Orbán bedobott egy gumicsontot, majd elrepült focit nézni Londonba

2018. október 5. 16:48 2018. okt. 5. 16:48

Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön kifejtette, hogy ki is a magyar. Nem lesz belőle akadémiai székfoglaló felszólalás, az tuti - de nem is ez volt a cél. Csak valamivel takarni kellett az esti luxusrepcsizést.

A magyar miniszterelnök csütörtökön a Hagyományok Házának felújított székhelyén, a Budai Vigadóban beszélt sok mindenről.

Felmerült a kultúrharc kérdése is, amit most leginkább az egyik kormánypárti napilap publicistája nyom - Orbán szerint ugyanakkor kultúrbéke honol az országban (leginkább fideszes).

Orbán az MTI híre szerint a magyarságról is hosszan értekezett, ezek közben pattantak ki fejéből a következő gondolatok:

"az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz".

Hosszasan lehetne vitatkozni a felvetésről, hogy akkor most az, akinek nincs gyermek és unokája, az magyarnak számít-e valójában, vagy csak valamiféle gyüttment - de a lényeg nem ezen van.

Egészen addig ugyanis, amíg nem írják bele törvénybe, hogy ki számít magyarnak, és ki nem, addig Orbán süketelését el lehet engedni az embernek a füle mellett. (Vagy amíg a ruandai rádió mintájára be nem mondják az emberek nevét és lakcímét.) Zavaró ugyan, rengeteg helyről hallani, önkéntelenül ökölbe szorul a kéz tőle - de el kell engedni a fül mellett.

Amivel viszont foglalkozni kell, az a csütörtök esti feltűnése Orbánnak: a miniszterelnök ugyanis fogta magát, és a luxusrepülő-botránya ellenére kirepült a kedvenc focicsapata angliai meccsére egyik kedvenc oligarchájának gépével, a kedvenc barátai, üzlet- és vagyontárgyai társaságában.

Hiába mondja tehát az ellenzék, hogy a drága repülőutak elfogadása bizony korrumpálódás és hiába tettek feljelentést; plusz hiába próbálta a kormánypárt összes szóba jöhető értelmesebbje - és udvari bohócai közül is sok - bagatellizálni a dolgot, Orbán úgy tűnik, beleállt az ügybe szügyig.

Új fejezet elejét jelentheti ez a beleállás: az eddig leplezni kívánt, a kormánypárthoz szorosan odatartozó újgazdagok elkezdtek a fény felé szivárogni. Látják, hogy szabad, hogy megtehetik, hogy nem lesz érdemi retorzió érte, ezért előbújnak az árnyékból, és nekiállnak urizálni, követve az egykorvolt úri magyarországi divatot vadászatokkal, bálokkal, kastélyvásárlással, fél-Balatonnal, repülőgéppel, állandóan táguló terület- és ingatlanhatárokkal.

Ellenszer van több is, még ha távolinak is tűnik a megoldás, el lehet kezdeni csesztetni a kedves politikusokat, hogy miért lopnak, illetve hogy miért nem lépnek fel a rendszerszintű lopás ellen hatékonyabban. Mert a kényelmes Parlamentben a kényelmes fizetésen ülve siránkozni, hogy jajj, nem lehet mit tenni, az lassan már kollaborációnak számít.

Talán inkább ezekkel kellene foglalkozni, nem a sorosgyurcsánnyal, meg a vérivó, munkát elvevő, de itt nem maradó migráncsokkal. Meg azzal, hogy akkor most ki is számít magyarnak.

Szerintem mondjuk az, aki annak érzi magát.