13 év csendes magány

Körömi Attila 2004-ben lépett ki a Fideszből, előtte a pécsi önkormányzatban majd a Parlamentben képviselte a pártot. A volt képviselő most a Magyar Nemzet hasábjain – és netes kiadásában, itt: – írta le, hogy 13 éve miért döntött így.

Bár egy teljes bekezdést szentelt annak, hogy miért hallgatott mostanáig, pontosan nem derül ki az írásból. Annyi igen, hogy Körömi a politikai térbe lépő, 2004-ben még gyermek utódokért aggódik, és az is, hogy a 2004-ben elfogadott stratégia most látszik igazán beérni.

Akárhogy is, az időzítés a tökéletesség határát súrolja.

Habony – a szinte semmiből az elnöki asztalhoz

Körömi állítása szerint nehéz volt 13 évig hallgatni. Ami pedig mélységesen megrázta, az a 2004 április 5-ei frakcióülés volt. Körömi írása szerint Habony Árpádot itt ismerhette meg a teljes frakció – bár már előtte is váratlan helyzetekben találkozott vele a volt képviselő is -, és a pártelnök mellett ülte végig a szeánszot. (Érdekessége az írásnak, hogy Orbán Viktor nevét egyszer sem olvashatjuk benne, a szerző végig csak mint a párt elnöke hivatkozik rá – a szerk.)

Orbán (és Habony) szerint a Kádár-rendszer győzött

És itt jön az, ami az olvasónak izgalom, Köröminek meg 13 éve tartó keserűség: Orbán Habonnyal karöltve bemutatott pártstratégiája, amelyben a volt képviselő szerint egyebek mellett ezek a passzusok kerültek be:

– Összességében megállapítható, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket.

– A jövőben a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani.

„A következtetés világos: azt kell tenni, úgy kell építkezni, ahogy az egykori állampárt tette. A világ mai, de a technológia a régi lesz. És igen, a még mindig sokunkban élő kádári lelkületre alapozva, azt félelemmel töltött emlékeztető injekciókkal felerősítve visszafordulunk. Nem szembenézünk a rendszerváltoztatás hibáival, vadhajtásaival, nem kijavítunk, módosítunk, ha kell, alaposan, hanem visszafordulunk” – kesergett soraiban Körömi.

2016-ban beérett a stratégia?

„A 2004. április 5-i frakcióülésen elhangzottak az elmúlt hat hónapban végképp megteltek „tartalommal”. 2016. október 8., a Népszabadság beszántása óta került végveszélybe az újságírói szabadság, függetlenség. Akik a kormánysajtón kívül még kérdezhetnek, nem kapnak választ, csak kioktató szavakat. … Egy volt országgyűlési képviselőtől, aki más perspektívából látta a folyamatokat, aki lelátott a kút mélyére, elvárható kötelesség, hogy hozzájáruljon a tisztánlátáshoz. Nem történt más, mint hogy e kötelességemet, késlekedve ugyan, de teljesítettem. Más nézőpontból: letettem a terhet, amit tizenhárom éve cipelek.” – írja még Körömi Attila arról, hogy miért éppen most zúdítja a közéletre azt, ami 13 évig fortyogott benne.