Jaj, azok az ádáz, rohadék csövesek!

2018. június 13. 11:25 2018. jún. 13. 11:25

Nincs megállás, megvan az új ellenségképe a Fidesznek, a nem érkező migránsok és a nemlétezős Soros-terv pótlékaként feltalálták az új kártevőt, a hajléktalant. A rohadt, mocskos hajléktalant, akinek életcélja a közterületeken való életérzésrontás hobbiból, nyilván.

Már kedden felkavarta az állóvizet a Fidesz, mikor azzal fordult a kormányhoz, azaz megkérdezte saját magát kissé skizofrén módon, hogy ugyan, teremtse meg annak a feltételeit, hogy az életvitelszerűen közterületen élés jelenlegi formája ne legyen megengedett. Magyarul tűnjenek már el a hajléktalanok, mert az a probléma, amit nem látunk, az nem is létezik. Olyan ez, mint mikor Pécsett a Kodály Központtal szembeni pusztulatot eltakarván felrántottak egy falat az EKF finisében, nehogy már a koncertre menő vagy onnan éppen boldogan kijövő polgárnak azt kelljen látnia, hogy egy nyomornegyed ásít a milliárdos beruházással szemben.

Szerdán újabb löketet kapott a hajléktalanok démonizálása. Bajkai István fideszes országgyűlési képviselő az MTI szerint megszakértette a helyzetet, és arra jutott:

nem nevezhető normális helyzetnek, ha valakik közterületen padokat foglalnak el vagy aluljárókban elkerített részeken élik az életüket.

Persze, hát mekkora aberráltság már, ha valaki eljut oda, hogy nincs hol lehajtani a fejét, hogy nincs hová hazamennie, nincs munkája, és létezését szatyrokban hurcolja magával. Bajkai megmondta, megfelelő kapacitással állnak rendelkezésre nappali és éjjeli szállások, így a hajléktalanok nem kényszerülnek az utcára.

"Megjegyzem, az ő emberi méltóságukat is sérti, ahogy ők élnek" - mondta a képviselő, hozzátéve, hogy valószínűleg sokan azért nem használják a szálláshelyeket, mert, és most kapaszkodjon meg:

nem szeretnének szabályok között élni.

Persze, nyilván, nem elég, hogy a csöves csöveskedik, még a szabályokra is tojik. Így megy ez, ha valamit képtelenek vagyunk felfogni a borsónyi agyunkkal, ráhúzunk egy faék egyszerűségű magyarázatot, hátradőlünk, és elégedetten annyit mondunk: na, így!

Ezért az eltartott kisujjú, lesajnáló megjegyzésért Bajkai István fideszes képviselőnek egy ideális világban járna egy hónap kötelezően letöltendő idő bármelyik hajléktalanszállón. Sőt. Bajkai István fideszes képviselő megérdemelné, hogy arra a sorsra jusson, mint azok, akiket most ekéz a Fidesz nevében. Megkockáztatjuk, hogy a politikus nem hisz a karmában, mert ha hinne, nem mondana ilyen vérlázító butaságokat.

Értjük, hogy a világot meg kell magyarázni, és az a legegyszerűbb, ha a fekete-fehér-igen-nem irányokon kívül nem létezik semmi más. Ezzel viszont az a gond, hogy a világ nem ilyen.

A hajléktalanság súlyos probléma, vitán felül áll. Ez ellen tenni kell - szintén vitán felül áll. És ez a kormány dolga - abszolút vitán felül áll. De könyörgöm, nézzünk már egy kicsit körül a világban. Van, ahol most építenek 3D nyomtatással házakat rászorulóknak. Nálunk meg mi van? Páros lábbal belerúg szeretett kétharmadunk az elesettekbe, hurkapálcával böködve őket, hogy nem normális, amit csinálnak.

Mintha mennénk az utcán öltönyben, szövetkabátban, és átlépnénk egy fekvő hajléktalant, és közben fejcsóválva odaszólnánk neki: szedd már össze magad, Józsi! Ez nem normális! Találj munkát, állj talpra, ne lébecolj itt, légy hasznos tagja a társadalomnak! Az meg hirtelen felpattan, leporolja magát, megköszöni, hogy rávilágítottunk abnormális életvitelére, és már rohan is az első állásinterjúra, ahol fel is veszik.

Ízlelgessük az alábbiakat:

  • a Fidesz harmadszor is kétharmaddal nyerte a választást, azt csinál az országgal, amit akar,
  • százmilliárdból működő állami médiagépezete van, ahol úgy alakítják a valóságot, ahogy nekik tetszik,
  • a vidéki napilapok a nemzet gázszerelőjének, Mészáros Lőrincnek a kezében vannak,
  • nincs az az agyrém, amit le nem tud nyomni az emberek torkán,
  • oda épít stadiont, ahová akar,
  • ha akarja, azt beleírja az Alaptörvénybe, hogy holnaptól tilos lesz ellenzékinek lenni.
  • És ebben a helyzetben kiket pécéz ki ellenségnek? Azokat, akiknek utca, házszám helyett település szintű lakcímük van, életük pedig belefér két mocskos, elnyűtt bevásárlószatyorba.