Egyetért-e Ön azzal, hogy több gyereket kéne az utcára szülni?
Bátorodtunk összeszedni pár kérdést, ami szerény meglátásunk szerint kimaradt a legújabb nemzeti konzultációból. Ha lenne pár milliárdnyi közpénzünk, amit a haverjainknak adhatnánk, ki is postáznánk, de nincs közpénzünk – haverunk se sok, olyan meg szerencsére főleg, mint nekik -, így jobb híján feltesszük itt.
A Magyar Idők spolierezte hétfőn a küszöbön álló nemzeti konzultáció kérdéssorát. Meglehetősen egyértelmű a közpénzmilliárdokból előálló gondolatkísérlet kifutása: Soros György és brüsszeli bürokraták (itt azért valahol halkan felsírt egy Babits) szüljék tele közösen a Kárpát-medencét, vagy továbbra is szittya vér öntözze a bús, bocskoros honi kórházak szülőszobáinak felpattogzott kövezetét?
A határkerítésen átugrás közben is bolhaként szaporodó migránsok rántsák ki a gazdag barna termőtalajt az ország kérges talpa alól, vagy áldott magyar méhek lédús gyümölcseivel szorítsuk ki a levegőt e bércek ölelte tájról, hogy külhoni magnak esélye se legyen itt megtapadni?
A családalapítás-anyaság-családtámogatás kérdését elég rendesen körbekerítik a hamarosan a postaládákban is landoló kérdéssorok, de nekünk azért maradt egy kis hiányérzetünk, jobb híján jöjjön hát a mi kis személyes nemzeti inzultációnk, ami így nézne ki, ha mi volnánk Orbán Viktor és/vagy a kormány:
Egyetért-e Ön azzal, hogy az adósságcsapdába esett családok gyermekei 2019 januárjától ne is kórházakban, hanem egyenesen az utcán szülessenek, ahonnan, amennyiben a szülésen résztvevő legalább hat készenléti rendőr harmadik felszólítására is csak artikulálatlan sírással tudnak felelni, azonnal előállíthassák őket életvitelszerű utcáraszületésért?
Egyetért-e Ön azzal, hogy 2019 végre a nevében is a Kilakoltatások éve legyen, és ne kelljen olyan hülye szlogeneket kitalálnunk, mint 2018-ra?
Egyetért-e Ön azzal, hogy magyar csak az lehet, aki Kövér László vagy Dózsa György unokája, Góg és Magóg fia, négy lába van, asztal, de nem szék?
Egyetért-e Ön azzal, hogy következő alkalommal már ne kelljen ilyen felesleges kérdéseket kitalálnunk, hanem egy az egyben eltehessük azokat a közpénzmilliárdokat, amiket ilyenkor el szoktunk?
Egyetért-e Ön azzal, hogy üzenjünk Brüsszelnek valami magvasat az ő pénzükön, de azért állják pluszban a postaköltséget?
Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar lányok szűzen is anyák lehessenek?
Egyetért-e Ön azzal, hogy az 50 évre emelet sorkötelezettség alól kibúvó férfiakat legalább egy focicsapatra elegendő fiú szülésére kötelezzék? Meg az 50 legyen már inkább 70?
Egyetért-e azzal, hogy a magyar gyerek, akinek nem jut anya vagy apa, akinek a szerető gondoskodásában amúgy köteles lenne felnőni, annak Balogh „Vakkomondor” József fülöpházi polgármester legyen az apukája, illetve Schmidt Mária az anyukája, így a testvére meg Ungár Péter, aki egy köteg húszezressel veri el minden nap, amíg ki nem repül a szülői házból?
Hirtelen nagyjából ennyi, de ha eszünkbe jut még valami fontos kérdés, akkor úgyis jelentkezünk, mert ez legalább ingyen van.
