Ligeti Miklós: ha egy magyar politikus elmondja álláspontját a külföldnek, az a Fidesz-kormánynak fáj

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője szerdán kijelentette: le lehet leplezni „a magyar szuverenitás ellen támadást intéző magyar politikai erőket, és az erkölcsi, politikai értelemben hazaáruló magyar politikai manővereket". Az ehhez szükséges „vizsgálatokat” az Országgyűlés európai ügyek bizottsága fogja indítani, és kiderítik, hogy a baloldal milyen politikai akciókat hajt végre Brüsszelben a magyar érdekkel szemben. 

Nyilván kezd felizzani a közelgő választások kampánya, amelyben a már tavaly ősz óta napirenden lévő szuverenitásvédelmi beszéd és érvelés időről- időre előbukkan. Ez (is) magyarázza Deutsch Tamás kijelentését, akitől eredeti ötletek nem is várhatóak – mondta Ligeti Miklós. Hozzátette, amúgy is egy régi toposz a magyar politikai közbeszédben, közgondolkodásban, hogy aki külföldön kritizálja a magyar kormányt, az lejáratja és ezáltal elárulja a hazáját, ami nyilván mindig a kormánynak szokott fájni. 

A Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatója emlékeztetett: amikor a jobboldallal később is jó kapcsolatokat ápoló Szapáry György, a jegybank akkori alelnöke az EU Pénzügyminiszterek tanácsában jelezte a Gyurcsány kormány mindenféle finanszírozási trükkjeit, amelyeket ellentétesnek érzett az európai uniós statisztikai elszámolási követelményekkel, akkor azt a Fidesz rendben lévőnek tartotta. Vagyis alapvetően kettős mérce érzékelhető, amivel a TI nem kíván bővebben foglalkozni. „Viszont adnánk Deutsch Tamásnak egy tippet: ha már belekezdett a hazaárulás vizsgálatába, akkor ne szorítsa ezt le az általa baloldalinak gondolt politikai erők tevékenységére. Hanem általában vizsgálja meg, hogy mi volt a letelepedési kötvényekkel kapcsolatos hazaárulás ügyében, vagy például a magyar gazdaság hajójának orosz, kínai kikötőkbe történő horgonyzása az mennyiben hazaárulás vagy sem. Ne szűkítsék le ennek az adott esetben izgalmas vizsgálódásnak a hatókörét, hanem minden hazaáruló vagy ezzel gyanúsítható magatartást vonjanak be” – ajánlotta a jogi igazgató.

Mit vizsgálhat a magyar Országgyűlés európai ügyek bizottsága? Ez egy politikai vizsgálat – kezdte válaszát Ligeti Miklós –, mert a politikai testület vizsgálódása is politikai tevékenység. A parlamenti vizsgáló bizottságok által végzett állami, a kormánytól független ellenőrzési tevékenység nagyon fontos, de jogi következményekkel önmagában nem jár. Hiszen nem alkalmaz jogkövetkezményt, nem állapíthatja meg azt, hogy bűncselekményt követett-e el valaki. Kezdeményezheti a nyomozó hatóság, ügyészség eljárását, de arra bárki más is jogosult. Nem fog különbözni, mondjuk az olajügyek vizsgálatára létrehozott parlamenti bizottság eljárásától. 

A parlamenti vizsgálóbizottság, mint műfaj, 2010 óta meghalt, hiszen a parlamenti vizsgálóbizottsági tevékenység tipikusan ellenzéki feladat, a hatalom ellenőrzésének és elszámoltatásának lényeges eszköze, ám a Fidesz-kormány és országgyűlési többsége ezt nem engedi érvényesülni. Bár szankciókat nem alkalmazhat, a parlamenti vizsgálóbizottság nagyon is garanciális eljárást folytat, például akit maga elé idéz, az meg kell ott jelenjen, vallomást kell tegyen, igazat kell mondjon. De 2010 óta nincsenek ellenzéki vizsgálóbizottságok, mindig megakadályozza ezt a kormány – idézte fel Ligeti Miklós.

