Frust_HATE: őszinte gyűlölet

2019. április 2. 08:17 2019. ápr. 2. 08:17

A gitáros-énekes felgyógyult súlyos sérüléséből, a pécsi-komlói Frust_HATE vadonatúj felállással vonul stúdióba, és elhozza neked azt a súlyosan döngölő zenét, amitől kitagad az anyád. Benke Szabolcs frontemberrel és Horváth Máté basszusgitárossal beszélgettünk.

Pécsi STOP: Mikor, kikből és hogyan alakult a FustHate?

Benke Szabolcs: 2017-ben alakult a zenekar. Előtte volt egy Macera nevű együttes, annak a tagjaiból (Kovács Lóránd, Bozsik Árpád és Benke Szabolcs) alakult a Frust_HATE. Keményebb vizekre akartunk evezni, és az új csapat szép lassan az én projektemmé alakult. A zenénk egy nagyon sötét érzelmi világot tükröz, ami olyan negatív impulzusokból táplálkozik, amik kívülről jönnek, és máshogy nem tudjuk feldolgozni – ez jön ki belőlünk a színpadon. A tagság azóta cserélődött, de most is hárman vagyunk, trióban egyszerűbb megszervezni a próbákat. A harmadik tagunk Cseresnyés Balázs dobos, ő a legfiatalabb, most is éppen iskolában van. Máté december környékén csatlakozott hozzánk, miután megromlott a viszonyunk az akkori basszerossal.

P. S.: Stúdióba vonultatok, az első számokat már lehet hallgatni a neten, mik a tervek, milyenek a visszajelzések?

B. Sz.: Felvettünk két számot, nyáron és ősszel felveszünk még négy saját dalt meg hetediknek egy feldolgozást, ez meg így már ki fog adni egy albumot. Próbatermi momentumokat akarunk felvenni ehhez, hogy betekinthessenek az életünkbe, akik a zenénket hallgatják. Szerintem egészen pozitívak a visszajelzések, de tudom, hogy tényleg rétegzenét játszunk.

Hogyan aposztrofálnátok a Frust_HATE zenéjét?

Horváth Máté: Van benne minden is. Dallamosabb, mint egy átlagos thrash metal zene, de tartalmaz hardcore elemeket is bőven.

B. Sz.: Van egy finn dark metal zenekar, az Ajattara , amiért nagyon oda vagyok. Az ő darkosabb, atmoszférikusabb hangulatuk keveredik a zenénkben „szétütöm a fejed” típusú hardcore elemekkel, amikhez társadalomkritikus szövegek társulnak. Ha már a hatásoknál tartunk, akkor ide kell sorolnunk az Ektomorfot, a Carnifexet, a Hatebreedet, a Carpathian Forestet, de a Maledictionben eltöltött hat évem sem múlt el nyom nélkül. Úgy látom, hogy a metál szférában ma itthon és Pécsett is az aktuális trendek diktálnak, nincs meg az igazi vad hangzás, amit az anyukád azonnal ki akar kapcsoltatni, amiért az apád a kezedre csap, mert a sátán műve. Hiányzik ez az eredendő negativitás, hiányzik a metálból, hogy az igazságról szóljon.

P. S.: Nem titok, hogy édesapád, Benke Norbert, szakszervezeti vezető, az utcai tiltakozások ismert alakja, átörökítődik ebből valami a zenédbe?

B. Sz: Abszolút, látom, hogy azért küzd, hogy az embereknek jobb legyen, amihez nem mindig kap segítséget, ha tetten érhető a zenénkben az egyedül a világ ellen életérzés, akkor az kicsit ebben is gyökerezik.

P. S.: Most született meg a kislányod, ő mennyit segít a gyűlölet kiordításában?

B. Sz.: Elképesztő hangja van, el kell gondolkodjak rajta, hogy ki is a torok a családban, az is lehet, hogy megérkezett az új Angela Gossow. (Az Arch Enemy nevű banda énekese, olyan hanggal, hogy látatlanban azt sem mondod meg, hogy egy nő áll a mikrofonnál – a szerk.) Komolyra fordítva: elképesztően inspirál a kislány. Ez megdöbbentő fordulat, mert korábban akkor álltam neki dallamot vagy szöveget írni, ha valamilyen negatív impulzus ért, kiírtam-kigitároztam vagy -énekeltem magamból. De ő olyan pozitív töltetet ad, hogy sokkal erősebb zenéket tudok most írni, mint előtte.

