Leszakadó megye: sasból is gyengén állunk
Ha ki tudja mondani, hogy sasszinkron, eláruljuk, hogy mi az. Meg azt is: Baranyában nem fénylik ez se.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizennegyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.
Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson idén 357 felmérő vett részt országszerte – írják a természetvédők közleményükben. A megfigyelők érintették az ország legjelentősebb ismert sastelelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és ezek egyedszámáról. A felmérők 15 637 négyzetkilométert térképeztek fel, az ország területének 17%-át.
Vagy ha így jobban tetszik: ahhoz, hogy találjanak egy rétisast, 3000 focipályányi területet kellett bejárni, míg egy parlagi sashoz már 7000-et.
A 2017. évi sasszinkron során 554-562 közötti rétisast és 300-314 közötti parlagi sast sikerült megfigyelni. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák.
A réti- és a parlagi sasok mellett 3 szirti sast és 2 fekete sast, valamint további 12 ragadozómadár-faj mintegy 6100 példányát is megfigyelték a szakemberek.
Vannak kirívóan sastalan megyék, mint Fejér, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas vagy Veszprém. Ezeknél jobban áll Baranya, de nem vagyunk egy sasban gazdag megye: rétiből 54 példányt találtak idén, parlagiból meg egyet sem.
