Május elseje – így ünnepel a baloldal

Pécsett a Széchenyi térre várják az érdeklődőket délelőtt tíztől fúvósokkal és mazsorettcsoportokkal. Negyed tizenegytől Tóth Bertalan parlamenti frakcióvezető és Gulyás Emil önkormányzati képviselő köszönti a megjelenteket, majd a zenekarral és a mazsorettekkel együtt a Domus Parkolóig vonulhat, akinek ehhez van kedve. Fél tizenkettőtől a baranyai szakszervezetek Mandulásban tartandó majálisához csatlakozhatnak a résztvevők, ahová busz is indul a Domustól.

A szocialista párt Komlón nosztalgia felvonulásra buzdítja a volt bányászváros lakóit. Fél tíztől a piactéri parkolóban várják az érdeklődőket, a felvonulás tízkor indul, végcélja pedig a Hotel Békesziget, ahol kedvezményes árú üdítővel, sörrel, virslivel, ugrálóvárral és más programokkal várják a családokat.

Május elseje a munka ünnepe – főleg a volt szocialista országokban, ahol ezzel a névvel különböztették meg a nyugati „munkások ünnepétől”. Előzményei egészen a brit ipari forradalomig, 1817-ig nyúlnak vissza, amikor Robert Owen megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. A követelést akkor nem sikerült érvényre juttatni, ám 1856. áprilisában Melbourne-ben a kőművesek és építőmunkások akciója már sikerrel zárult. A világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak (ezeket nevezték el később szakszervezetnek) eredményt elérni retorziók nélkül.

Az 1889. július 14-én Párizsban megalakult II. Internacionálé (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése) arról döntött, hogy a korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. Egy évvel később az Internacionálé Egyesült Államokban május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánította.