Csak menetelnek tovább a politika sziámi ikrei
Mit árul el egy politikusról, akinek a legnagyobb tisztelője egy jogerősen egyszer már elítélt, a bíróságot most orvosa papírjával kerülő politikai mém? És mi képes ilyen elképesztően erős köteléket fűzni emberek közé? A tisztelet, tényleg, vagy inkább valami más?
Mondhatnánk, hogy semmit. Ha az ember politikus, nem válogathatja meg, hogy kik tisztelik. Ha Csizi Pétert éppen Fodor Ibolya tiszteli a legjobban, hát mit tehetne ez ellen a derék képviselő? Nem mehet oda, hogy ráhajtsa a laptopot a tisztelő fejére, csak mert az majmozott, hazaárulózott, mert elítélték sikkasztásban való bűnrészességért, hogy hát hallod, te ne tisztelj már ennyire, van elég bajom nélküled is! Nem mondhatja neki, hogy ha már amúgy dolgozik, egyesületet vezet, újabban közgyűlésekre is eljár, akkor ugyan a nagy tisztelés helyett inkább húzzon már el a bíróságra és feleljen a költségvetési csalásért, amivel újabban vádolják? Már ha a 2015 novembere újabbnak számít, hiszen azóta menti ki magát orvosi papírokkal, amiket a bíróság újra meg újra megkajál.
Mondjuk Csizi Péter maga is csatlakozott az őt tisztelő csoporthoz, ami az ügy kipattanása után pár órával megszűnt, így azért annyira nem lehetett terhére a dolog. Mondjuk keserves szüksége van minden egyes szavazatra, ha áprilisban nyerni akar, és mondjuk Fodor Kertvárosban ebben tud és alighanem tudott korábban is segíteni. Mondjuk a nagy, látványos szakítás után a Fidesz és a szabad szemmel követhetetlen gyorsasággal politikai harakirit elkövető képviselő között is folytak még a pécsi adófizetők milliói a kertvárosi egyesületbe.
Mondjuk nem Fodor Ibolya az egyetlen civil, akivel csirizes kézzel fogott kezet a helyi Fidesz, hiszen ott az elképesztően álellenzéki Kővári János is, aki annyira szakított a kormánypárttal, hogy leginkább semennyire.
Mondjuk ideje lenne szembenézni a tényekkel. Amíg ez a bajnokcsapat a nyomozásba illően drágán vett buszflottájával, a pécsi önkormányzatisággal, amit a pécsiek hozzájárulása nélkül kegyelemkölcsönért adtak el, egy vadonatúj ház árából de filléres anyagokkal felújított kertvárosi irodával, gyanús majd nem gyanús civil pénzekkel együtt el nem tűnik a politika süllyesztőjében, addig nem engedik el egymás kezecskéjét. Mert nem lehet, mert itt már régen nem csak a választás, egy-egy körzet megnyerése a tét. Mert vagy menetelnek tovább egymásra vicsorgó sziámi ikrekként, fújva-prüszkölve, de játszva a rájuk kiosztott szerepet, vagy vége a dalnak. És ennek a dalnak szép vége már nem nagyon lesz.
