Hogy a pécsiek nyerjenek

Ez volt Páva Zsolt kedvenc és megunhatatlan szlogenje. A 2009-es május időközi választás előttről talán még a későbbi polgármester Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetését érdemes felidézni, ahol előbbi arra panaszkodik, hogy Pécs depressziós város lett, ahol a városvezetésnek semmi sem sikerül, utóbbi pedig teljes támogatásáról biztosítja a Fidesz akkor még erős emberét.

Hogy mindebből mi lett, ma már tisztán látszik, de ennyire ne rohanjunk előre. A lényeg, hogy 2009 május 10-én, pontosan tíz évvel ezelőtt Páva Zsolt megnyerte a polgármesteri széket, majd némi gépészkedés után – ma már más, szomorúbb konnotációja van, de akkoriban Pécsett tényleg igen divatos volt a patkányozás bizonyos körökben – pár hét alatt megszerezte a többséget a városi közgyűlésben.

Ezzel gyakorlatilag majdnem egy teljes év narancselőnyre tett szert, hiszen a fideszes hatalomátvétel az országban csak egy évvel később történt meg. Ha elfogadjuk, hogy a NER minden világok legjobbika, akkor ennek az egy évnek tiszta haszonként kell megjelennie.

Meglátásunk szerint viszont inkább egyfajta laboratórium volt Pécs, ahol a vérnarancs hatalom kipróbálhatott egy-két fegyvert, mielőtt máshol bevetette volna. Máshonnan nézve meg mintha a szigorú tanár a térdére fektette volna Pécset és alaposan elfenekelte, de az osztály előtt, hogy mindenki tanuljon belőle. Vagy még stílusosabban, mintha a bűnszövetkezet vezetője a bandának éppen ezen a tagján statuált volna példát, hogy a többiek jól megjegyezzék: narancsszín ide vagy oda, így jár, aki hibázik. Többször. Nagyokat.

Siker, pénz, csillogás

Lelkiismeretesen igyekeztünk végigvenni, hogy Pécs narancsködben töltött tíz éve alatt milyen sikereket, eredményeket ért el. Ha nem haragszanak meg érte, az átkos komcsi városvezetés által elnyert, előkészített, végigzongorázott fejlesztéseket, amiknek a szalagjait Páva vágta át, nem számolnánk ide.

Az első jelentős vívmányra elég sokat kellett várni: 2016 végére, azaz immár csaknem hat éves regnálás után sikerült lebontani a magasházat. 2019 májusa van, a helyén még mindig semmi, de legalább a ház már nincs ott.

Felépült az új állatkert, szép lett, nagy lett, az állatok túlélési esélye is a jó irányba halad a kezdeti elhullás után – nincs ehhez mit hozzátenni: ráfért, szép lett, jó lett.

Szintén felépült a kertvárosi rendelő, az is szép, az is jó, hálásak érte a kertvárosiak.

Kitalálták, megtervezték, végigcsinálták: elkészült a bálicsi lekötőút, ami egy új irányban tárja fel a városrészt.

Elkészült a Rátgéber Akadémia, a kritikus sajtó kizárásával át is adták. A pécsi adófizetők annyira megörültek ennek, hogy a CSOK-telkekre, gazdaságélénkítésre és városrehabilitációra félre tett 200 milliót inkább az akadémia csatornázására fordították. Illetve nem is kellett nekik, megtette helyettük a fideszes városvezetés.

A fény városa

Bár Tiborcz István, a nemzet és Orbán veje nem mondott köszönetet a pécsi adófizetőknek, azért ne feledjük el, hogy míg máskor - akkor még úgy tűnt – uniós támogatásból újította meg a hozzá kötődő cég a városi közvilágítást, Pécs gerinces módon már eleve nem kért Hans és Jacques adóeuróiból, hanem hitelből sötétítette el a várost.

Parkolópálya? Soha!

Az egyik legfrissebb vívmány, hogy megújultak a pécsi parkolóórák. Kissé árnyalja a képet, hogy ezzel párhuzamosan rendesen megdrágult a parkolás, két körben, ebből az egyik egy olcsóbb zóna beolvasztása volt egy drágábba. Na de van új óra? Van.

Fonódó hálózat és összefonódás

Kívánságlista alapján fonták össze a pécsi buszhálózatot, fénykorában szinte taxiként üzemeltek a helyi járatú buszok. Mára kissé vissza kellett ezt fogni, de azért még mindig elég jó a buszközlekedés, csak kissé fenntarthatatlan. Ugyanitt említhetnénk még, hogy sehol sem kerül annyiba a buszjegy, mint Pécsett.

Viszonylag új buszok is vannak, de sajna viszonylag drágán: a botrányos Volvo-buszbeszerzés véres sárpettyenként hullott a fideszes városvezetés hó lelkére, kábé egymilliárd forintot keresnek a hatóságok Szerbiától Hollandiáig, Magyarországtól a Távol-Keletig. Láss csodát: vannak már gyanúsítottak, de politikus egy sincs köztük.

Kopaszok, ügyvéddel

Ne hagyjuk ki a pécsi vívmányok közül azt sem, hogy Magyarországon először éppen itt próbálták ki, milyen az, ha kopasz beengedőemberek egy Szabó Iván vezetésével úgy foglalnak el egy francia befektetővel közös céget, ahogy arra Európában még nem volt példa. Később ugyanez az ügyvéd megcsinálta ugyanezt a város korábbi közlekedési cégével is.

