Búcsúzzunk - végre - 2018-tól
Ilyen rossz szájízzel még nem mondtunk búcsút az óévnek, mint most. 2018 egyetlen erénye pár apróságot leszámítva, hogy végre vége van, és talán egy jobb jön. Addig meg hagyjuk, hogy a népnyúzók röhögését és a sokak zokogását elnyomja a petárdazaj.
Egy ilyen citrommal tömött szájú malactól szagló, pezsgőtől habzó napon, mint a szilveszter általában inkább megfeledkezni próbálunk az év bajairól, ünnepelve magunk mögött hagyni ezt a 365 napot és koccintva csak a jóra és a szépre emlékezni.
Előre is elnézést, ha ez az írás most nem erről fog szólni. Sokkal inkább arról, hogy az idei volt a rendszerváltás óta eltelt évek legsötétebbike Magyarországon.
Pedig rekordévtől búcsúzunk.
Soha nem volt ekkora vagyona egyetlen semmiből jött gázszerelőnek.
Soha nem raktak a kormány hozzájárulásával és hathatós segítségével annyi magyart az utcára, mint most, a családok évében.
Soha nem tett szert a magyar diplomácia olyan borzalmas nemzetközi hírnévre, mint egy köztörvényes bűnöző hazánkba csempészésével.
Soha nem vett annyi luxusjetet a magyar honvédség, amin persze a magyar katonák sose utaznak majd, mert a NER Force 1-4-ig gépekről beszélünk, mint idén.
Soha nem zajlottak demokratikusnak mondott választások olyan gyanús körülmények között, olyan borzalmasan egy irányba fújó szél mellett, mint idén.
Soha nem nyomta el a nép sikolyát olyan egy hangon daloló médiagépezet, mint amekkorát 2018-ra sikerült összehoznia a jobboldalnak.
Igen régóta nem hozott egyetlen magyar kormány sem olyan embertelen törvényt, mint amivel a hajléktalanokat próbálták meg eltüntetni szem elől. Ha felemlegetnénk az utolsó ilyen szájízű törvényt, akkor meg nyilván sikítana a jobboldal a nácizás miatt.
Soha nem vetemedett még kormány arra, hogy minden szabályt áthágva, mindennel és mindenkivel szembe menve törvénytelenül hozzon olyan törvényt, ami a saját szavazóit kiszolgáltatja a munkáltatóknak.
Soha nem volt még olyan, hogy parlamenti képviselőket a belügyminiszter távvezérelte beengedő droidok teperjenek le egy közintézményben.
Sorolhatnánk még, mert sajnos ez egy ilyen év volt. Olyan év, amikor az ellenzék fél évvel a választások után tudott csak összefogni. Olyan év, amikor - tisztelet a kivételnek - a melósok otthonról nézték, ahogy helyettük egyetemista lányok néztek farkasszemet a rendőrsorfallal újra és újra a fagyos éjszakában.
Borzalmas év volt. És ha akad is pár szem gumicukor, mint mondjuk a demokratikus erők pécsi választási sikere, az is le van ragasztva a szennyvizes medence aljra.
Valahol végérvényesen válaszút elé érkezett ez az ország a magyar demokrácia legsötétebb évének végére, és mi most csak annyit kívánhatunk, hogy boldogabb újévet.