Amikor egy Robur a deus ex machina - pillanatképek az idei Ördögkatlanból

Az eddigi évek egyik legmelegebbje volt az idei, jubileumi Ördögkatlan, a brutális forróságot azonban enyhítette a színes programkavalkád, meg a finom helyi fröccsök. Az utolsó napon gyanúsan megszületett a Katlan himnusza is.
 
 

Amikor egy Robur a deus ex machina - pillanatképek az idei Ördögkatlanból

Az eddigi évek egyik legmelegebbje volt az idei, jubileumi Ördögkatlan, a brutális forróságot azonban enyhítette a színes programkavalkád, meg a finom helyi fröccsök. Az utolsó napon gyanúsan megszületett a Katlan himnusza is.
 
 

Amikor egy Robur a deus ex machina - pillanatképek az idei Ördögkatlanból

Az eddigi évek egyik legmelegebbje volt az idei, jubileumi Ördögkatlan, a brutális forróságot azonban enyhítette a színes programkavalkád, meg a finom helyi fröccsök. Az utolsó napon gyanúsan megszületett a Katlan himnusza is.

Az idei, 10. Ördögkatlan alaposan felkészült a jubileumra, több művész és produkció is évekkel az első fellépésük után újra eljött, hogy tiszteletét tegye a Szársomlyó lábánál.

Amire nem lehetett eléggé felkészülni, az a sorozatos 30+ Celsius-fokos nappalok (és ennek megfelelően eléggé meleg éjszakák) voltak. Enyhet csak a hajnali szél hozott, de akkor már egyrészt üvöltöztek a madarak, másrészt a Nap is kezdett előbújni kelet felől, amitől a sátrak belső hőmérséklete szépen elkezdett az egekbe mászni.

Idei galériánkat a képre kattintva érhetik el.

(Az idei Ördögkatlan amúgy egy nappal rövidebb lett, mint szerettem volna, az ok banálisan egyszerű: nagyapa temetése a megnyitó napjára esett. És pont.)

Mivel a Piramis dala óta lehet tudni, hogy az ember egyszerre két életre vágyik, az egyszeri újságíró meg arra, hogy szimultán jelen legyen egyszerre mindegyik helyszínen és eseményen, ezért sok jó dologról sikerült lemaradni, mert vagy beáldoztuk egy másik, még jobb programért, vagy egy kellemes baráti beszélgetésért.

Szerdán Hajdu Szabolcsék Ernelláék Farkaséknál című előadásával nyitottuk meg a saját-Katlant, a villánykövesdi faluházban még a filmnél is súlyosabban koppantak a mindennapi kapcsolati verbális kegyetlenkedések. Már a filmet is imádtuk, de így élőben valahogy még inkább bele tudott mászni az emberbe, hogy mennyit bántjuk is egymást, néha pusztán unaloműzésből, vagy érzéketlenségből. Török-Illyés Zsófia, Tankó Erika, Tóth Orsi, Hajdu Szabolcs, Szabó Domokos, Gelányi Imre maníroktól mentesen játszott, annyira természetesek voltak, hogy néha már-már a színházi kíváncsiság helyett már inkább zavarban volt az ember, hogy két család életébe így belelátunk.

Aztán jött a stoppolás vissza a hegy másik oldalára, és ismét meg kellett állapítanom, hogy vélelmezhetően nem én lehetek az autósok álma, akit merő szívjóságból egyből felvennének.

Nagyharsányban Müller Péter Sziámi és barátai fellépésébe sikerült sikerült belefutni, nem volt rossz a koncert, de valami lendület hiányzott, így nem sokkal később Kisharsányba diszlokált át a Pécsi STOP egyszemélyes tudósítói kompániája, ahol két helyszínen - focipálya és a Kovács udvarház - is a Besh O Drom lőtte ki a bulirakétát. Mit lehet mondani: láb nem maradt egy helyben, akkora por kerekedett a focipályán és az udvarházban is táncolás közben, hogy sokan már füstgépet gyanítottak a háttérben. A Kovács udvarházban a buliba a Wombo Orchestra is beszállt, ott már vészesen elszabadult a jókedv, mely aztán hajnalig futotta.

Ennek köszönhetően csütörtökön némileg kevés alvás után indult be az össznépi "menekülj a Nap elől" játék, szerencsére falun egyrészt sok az árnyék, másrészt meg a legtöbb helyen itt még valamilyen érdekes módon eladnak szódát külön is (nem csak fröccsbe), és nem kényszerítik rá a vásárlót, hogy vegyen horror-áron bubis ásványvizet. A szóda ilyenkor életmentő tud lenni. (Éljen a szikvíz.)

