Orbán smafu: New Yorkban durván kihasználják a hajléktalanokat
Ételt rendelnek nekik a toronyházakban élők. És szégyenkeznek miatta. A rendszer valahogy mégiscsak működik. Olvasói levél.
Az alábbi levelet egy olvasónktól kaptuk. Nem hosszú, de elképesztően tanulságos, ezért változtatás nélkül közöljük:
„Idén volt szerencsém eltölteni szűk két hetet az Egyesült Államokban, egészen pontosan New Yorkban. Ez idő alatt megismerkedtem egy Dan nevű férfival, aki a Central Park közelében lakik egy toronyház sokadik emeletén. Egy alkalommal megkérdezte, hogy európaiként mi az, ami a leginkább szokatlan nekem New Yorkban. Azt válaszoltam, hogy szokatlan nekem azt látni, hogy ételfutár viszi ki a kaját a hajléktalannak, aki a toronyház bejáratánál üldögél a földön. Dan elmosolyodott és elmondta, hogy nem a hajléktalan rendeli magának az ételt, hanem a házban lakók. Ráadásul nem is önzetlenségből teszik, hanem érdekből. Érdekkbőőőől? Milyen érdekük fűződik ahhoz, hogy ételt rendeljenek annak, aki a társadalom perifériájára szorult? Aki büdös, aki koszos. Kissé szégyenkezve mesélte Dan, hogy ő is szokott a házuk bejáratánál lakó hajléktalannak ételt rendelni, és ezzel kihasználja szerencsétlen embert, de hát ilyen a világ, mentegetőzött. Látta rajtam, hogy nem értem, hol itt a szegény ember kihasználása, ezért mély levegőt vett és töredelmesen bevallotta, hogy házőrzőnek használja a szerencsétlent. Ott üldögél a ház előtt, vigyáz a saját területére, mindent lát, más hajléktalanokat elzavar, védi a kis területét és ezzel a Dan lakását is. Ha elzavarnák, előbb utóbb valamilyen módon kifejezné a rosszallását, úgy ahogyan tudja, azokkal az eszközökkel, amikkel rendelkezik. Titokban odapiszkítana, vagy odavinné újságpapírba csomagolva és szétkenné. Aztán egy idő után elfoglalná a helyet egy másik hajléktalan, és kezdődne minden elölről. Így inkább megbecsülik azt, aki házőrzőként viselkedik néhány használt ruháért, pokrócért, egy-két adag ételért. Portaszolgálatot fizetni sokkal költségesebb. A tények ismeretében érthető, hogy miért nem büszke Dan arra, hogy időnként ételt renden a hajléktalannak. Bár az is lehet, hogy szimbiózisban él a világgal Dan is és a hajléktalan is. Elfogadja mindkettő azt, amin nem tud változtatni, és megpróbálja a legjobbat kihozni abból, ami van. Egy Pécsi Stop olvasó” |
(Meg kell jegyezzük, hogy a New York-i modellről akkor is lecsúsztunk, ha amúgy lenne bennünk annyi emberség, mint az ottani szégyenkező polgárokban. Mi már hiába próbálnánk meg szimbiózisban élni hajléktalan embertársainkkal, mert megszüntette őket a kormány. Ha eddig nem vettünk nekik egy tál ételt, ha eddig nem álltunk ki értük, már késő – a szerk.)
