Semmi köze az amerikai elnökválasztásnak a magyar költségvetés készítéséhez

„Egy három éves makropályát tűztünk ki, ebből a magyar kormány nem szeretne engedni. Abból sem, hogy a deficit mellett az államadósságot is csökkenteni akarja. De nem lehetünk vakok, látni kell, hogyan változik a világ 2024 őszén” – ezzel ütötte el Varga Mihály a múlt heti kormányinfón nekiszegezett kérdést, hogy miért kötötték össze a költségvetési őszi tárgyalását az amerikai elnökválasztással. Vajon azt gondolják-e, ha Biden nyer, akkor más makropálya lesz 2025-ben, mintha Trump? Előtte a pénzügyminiszter bejelentette, hogy – szakítva az Orbán-kormányok által egészen mostanáig követett gyakorlatával – az idén nem nyáron, hanem november 5-e után nyújtják csak be következő évi költségvetést, holott még nem is olyan régen tavaszi tervezésről volt szó. Mint a Telex tudósításából kiderül, Varga azt is ecsetelgette, az őszi tervezés segíthet, hogy egy háborús helyzetben milyen számokat tudnak adni, ám arra nem válaszolt, miért függ ez össze az amerikai elnökválasztással. A Portfolióból az derül ki, hogy Varga szerint nem lehetünk vakok, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, amikor változik a világ körülöttünk, s e változásnak lehet az egyik eleme az amerikai elnökválasztás.

Egészen agyament gondolatnak hangzik, hogy a novemberi amerikai elnökválasztásnak bármilyen köze is lehet a jövő évi magyar költségvetés elkészítéséhez. Vagy csak mi gondoljuk ezt így? Lehet valami köze a két dolognak egymáshoz? Radványi Miklóst kérdeztük, azt a konzervatív közírót, aki hosszú ideig dolgozott az amerikai Kongresszusban, és pontosan tudja, hogyan őrölnek az amerikai malmok.

Általában véve is érdekes megközelítés, hogy a magyar kormány a háborút és Brüsszelt okolja amiatt, amiért – állítólag – háborús költségvetést kell készíteni, azt állítva, hogy nem ők a hibásak, nem az esztelen költekezés, nem a hatékonyságot nélkülöző beruházások, nem a külföldi szavazatvásárlásra költött milliárdok miatt bizonytalan a költségvetés helyzete – reagált a konzervatív közíró. Az már szinte slusszpoén, hogy az amerikai választás eredményétől várják a megváltást. A megoldást szerintük ugyanis az adja majd meg, hogy ha Trumpot megválasztják, akkor ő majd gyorsan békét köt, és ezzel Brüsszelt is rákényszeríti az úgynevezett háborús kiadások visszafogására, vagy akár teljes eltörlésére – fordította le magyarra a kormányinfón a költségvetés kapcsán elhangzottakat Radványi. 

„Nem csak, hogy több probléma van a Gulyás Gergely és Varga Mihály által elővezetett Orbán-logikával, hanem egyben megmutatja, milyen kirívó módon nincs tisztában az Egyesült Államokkal, annak működésével” – szögezte le Radványi. Mint megjegyezte, az persze egyértelmű, hogy nem a két miniszter véleménye az irányadó, erről a kormányfő döntött.

A közíró azt is elmagyarázta, miért nem oszt, nem szoroz a jövő évi magyar költségvetés szempontjából az amerikai elnökválasztás eredménye. Ha Donald Trump meg is nyeri a novemberi választást, majd csak január 20.-án tesz esküt, s akkor veszi át az ország irányítását. De utána még időbe telik az új adminisztráció (kormány) elindulása – meg kell szerezni kijelölt kabinettagok, helyettesek stb. kongresszusi jóváhagyását, ami még ha gyorsan is megy, akkor is minimum egy hónapba telik. Más szóval, ők nem léphetnek hivatalba február vége, március eleje előtt. 

Mindeközben novemberben megválasztják az új Kongresszust is, pontosabban a teljes Képviselőház és a Szenátus egyharmada újul meg, a tagjai azonban majd csak január második hetében esküsznek fel. A Szenátus esetében – függően annak párt szerinti összetételétől – újra kell választani a többségi, illetve a kisebbségi vezetőt, a tagokat a bizottságokba, ez pedig mind időbe telik. Összességben tehát – történelmi tapasztalatok alapján – 2-3 hónapba is beletelik az új adminisztráció megalakulása, s az, mire a szövetségi kormány malomkerekei elkezdenek ismét normálisan őrölni.