Az egész napos próbanézés, meg tengés-lengés, régi barátokkal beszélgetés, Kovács udvarházba benézés után este a kisharsányi focipályán a Wombo Orchestra adott nagyobb koncertet. Talán ezt sem kell túlmagyarázni, aki volt már Ördögkatlanon, az szinte biztos, hogy belefutott a víg kedélyű francia energiabomba-csapatba. A közönség hálásan tombolt a jobbnál-jobb dalokra, volt bodysurf is, boldog szülinapot is kívántak a fesztiválnak.

Pénteken este sűrűsödött össze a program: este hétre Beremendre kellett jutni, ahol a k2 Színház adta elő A beremendi lakodalmat (tragikus komédia Roburra és szikvízre). Újabb mikrotörténelmi tablót lehetett látni a határsávba keveredett egyszeri emberek hétköznapjairól, amikor az igaz szerelem helyett jobb volt hozzámenni a fegyveres szervek tagjához, a szikvíz-üzemet pedig ajánlatos volt felajánlani inkább, elkerülve ezzel a kuláklistát és a Hortobágyot - a deus ex machina pedig néha egy Robur képében érkezik. A csapat ismét kitett magért, szombaton pedig az előző évek darabjait is előadták egymás után az eredeti helyszíneken.

Az előadás után négyen próbáltunk visszajutni Beremendről Nagyharsányba, ez elsőre kissé meredek ötletnek tűnt, de aztán érkezett egy tök üres Katlanbusz, ami bevitt minket a Narancsligetig. Ott az Árokpart Bárnál történt kisebb téblábolás után a focipálya felé vettük az irányt az egyik fellépő zenésszel, ahol a Quimby előtt a The Summer Rebellion zenélt, és hát az idei fesztivál egyik legerősebb koncertjét hozták össze, zenéjük olyan, mintha a francia sanzonokat beáztatták volna whiskybe és egy mocskos lebujba száműzték volna őket.

Pedig mindössze ketten vannak a belga csapatban, egy dobos, aki álló dobfelszerelésen nyomja, miközben énekel, és néha előremegy egyet beatboxolni is, mellette pedig csupán egy tangóharmonikás adja a dallamot. Mégis, olyan erős koncertet adtak, hogy az utánuk következő Quimby hozzájuk képest egészen lagymatagnak tűnt. Quimby után végre sikerült a koncertbuszt is elkapni, így egészen hamar sikerült az előző napokhoz képest a sátorba bezuhanni.

Az utolsó napon a délutánt a szentesi drámatagozat bemutatóival szerettem volna indítani, de egyszerűen annyi volt az érdeklődő, hogy nem sikerült bejutni a kisharsányi tornaterembe.

Kisebb mélázgatás után Nagyharsányban lyukadtam ki, egy színdarab miatt, de aztán ott többen is mondták - akik látták az előadást -, hogy annyira nem jó, mint amennyire hirdetik, így végül maradt a téblábolás és az elképesztő meleg elöli folyamatos menekülés. Este a Kiscsillagot és a Budapest Bárt kihagyva a kisharsányi Kovács udvarházba vezetett az út, ahol a Bekvart zenélt.

A zömmel színészekből álló zenekar a saját dalaik mellett régi klasszikusokat (Neurotic, Trabant, Balaton, Európa Kiadó) is szívesen játszanak, a hangulat és a táncolás tehát garantált volt. A csapat délután tartott egy dalíró-workshopot is, ahol megszületett az Ördögkatlan himnusza is, ebből a későbbiekben akár felvétel is elérhető lehet majd. A koncert közben Elek Ányosék is bemutatták, hogy mit tanultak a kocsmabunyó-workshopon, a helyi szeku meg idegesen pillantgatott a játékból bunyózókra, hogy most akkor ez igazi bunyó - mert akkor megpróbál beszállni -, vagy nem.

A koncert után még egy szódára beugrottam a kisharsányi kocsmába, ahol ugyancsak élénk volt a hangulat, meg a klikkesedés, átjöttek ugyanis bulizni a környékbeli kisebb településről is páran, aztán ment a verbális emberkedés keményen, aminek a végét inkább nem vártam meg.

Jövőre veletek, ugyanitt.

 

 
Ha tetszett a cikk, kövesd a Pécsi STOP-ot a Facebookon is!
 
 

Hirdetés

 

Hirdetés

 
 
 

Most

Hőmérséklet
22.1 °C

Kedd

Hőmérséklet
12 - 23 °C

Szerda

Hőmérséklet
10 - 22 °C

Csütörtök

Hőmérséklet
9 - 21 °C

Péntek

Hőmérséklet
10 - 21 °C
 

Ön szerint is egyre több a hülye sofőr?

 
  • Határozottan, napról napra több 
  • Épphogy nem, egyre javul a közlekedés 
  • Mindig is ennyien voltak, csak eddig nem videózták nyakra-főre őket 
  • Soros