A dolog remekül ment: ugyan a francia energiaipari óriásnak 3 milliárdot fizetett az állam kárpótlásként, a buszos cég elfoglalása már ingyen volt. Noha Páva Zsolt elképesztő médiaérdeklődés mellett fizette be az 1 eurót, a költség Pécsre eső részét, pontosan tudjuk, hogy az ingyennél nincs drágább. Ez lett a 3 milliárddal is, amit átvállalt az állam, azaz a pécsi adófizetők mellett beszállt minden magyar.

A nagy és buta porcelánháború, sok halottal

Páva Zsolt a nagynevű Zsolnay megmentőjeként ölelte keblére Bachar Najarit, amikor Pécsre érkezett. Innen jutott el a dolog odáig, amit ma már tudunk: irdatlan pergőtűz a Zsolnayra, ellencég alapítása, dolgozók elcsábítása. Hogy a pécsiek úgy általában mit nyertek azzal, hogy Páva és a pécsi Fidesz teljes erőbedobással ment neki a város ikonikus cégének, nem tudni. Hogy mit veszített a 120 becsapott dolgozó és családjuk, azt már igen.

2012, a pécsi adózás legfeketébb éve

Szó szerint beleremegett a város a Fidesz 2012-es adórendeletébe. Olyan panellakókra róttak ki vadonatúj adónemet, akik ilyet soha nem fizettek. A cégeket úgy nyakon vágták az ingatlanadóval, hogy egymás után bontották le inkább csarnokaikat a pécsi vállalkozások, mintsem hogy kifizessék. Hogy hány ezer pécsi vállalkozás esett el tíz év alatt, talán soha nem derül ki pontosan.

Olcsó kocsmának híg a leve

Emlékezzünk meg a Vörös Ferenc nevéhez köthető Murphy's Pubról, amihez Páva Zsoltnak minden bizonnyal számos szép emléke kötődik, mivel ide hordta, igen jutányos áron évekig a városba érkező delegációkat. Aztán a kocsma úgy szűnt meg, a fideszes városvezetés hathatós közreműködésével, hogy több tízmilliónyi sarat hagyott maga után.

Gazdasági csoda: Pécs, a rugólábú pannon puma

Páva Zsolt és a pécsi Fidesz hatalomban töltött tíz éve úgy telt el, hogy folyamatosan, mindenért, bármiért is az előtte nyolc évig regnáló baloldal volt a hibás, sőt, még ma is ők azok. Közben hiába fizette ki az állam a város teljes adósságállományát, az rekordidő alatt újratermelődött.

Nem is maradt el a válasz. Valószínűleg itt jött a következő nagy kísérlete a NER-nek. Nosza, próbáljunk meg egy államkincstári revizort ültetni a város nyakába, de úgy, hogy a városvezetés kussoljon és az őket megválasztó polgárok se szóljanak hozzá semmit.

Sikerült? Sikerült: az ország történetében először veszítette el önállóságát ilyen mértékben, mondhatni teljesen, egy magát máig megyei jogúnak csúfoló, valójában kiskorúsított város.

Azóta Pécs demokratikusan megválasztott vezetése egy rajzszöget sem vehet meg, ha a hatalom kinyújtott karja ezt nem engedi.

És erre posztolta a Facebookon azt éppen a mai szent napon Igazmondó Hoppál Péter újabb arany mondatát:

Nincsenek már szavak.

Amiből nem lett semmi

Meg nem valósul ígéretekkel Dunát lehetne rekeszteni, ha erre folyna. Nincs aquapark, a fasor túlvégén kullog az új vásárcsarnok.

Amiből szerencsére nem lett semmi

Kis híján rozsdás orosz harcjárművek lepték el a Tüskésrétet, és majdnem hót fölösleges korcsolyapálya épült a TV torony mellett étterem tetejére, csak szerencsére nem bírta el.

Sportsikerek

Ha nehezen is, de sikerült kirántani a szőnyeget a sikeres női kosárlabdázás alól, arról meg talán ne is beszéljünk, hogy mekkorát meccsel a hétvégén a Pamacs, Páva Zsolt kedvenc focicsapata Alsódrávabivalyhónaljával. Ja, hogy ennek semmi köze a pécsi Fideszhez, mondjuk a városvezetés bajuszméregetésének Matyi Dezsővel? Nyilván semmi. Magától romlott el minden.

Féktelen atomvonat

Miközben Pécs újra és újra nekiszalad az Európa Zöld Fővárosa címnek, mint hülyegyerek az üvegajtónak szétkenődő fagyival, Páva és a helyi Fidesz kussolása és sunnyogása mellett tervezik talán a világ első végleges atomtemetőjét a város alfelébe, nem messze meg az uránbánya újranyitása sunnyog a kertek alatt.

Szociális érzékenység

A 2012-es adórendelet mellett ezen a téren a hajléktalanüldöző rendeletet érdemes megemlíteni 2014-ből, amiben élen járt Pécs, az ország csak kullogott utána. Ocsmány idők voltak, a városi propagandamédia és a vele akkor már eléggé kötelékben repülő testvérlapok okádták a gusztustalan cikkeket a mindent összevizelő-hányó-szaró-hajléktalankodó hajléktanokról. Mondjuk, arra sem emlékszem, hogy nagyobb tömegek tüntettek volna a hajléktalanok mellett, de már mindegy is.

Aztán ne felejtsük el azt sem, amikor a városi Fidesz legjava úgy szállt be az egyre divatosabb sorosozásba-migránsozásba, hogy egy ötvenes éveket idéző sajtótájékoztatón beletérdeltek az Emberség Erejével Alapítványba.

Hogyan tovább?

Ki lehet-e még bújni a NER-medve öleléséből? Van-e esély valóban független Pécsre, és nem a hoppáli értelemben, hanem tényleg? Meg lehet-e állítani az elvándorlást?

Ősszel sok kérdésre kell választ adnia a választóknak.