Az európai közös érdekek képviseletekor lehet egy tagállam képviselőit hazaárulással vádolni? – kérdeztük. A TI jogi ügyekért felelős igazgatója elmondta, hogy amióta világ a világ, az államellenes bűncselekmények részei a büntető törvénykönyveknek. A magyar történelemből is ismerünk példákat, amelyek igazolják, hogy a korábbi évszázadokban az uralkodók könnyen nyúltak ehhez az eszközhöz, bevett szokás volt ilyen módon vegzálni a mindenkori ellenállókat, reformereket. Ezek voltak a hűtlenségi perek, amiből kijutott Kossuthnak és Wesselényinek is az 1830-as, ’40-es évek reformkori időszakában. 

Ligeti Miklós rámutatott, hogy a politikai beszéd az eltelt évszázadnyi időben lényegesen szabadabbá vált, ma nem számít hazaárulásnak, ami akkoriban az volt. Konszolidált demokráciában általában óvatosan kezeli a hatalom a hazaárulás fogalmát, jól működő országban ilyesmi nem is merül fel. „Félni nem kell tőle, mert elvileg a független igazságszolgáltatás meg tud küzdeni az ebből fakadó kihívásokkal. Ahogyan az legutóbb a 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatban merült fel. Tóth Mihály jogászprofesszor gondolata volt akkor, hogy nyugodtan meg lehet vizsgálni, vajon az a demonstráció, ami a TV székház ostromába torkollott, nem volt-e a demokratikus rend megdöntésére irányuló kísérletnek tekinthető” – emlékeztetett a szakember.

Ligeti Miklós megjegyezte: 1989 óta nincsenek ilyen eljárások, a hatalom nem használja a jogot állam elleni bűncselekmények miatt, nem zajlott semmilyen komoly politikai eljárás vagy bűnüldözés. Kémkedési ügyek ugyanakkor előfordultak. A jogi megközelítés változását éppen az jelezte 1989 nyarán, amikor Kulcsár Kálmán akkori igazságügyi miniszter kezdeményezésére módosították a Büntető Törvénykönyvet és az állam elleni deliktumok körében eltörölték a halálbüntetés lehetőségét. Ez volt a zöldlámpája a rendszerváltás indulásának, hiszen az MSZMP szemszögéből nézve az Ellenzéki Kerekasztal, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt.  

Az Európai Unió tagállamaiban létezhet olyan, hogy saját országában meghurcolják azt az EP-képviselőt, aki az uniós érdekeket képviseli a saját államával szemben? Ez nem kellene, hogy így legyen az EU-ban – felelte Ligeti Miklós –, hiszen ez egy olyan közösség, ahol a kölcsönös bizalom elvének az Alapszerződésben lefektetett módon érvényesülnie kell. Ennek át kell hatnia az államok és az állami szervezetek működését. Az EU a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés, vagy ha úgy tetszik, a joguralom közös tere, emiatt minden tagállam és az uniós szervek minden döntése olyan megbízhatóságúnak, minőségűnek, elfogadottságúnak kell, hogy számítson, mintha azt az adott tagállamban hozták volna meg. Ezek egyforma értékűek, egyenlő szilárdságúak. Éppen ezért, ha az Európai Bizottság állít valamit, akkor annak a megbízhatóságát tekintve, a kölcsönös bizalom elvéből adódóan, ugyanolyan minőséget és értéket kell tulajdonítani, mintha azt a magyar vagy más tagállami hatóság mondaná. 

Például az európai uniós letartóztatási parancsnak és az átadási gyakorlatnak is az a motorja, hogy a hagyományos diplomácia együttműködésben jellemző kiadatási eljárásokkal szemben a tagállamok nem hozhatnak fel nemzetbiztonsági aggályokat, hiszen ez az EU-n belül éppen az értékközösség és a kölcsönös bizalom elve miatt nem értelmezhető. A tagállamoknak egymással szemben nem lehetnek nemzetbiztonsági aggályai, mert ugyanannak a klubnak a tagjai. Nem keletkeztethet idegen hatalommal való együttműködésből fakadó gyanút az, ha bármely tagállam politikusa együttműködik uniós szervekkel. Azt olyannak kell tekinteni, mintha a saját országának szerveivel működne együtt – összegezte Ligeti Miklós.