Kivéreztetik a nemzeti parkokat?
A magyarországi nemzeti parkokért, a Kárpát-medencében honos állat- és növényfajokért aggódik a Természetvédelmi Kerekasztal koordinátora. Az idei költségvetésből nagyon rosszul jönnek ki.
Vajna Tamásné Madarassy Anikó volt nemzetipark-igazgató, a Természetvédelmi Kerekasztal koordinátora nyílt levélben fordult a Miniszterelnökséghez.
Ebben azt írja: a mezőgazdálkodás és a természetvédelem integrálásához az Unió a korábbiakban sohasem tapasztalt mértékű anyagi fedezetet nyújt az úgynevezett agrár-környezetgazdálkodási rendszerében (AKG).
Az ezredfordulót követő években a nemzeti park igazgatóságoknak kulcsszerepe volt abban, hogy sikerült – ha nem is zökkenőmentesen – összehangolni a földművelési és természetvédelmi érdekeket. Az EU a tagállamokra bízta, hogy a kifejezetten az erre a célra nyújtott, hangsúlyozottan szektorsemleges támogatásokat miként használják fel.
A nemzeti parkok alapfeladata az úgynevezett természetvédelmi kezelés. Ez a védendő természeti értékek felmérését, nyilvántartásba vételét, a jogi védelem előkészítését, a természetvédelmi őrszolgálat segítségével megvalósuló fizikai védelmét, a sérült élőhelyek természetközeli állapotának helyreállítását, és megőrzését jelenti. Vajna Tamásné szerint a természetvédelem az elmúlt évtizedekben szerves része lett a magyar társadalom szövetének – miközben 10 nemzeti park hivatásos természetvédői alig egy kisebb falu lakosságát teszi ki 1000 fős létszámukkal.
A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő mintegy 300 ezer hektár védett természeti területből mindössze 16 ezer hektárra vonatkozó AKG arra is anyagi lehetőséget teremtett, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló térségek – gyakran ellenérdekelt – gazdálkodóival jó kapcsolatot alakíthassanak ki a természetvédelemi szakemberek.
A szakember kitér arra is: az állami dotáció folyamatos csökkenése miatt csak a turizmusból és egyéb tevékenységeiből származó bevételeikből a nemzeti park igazgatóságok nem képesek a természetvédelem a nemzetközi egyezményekben is rögzített feladatait ellátni. Az elmúlt években a központi, állami büdzsé csak a nemzeti parkok működtetésének 20-25 százalékát finanszírozta. A további 40 százalékot az AKG-ból, valamint más, szintén az EU közös költségvetésének programjaihoz tartozó forrásokból elnyerhető összegek tették ki. A fennmaradó részt a természetkímélő gazdálkodást igénylő területek bérbeadásából, az állatállomány (szürke marha, bivaly, racka, stb.) szaporulatának értékesítéséből származó bevételek fedezték.
A jelentős nemzetközi elismerésnek örvendő magyar természetvédelem alól azonban 2016-ban kihúzták a szőnyeget. Vajna levelében azt írja: a nemzeti park igazgatóságok tavaly óta kormányzati akaratból nem lehetnek részei az AKG-nek, valamint más az EU közös agrárpolitikáját támogató programnak sem. A kormány által elfogadott 2017-es költségvetésből viszont – az ígéretek ellenére – egyetlen fillérrel sem jut több a feladatokra, mint korábban. A 300 ezer hektárnyi terület vagyongazdálkodását ellátó 10 nemzeti park igazgatóság évenkénti részesedése az állami költségvetésből továbbra sem haladja meg a 3 milliárd forintot, miközben a közösségi forrásokhoz való hozzáférés híján 2 milliárd forint kerül ki évente a természetvédelmi rendszerből.
A Természetvédelmi Kerekasztal azt kéri: a Miniszterelnökség döntéshozói tájékoztassák a nyilvánosságot arról, hogy milyen módon akarnak gondoskodni a Kárpát-medencében kitenyésztett állat és növényfajtákról, melyek részei a magyarság kincseinek.