P. S.: Korábban egy tehetségkutató projekt kapcsán lehetett rólad szélesebb körben először hallani, mesélj erről egy kicsit.

B. Sz.: Az Ektomorf hirdetett gitárversenyt az LTD Guitars szponzorációjában három és fél évvel ezelőtt. A feladat az volt, hogy egy percben kellett vagy egy Ektomorf dalt, vagy egy riffmixet előadni, ráadásul rögtön a nyereményen, egy nyolchúros gitáron, úgy, hogy előtte csak hathúroson tudtam gyakorolni. A többiek mind egy számmal készültek, én kilencnek a riffjét zsúfoltam bele egy percbe. Meg is nyertem a versenyt, másnap pedig megkeresett az együttes, hogy menjek velük egy turnéra gitártechnikusnak.

P. S.: Máté, te mióta zenélsz?

H. M.: Hét-nyolc éve. Klasszikus gitáron kezdtem játszani, de rájöttem, hogy azon nem szólal meg a metál. Magántanárhoz mentem, és ott kiderült, hogy a basszusgitár áll hozzám igazán közel. Két éve sikerült összehozni egy olyan formációt, amivel már koncertezni is tudtam, ez lett a Dusty Road, egy jelenleg is aktív pécsi zenekar. December környékén egy közös ismerősünk, Bóji Tamás a Présből keresett meg azzal, hogy Szabi basszusgitárost keres. Elsőre megtetszett a dolog és maradtam. A „hate” rész bennem nincs meg, de a negatív világlátás közös bennünk.

P. S.: Balázsról, a dobosról mit kell tudni azon kívül, hogy éppen iskolában van, mit szólnak a szülei, hogyhogy nem tiltották még el tőletek?

B. Sz.: A dobosunk 15 éves.

H. M. Néha olyan, mintha lenne egy közös gyerekünk... (Mindenki felröhög.)

B. Sz.: Elképesztő raszta hajjal szált fel a buszra tavaly, mikor még felkötött vállal mentem hazafelé, messzebbről olyan volt a feje, mint egy ananász, még meg is jegyeztem magamban, hogy milyen jó stílusa van. Bömbölt a fülhallgatómból az Ektomorf, amikor egyszer csak lehuppant mellém az ülésre és kalimpálni kezdett a szemem előtt. Kérdezte, hogy Ektomorfot hallgatok-e, aztán mondta, hogy ilyet meg Slipknotot szokott dobolni. Erre felszaladt a szemöldököm, mert a környéken jó, ha egyvalakinek megy ez, de lehívott a probatermébe, és leesett az állam – tényleg ment neki. Az akkori dobosunkkal nem értettünk mindenben egyet, azonnal azt mondtam, hogy kell a zenekarba, ő meg rábólintott.

P. S.: Ki írja a dalokat és mi születik előbb, a szöveg vagy a zene?

B. Sz.: Én írom a számokat, de hogy melyik van előbb, az mindig változó.

P. S.: Milyen kilátásai vannak ma Magyarországon, ezen belül is Pécsett és Komlón egy a rétegnél is rétegebb zenét játszó csapatnak?

B. Sz.: Senki sem vitatta, hogy a zenénk rendkívül messze esik a populáristól. Viszont így azokat az embereket tudom megfogni vele, akit tényleg meg szeretnék. Nem az utca emberének zenélünk, és nem is akarok emiatt kompromisszumokat kötni. Nem lesznek azért csilivili betétek a dalokban, hogy a nagymama is elégedetten bólogasson pár másodpercig. Utáljon minket nyugodtan, miközben azt szűri a foga között, hogy „Ezek nem normálisak”. Ha az Ektomorfnak sikerült a világhír Mezőkovácsházáról, akkor nekünk kutya kötelességünk elérni, amit akarunk.

P. S.: Mikor szembesülhet a nagyérdemű a színpadról aláhömpölygő gyűlölettel?

B. Sz.: Májustól kezdünk koncertezni. Volt egy sérülésem, ripityára tört a kulcscsontom leszakadt a vállízületem, a gitárt sem bírtam el majdnem egy teljes évig, ezért váratott magára a stúdiózás, fellépésekről meg szó sem lehetett. Április-májusban ismét az Ektomorfot kísérem európai turnéra gitártechnikusként. Májustól a Don Gattoval is tervezünk nyomulni, de az első biztos dátum és időpont június 29-e a TiTiTában, ahol a Skoge és a Shock társaságában lépünk fel. Augusztus 10-én a SzigetVáRock tehetségkutatón koncertezünk, a többi még szervezés alatt áll.