ért el a zenitjére, ennél több embert már nem tud megfelelő szinten ellátni a rendezvény, miközben a kommercializálódás is egyre inkább kezd teret hódítani.

"Amikor rohadnak a herék, ott nincs hely az illemnek"

Pénteken sokfele nem mozogtunk, de a délutánt - és a napot - a k2 Színház koronázta meg, a Benkó Bence - Fábián Péter páros és a csapat újra Nagyharsányt térképezte fel, az időpont ezúttal 1948 volt.

A képre kattintva nyílik az előadás galériája:

Beszolgáltatások, méhészkedés, március 15-ei műsor, elveszett és megkerült Tompa Mihály-kötet - és hát az is kiderült, hogy akit a játék 1948-a előtt négy éve parancsra tettek föl a platóra, az esetleg közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk. Felejtsük el a régi dolgokat, legyint az öreg méhész, mire Nagyharsány egyetlen hazatért zsidó kereskedője azt mondja: ne, ne feledjük el a régi dolgokat!

A csapat ismét kitett magáért, egyik pillanatban még az ember a hasát fogta a röhögéstől valami elmés beszólás, vagy helyzetkomikum miatt, hogy aztán a másikban már a forróság ellenére is hűvössé váljon a szűkös udvar. (A darabot októbertől a MU Színházban játsszák Budapesten.)

 

 
Ha tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
 
 

Hirdetés

 

Hirdetés

 
 
 

Ön szerint is egyre több a hülye sofőr? (lezárva)

 
  • 421   Határozottan, napról napra több

     
  • 14   Épphogy nem, egyre javul a közlekedés

     
  • 275   Mindig is ennyien voltak, csak eddig nem videózták nyakra-főre őket

     
  • 105   Soros