De nem csak emiatt – minimum – fals az amerikai elnökválasztásra mutogatni, hivatkozni a jövő évi magyar költségvetés bizonytalanságai miatt – derült ki a szavaiból. Például azért is, mert két különböző dolog az, amit Trump a kampányban mond és az, amit ténylegesen tenni fog elnökként. Az nyilvánvaló, hogy a kampányban előhozzák a Biden adminisztráció rossz külpolitikáját, a csúfos afganisztáni kivonulást, de már csak emiatt sem zárhatja le elnökként Trump az ukrajnai háborút, nem vonulhat ki ugyanolyan „fejveszetten” és szervezetlenül, ahogyan történt Afganisztán esetében. Ez biztosan nem fog megtörténni – húzta alá Radványi.

A kampányban persze sokak számára szimpatikus, amikor Trump azt mondja, hogy majd ő elindítja a békefolyamatot, amelynek a végén Európa keleti részén megszűnik a háború – ez jól hangzik, de a bideni védelmi és külpolitika bírálata fényében sem engedheti meg majd magának, hogy egyszerű megoldást kényszerítsenek ki erre a komplex problémára.

S van még más is – mutatott rá Radványi. A pénzügyi eszközöket az Alkotmány szerint kizárólag a Kongresszus bocsáthatja az elnök rendelkezésére, ott van a kassza kulcsa. Az sem megy egyik percről a másikra, hogy megszületik a döntés költségvetési ügyekről – több a bizottságok elé kerül, s nem csak a Szenátusnak van benne illetékessége, a Képviselőháznak is ugyanolyan az ezzel kapcsolatos hatásköre. És ez sem megy egyik percről a másikra. 

Arról nem is beszélve, hogy még ha be is indulnak a béketárgyalások, azokat sem lehet lezárni egyik percről a másikra – tette hozzá. Ha lesz is ilyen tárgyalás, akkor először is el kell jutni egy fegyverszünetig, addig, hogy a felek leüljenek tárgyalni, majd megegyezzenek, s végül, hogy végrehajtsák a megállapodást.

„Már csak ezért is olyan mértékben észszerűtlen, amit Varga Mihály mondott, az ember szinte megdöbben azon, hogy ilyen színvonalon működik a magyar külpolitika” – jegyezte meg. Hozzáfűzte, hogy „a valósággal még köszönő viszonyban sincs az, miért vár a magyar kormány a jövő évi költségvetés elkészítésével az amerikai választásokig, hiszen egyértelmű, hogy annak semmi hatása nem lesz arra, amivel összekötik, azaz a háborúra és a finanszírozására”. Radványi szerint minimum egy évig nem várható fejlemény a béke frontján, s szerinte ráadásul elképzelhetetlen egy olyan békekötés, amely bármilyen területi koncessziót tenne Oroszországnak, beleértve a Krím-félsziget és a Donbasz 2014-es elfoglalását. „Egyetlen egy amerikai elnök sem egyezhet abba bele, nem kényszerítheti Ukrajnát arra, hogy elismerje a teljesen illegális és nemzetközi jogi értelemben abszolút jogszerűtlen orosz annektálást” – szögezte le, hozzáfűzve: „katonai agresszió nem hoz létre szuverenitást, és ezt nem hagyja az Egyesült Államok, bárki is az aktuális elnök”. Donald Trump pedig különösen nem juttathatja Oroszországot ilyen nemzeti előnyhöz, amikor az ő fő jelszava az Amerika mindenekelőtt („némi asszociációval a Deutschland, Deutschland über alles-ra”), s ő az, aki elindította a Make America Great Again (Tedd Amerikát ismét naggyá) mozgalmat. 

Oroszország azonban önmagától pedig csak akkor mondana le az elfoglalt területekről, ha gazdaságilag már nem tudná tovább finanszírozni a háborút, és olyan súlyosakká válnának a belpolitikai következmények, hogy Putyin számára is már vállalhatatlan lenne annak folytatása – magyarázta.